James V. Hart: „Amerikának több magyar filmet kéne néznie”

filmhu: Önt Hollywoodban amolyan mese-specialistának tartják. Zavarja a beskatulyázás?

James V. Hart: Szeretem a meséket. Mindegyik forgatókönyvemben van valami fantasy elem - a Hook óta legalábbis. A Hook ötlete a fiamtól származik, akkor még kicsi volt, először rajta keresztül pillantottam be ebbe a mesevilágba. Azóta írtam komolyabb forgatókönyveket is, de a mesék, a kalandok végigkísérték a karrieremet. Legutóbbi filmem, az August Rush a komoly és a mese között van valahol félúton: tündérmese tündérek nélkül. Szerintem a mesék – akármilyen kalandosak is – a mi világunkról szólnak, nagyon sokat elárulnak rólunk. A Drakula is egyfajta mese – már ha az ember hisz a vámpírokban.

filmhu: Nemrég könyvet írt Hook kapitány ifjúkori kalandjairól. Miben különbözik a regényírás a forgatókönyvírástól?

James V. Hart: Sokszor adaptálok regényt, és a regényírók általában nem kedvelnek minket, forgatókönyvírókat. Én is a halott írókat kedvelem, ők legalább békén hagynak. Az ifjú Hook kapitány az egyik kedvenc gonosztevőm. Azért írtam róla regényt, mert nem tetszett, ahogy James Barrie bánt a karakterrel az eredeti Pán Péter-ben. Érdekelt, hogy hogyan lett Hookból kalóz, hogyan lett belőle gonosztevő, hogyan vesztette el a kezét, miért gyűlölte ennyire Pán Pétert. Szeretek olyan gonosztevőkről írni, akikben egy hős szíve dobog. Az ilyen gonosztevő mindig a legerkölcsösebb karakter a történetben. És izgalmasabb is, mint a hős, aki általában unalmas, egydimenziós karakter.  

filmhu: A Hook forgatókönyvét Nick Castle rendezővel közösen fejlesztgette évekig, mielőtt Spielberg átvette volna a projektet.

James V. Hart: Nicket akkor kerestem meg a forgatókönyvvel, mikor láttam a Repül a haverom című kitűnő filmjét. Együtt fejlesztgettük a Hook sztoriját a Sonynál. Mikor elkészültünk, hirtelen mindenki felfigyelt ránk. A stúdiófőnök úgy érezte, egy blockbustert tartunk a kezünkben, ezért át kéne adnunk a projektet egy tapasztaltabb rendezőnek. Így jött a képbe Spielberg.

Hook

filmhu: Elégedett a Hook-kal?

James V. Hart: Nagyon sokat tanultam Spielbergtől. Elképesztő tehetségeket hozott össze a filmben, sokukkal a mai napig kapcsolatban állok. Stevennek rengeteg ötlete volt, rajtam kívül négy másik író dolgozott folyamatosan a projekten. Ugyanakkor kőbe volt vésve a bemutató dátuma, addigra le kellett szállítani a filmet, és sok minden el lett kapkodva. A sztori jó volt – és erre a mai napig büszke vagyok.

filmhu: Fontolgatta valaha, hogy maga is rendezzen?

James V. Hart: A Hook és a Drakula után lett volna rá lehetőség, de másmilyen filmek érdekeltek, mint amit az emberek vártak volna tőlem, így a finanszírozás nem állt össze. Közben egyre többször kerestek íróként. Rájöttem, hogy évi 3-4 filmet is megírhatok, míg rendezőként 2-3 évet kellene eltöltenem egyetlen projekttel. Nagyon tisztelem Spielberget és Coppolát. Látom, hogy mennyire megszenvednek érte nap mint nap, hogy a film olyan legyen, amilyennek elképzelték. Nem vagyok benne biztos, hogy én ilyen kitartó rendező lennék.

filmhu: Filmjei stáblistáján más írókkal osztozik – a Drakulá-n azonban Ön az egyetlen feltüntetett író. Hogy csinálta?

James V. Hart: (nevet) Coppola elsősorban író. Megérti az írókat, tudja, milyen nehéz dolgunk van. Tetszett neki a forgatókönyvem, azt mondta, 90%-ban készen van. Aztán persze még vagy százszor át kellett írnom.

filmhu: A Drakula spec szkript volt, saját kezdeményezésre írta?

