Jankovics Marcell: Az a jó művész, aki gyerek marad

Lukácsy György újságíró azzal indította a beszélgetést, hogy az az alkotó élve boncolása lesz, majd arra kérte Jankovicsot, hogy pályája kezdetéről meséljen. A Nemzet Művésze megköszönte az MMA-nak, hogy még azelőtt szerepelhet ebben a sorozatban, mielőtt meghal, majd elmondta, hogy hatvan éve, segédmunkásként került a Pannónia Filmstúdióhoz, amely akkoriban a megszűnés szélén állt. Előbb egy amerikai fiatalember segítette ki a stúdiót, akit a szerelem, pontosabban egy magyar sztriptíztáncosnő hozott Magyarországra. Utánajött, csináltatott egy rajzfilmsorozatot, és ez a pénz jól jött a stúdiónak. Később a Gusztáv-sorozat indította el a Pannónia fellendülését, amelyben többek között rendezőként vett részt Jankovics.

Lukácsy György, Jankovics Marcell, Mikulás Ferenc, Varga Zoltán, Hoppál Mihály és Kucsera Tamás Gergely (fotó: Nyirkos Zsófia / MMA)

Az animáció a hatvanas és hetvenes években a magyar film kivételesen sikeres ágazatává vált, ennek okáról Varga Zoltán filmtörténész beszélt, aki a könyvhöz írt tanulmányában Jankovics filmes pályafutását tekintette át. Giannalberto Bendazzit idézve abban látta az ágazat sikerének és jelentőségének az okát, hogy „a magyar animációs film izgalmas egyensúlyt valósított meg a művészi önkifejezést célzó alkotások és a populáris animációk között”. Ez Jankovics alkotói tevékenységére is igaz volt, hiszen például a Gusztáv vagy a Magyar népmesék-sorozat mellett szerzői rövidfilmek is kötődnek a nevéhez, mint a Küzdők, ami 1977-ben Arany Pálmát kapott a cannes-i filmfesztiválon.

Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára egy személyes történettel indított, ő is ahhoz a generációhoz tartozik, amely Jankovics filmjein nőtt fel. Felnőttként értette csak meg, hogy ezek a művek mennyire mélyen átitatták a gondolkodásmódját. Szerinte azért sikerült jól a könyv, mert foglalatot tudott adni egy szerteágazónak tűnő, mégis szerves egészet alkotó karriernek.

Jankovics elmesélte, hogy az animáció mellett miért fogott bele kutatói tevékenységbe: „Nem elégített ki, hogy csinálom azokat a kis hülyeségeket.” Huszonéves korában, amikor már a Gusztáv-sorozat népszerű lett, egy iskolatársával találkozott az utcán, aki azt kérdezte tőle, hogy még mindig azokat a kis hülyeségeket csinálja-e. Ez természetesen nem esett neki jól, de egyben arra is ösztönözte, hogy olyan filmeket csináljon, amikre nem ragasztható rá, hogy „kis hülyeségek”, illetve fokozatosan jött rá arra, hogy őt a néprajz is mélységesen érdekli.

Jankovics Marcell, Mikulás Ferenc és Varga Zoltán (fotó: Nyirkos Zsófia / MMA)

A fordulópontot a János vitéz hozta el, amelynek megvalósítását Szoboszlai Péterrel és Szabó Sipos Tamással nyerte el, de ők nem akartak a gyártásban részt venni. Egyedül maradt a feladattal, nem volt ideje kutatómunkára, azt rakta bele a filmbe a népművészetből, amit akkor érzett belőle, de utána intenzíven foglalkozni kezdett ezzel a témakörrel.

Így kezdődött el több évtizedes munkakapcsolata és barátsága Hoppál Mihály néprajzkutatóval, aki Jankovics tudományos munkásságáról emlékezett meg a kötetben. Megnézte a János vitéz-t, és arra jött rá, hogy ahová ő a kutatásai révén eljutott, arra a rendező ösztönösen ráérzett: a tulipán és szív mint férfi és női szimbólum szerepelt a filmben, és Hoppál erről akkor már megírta a tanulmányát. A néprajzkutató az animációs filmet az etnoart irányából közelítette meg, amely „a magyar művészet egyik stílusirányzata lehetne, és a magyarság sajátságos mitológiája áll a középpontjában”. Hoppál a kötetben szereplő írásához újraolvasta Jankovics tanulmányait, és elmondta, hogy nagyon élvezte őket, nagy tudásanyag gyülemlett fel bennük, amit ügyesen fűzött össze.

(fotó: Nyirkos Zsófia / MMA)

Mikulás Ferenc, a Kecskemétfilm igazgatója arról beszélt, hogy Jankovics művei a mai napig nagy hatással vannak az emberekre az ország határain túl is. Youtube-on, angol felirattal elérhető a teljes Magyar népmesék-sorozat, amely jelenleg 102 millió megtekintésnél tart, és különösen nagy népszerűségnek örvend Távol-Keleten. Hosszasan sorolta a lelkes kommenteket, amelyek közül több is nagy derültséget keltett, az egyik szerzője például arra hívta fel a figyelmet, hogy ezek a mesék csapdák, aki belekezd, az képtelen lesz abbahagyni, egy másik pedig így szólt: „Milyen drogot szednek a magyarok?”

Lukácsy szerint Jankovicsban egy ősi hang szól, amire odafigyelve készíti a műveit. Jankovics egyetértve ezzel a felvetéssel, hozzátette, hogy ezt a mélyről jövő hangot felnőttként is tovább kell vinni magunkban. Az elmúlt tíz évben fogalmazta meg magának, hogy az a jó művész, aki gyerek marad. Fontos számára az emocionális megközelítés, érzelmeket akar közvetíteni, és nagy fájdalom számára, hogy a szakmája csak nagyon nehezen tudja elérni azt a hatást, mint a zene; hogy csak úgy elbőgi magát az ember.

A beszélgetés végén arra kérte a vendégeket a moderátor, hogy egy-egy maradandó élményt idézzenek fel Jankoviccsal kapcsolatban. Varga Zoltán az első találkozásukat elevenítette fel – a pontos dátumot is tudta – 1998. október 28-án, amikor a kecskeméti Otthon moziban levetítették Az ember tragédiája félkész verzióját. Döbbenetes élménynek nevezte, majd elmondta, hogy 13 évvel később ugyanebben a moziban már ő vezette a közönségtalálkozót a rendező jelenlétében, ahol a kész művet vetítették le.

fotó: Nyirkos Zsófia / MMA

Kucsera egy zártkörű vetítést hozott fel, ahol Az ember tragédiájá-nak addig elkészült részeit mutatták be, és akkora hatásuk volt, hogy a közönség „köpni-nyelni nem tudott, egyszerre világosodott meg és zuhant a mélybe”. Hoppál megköszönte, hogy együtt csinálhatták a Sámán Eurázsiában című filmet, amit hosszú évekig – amíg ki nem jutott Szibériába – vetített a diákjainak. A film sikere értette meg vele, hogy minél több képet kell gyűjtenie és bemutatnia a sámánokról. A könyvbemutató végén egy fontos ígéret is elhangzott, 2020 végére el fog készülni Jankovics Marcell Toldi-ja.

A könyvről további információk az MMA Kiadó honlapján érhetők el.