James V. Hart: Igen. Low-budget tévéfilmnek indult. Senkinek sem kellett. Azt mondták rá: horror, mire én folyton bizonygattam, hogy nem az, hanem gótikus, romantikus eposz, mint egy David Lean-film. Ezt látta meg benne végül Francis is. Így esett, hogy Spielberg után rögtön Coppolával dolgozhattam.

filmhu: Coppolával közös következő projektje a Frankenstein volt. Ezen produceri kreditet kapott. Miért nem íróit?

James V. Hart: Coppola szerette a Frankenstein-regényt, de a filmváltozatot nem akarta maga megrendezni, nehogy a Drakula után beskatulyázzák. Elkezdtünk rendezőt keresni, hamar meg is találtuk - nem került tizenöt évbe, mint a Hook-nál. Kenneth Branagh-t választottuk, akiről hamar kiderült, hogy egészen másmilyen mozit képzel el. Én a szörnyről akartam filmet csinálni – csak róla, mert éppen ez lett volna benne az újítás -, Branagh-t viszont más dolgok érdekelték a történetben.

filmhu: Kreatív szempontból  Ön felügyelte a projektet?

James V. Hart: Nem úgy, ahogy előre elképzeltem. Magam is dolgoztam a forgatókönyvön Frank Darabonttal, és a könyv szerintem ragyogóan sikerült. De amint elkezdődött a forgatás, onnantól Branagh irányította az eseményeket. Nem hiszem, hogy még egyszer belemennék egy ilyen helyzetbe. Próbálok nem belemenni.

filmhu: Ezek szerint a forgatókönyvíró legfontosabb döntése, hogy milyen rendezővel dolgozik.

James V. Hart: Pontosan. Francis például beengedett a díszletbe, az öltözőbe, a vágószobába – a legteljesebb élményt nyújtotta, amiben egy írónak csak része lehet.

filmhu: A Kapcsolat szerintem remek film. Mennyi érzi magáénak?

James V. Hart: Büszke vagyok a filmre. Öt másik író és négy másik rendező dolgozott rajta, mielőtt engem felkértek volna. Nemet mondtam, mert egész egyszerűen megfilmesíthetetlennek tartottam a könyvet. De egyre csak jöttek, engem akartak, tudták, hogy nagy sci-fi rajongó vagyok. Aztán mikor megtudtam, hogy előttem egyik forgatókönyvíró sem vonta be az írásba Carl Sagant, a regény íróját, elvállaltam a munkát - azzal a feltétellel, hogy Sagannal közösen szeretném megkeresni a könyvben a filmet. A stúdió igent mondott, én pedig három napott tölthettem Carllal a családi birtokán. Ekkor találtuk ki az apa-lány kapcsolatot és a szerelmi szálat. Egy évbe telt, mire megírtam a forgatókönyvet. A stúdiónak nem tetszett, kirúgtak. Más írókat szerződtettek. Ekkor jött a képbe Jodie Foster, és úgy volt, hogy George Miller rendezi a filmet. Szívesen megnéztem volna Miller változatát! A lényeg, hogy kirúgtak, és nem sokkal később, még a bemutató előtt Carl meghalt.

filmhu: Nehéz volt feldolgozni, hogy kirúgták?

James V. Hart: Borzasztóan. Iszonyúan. Majdnem belehaltam. Nem is akartam kreditet kérni, de a feleségem rábeszélt, hogy olvassam el a shooting szkriptet. Elolvastam, és láttam, hogy ez a mi történetünk, ez az, amit Carllal kitaláltunk. Úgyhogy választottbíróság elé vittem az ügyet, és a WGA az írók közül végül engem tüntetett fel első helyen. A stúdiónak az utolsó pillanatban le kellett cserélnie a trailereket, a posztereket, és az én nevemet is ki kellett írniuk a stáblistára. Büszke vagyok rá, hogy ezt elértem – úgy érzem, ezzel Carlnak is igazságot szolgáltattam.

filmhu: Mi történt az Ebola-vírusról szóló Hot Zone projekttel?

James V. Hart: Ez a másik nagy szívfájdalmam. Zöld lámpánk volt: Jodie Foster vállalta a főszerepet, Ridley Scott a rendezést. Négyszer rúgtak ki és négyszer hívtak vissza azon a projekten. Aztán Jodie átnyergelt a Kapcsolat-ra, és a stúdió behúzta a kéziféket. A forgatókönyvem végül nem ment gyártásba, de sok fontos ember olvasta. Több munkát kaptam utána, mint bármelyik leforgatott forgatókönyvem utána. Azóta is fontolgatjuk Richard Prestonnal, a regény írójával, hogy valahogy feltámasztjuk a projektet.  

filmhu: Most éppen egy francia filmen dolgozik, illetve workshopokat tart Európában. Különbözik az európai forgatókönyvírás az amerikaitól?

James V. Hart: Szeretem a workshopokat, sok európai barátot szereztem az elmúlt húsz évben. Norvégiából, Németországból, Franciaországból…  

filmhu: …és Magyarországról. Az Utolér stáblistáján is fel van tüntetve a neve.

James V. Hart: Igen, dolgoztam Lovas Balázzsal és Ujj Mészáros Károllyal is. Szeretem, hogy itt nincs az a kommerciális teher, nem olyan hatalmasak a büdzsék, mint Amerikában. A filmnek nem kell mindenáron pénzügyileg sikeresnek lennie. Itt tényleg a lényegre lehet figyelni: a karakterre és a történetre. Amerikában nincs állami finanszírozás, legfeljebb adókedvezmények. Szeretjük azt mondani, hogy a karakter és a sztori áll az amerikai film centurmában, de ez nem igaz. Persze Európában is nagy teher hárul az íróra, de itt legalább amiatt, hogy a karaktert és a történetet jól megírja. Az ilyen terhet sokkal könnyebben elviselem, mint a pénzügyi terhet. Az európai filmek emberarcúak, szerintem Amerikának is jót tenne, ha több európai – és több magyar - filmet nézne.

filmhu: Természetes lépés egy írónak, hogy előbb-utóbb továbbadja a tudását, tanítson?

James V. Hart: Nem vagyok tanár. Inkább azt mondanám, olyan stratégiákat adok tovább, amelyek nálam beváltak. Saját élményeimből merítek, nincs tankönyvem, amely előírná, pontosan mit hogyan kell csinálnia a forgatókönyvírónak. 1994-ben kezdtem workshopokat tartani a Sundance-en – kezdő író koromban nem voltak ilyen laborok, nem voltak mentorok. A workshopon tovább adhatom a tapasztalataimat – és önző módon lépést tarthatok a forgatókönyvírók új és új nemzedékeivel. A fiam 31 éves, most együtt írunk. A workshopon a filmesek a harmincas-negyvenes éveikben járnak. Szeretem, hogy milyen élénken érdeklődnek az emberek iránt. Ez engem is emlékeztet rá, miért kezdtem el annak idején írni.

filmhu: Hogyan került kapcsolatba az éQuinoxe-szal?

James V. Hart: A Sundance-en találkoztam Ellen Winn Wendl-lel, aki létre akart hozni egy német központú  forgatókönyvíró-labort. Aztán terjeszkedni kezdtünk Ausztriába, Norvégiába, Írországba és most Magyarországra. Ellen minden évben remek tanácsadókat és remek forgatókönyveket gyűjt össze. Nekem az éQuinoxe a békés egymás mellett élést jelképezi egy olyan világban, ahol sokan az erőszakos megoldásokat ünnepelik.

filmhu: Kiket tart saját mentorainak?

James V. Hart: Francis Coppola, Frank Capra, Frankie Pierson, David Lean, Michael Curtiz.

filmhu: Mit gondol idei magyar tanítványairól: Keményffy Tamásról és Dési Andrásról?

James V. Hart: Tamásnak más a tanácsadója, de Andrással sokat beszélgettem tegnap. Csodálatos fantáziája van, nagyon egyedi a látásmódja. Azt próbáltam megvilágítani neki, hogy pontosan kell ismernie a karaktereit, és tudnia kell, hogy ezek a karakterek mit akarnak elérni. Tudnia kell azt is, miért nem alszik a főhőse. Remélem, elkészül a filmje, és remélem, hogy sok magyar film készül, mert – mint tudjuk - magyarok nélkül Hollywood sem létezne.