A wuxia nyugaton is hódít
Jet Lit a Hőssel fedeztem fel, amelyben rezzenéstelen tekintettel, puszta jelenléttel és persze páratlan harcművészeti tudásával tölti be a filmvásznat. Yimou Zhang egyszerre a stilizált, művészi és a hollywoodi filmekhez szokott közönség igényeinek is megfelelő alkotása szépen beleillik abban a vonulatba, amelyet még a Tigris és sárkány kezdett – amely a Bruce Lee által elindított folyamatok beérésének tekinthető. A filmnek adott négy(!) Oscar-díj jelezte, egyrészt a nyugati közönség és kritikusok is képesek befogadni a keleti harcművészeti filmeket, illetve keleten is hajlanak arra, hogy az egyre erősödő gazdaságú Kína izgalmas történelmi eseményeit nyugati filmes eszközökkel mozira adaptálva saját nemzeti nagyságát reprezentálja a világ előtt, ahogy az orosz filmgyártás is teszi.
Egyéni dicsőség vagy közösség
A Fearless, a The Warlords és a Forbidden Kingdom között a War kissé kilóg a sorból, de időrendben nézve, a fenti két wuxia mozi mellett, a Fearless is illik a nemzeti öntudatot kifejező, hollywoodi filmes eszközökkel támogatott művek sorába. A sokszor feldolgozott sztoriban egyéni fejlődéstörténet és egy megalázott nemzet büszkeségének feléledése/felélesztése összekapcsolódik.
A film valós eseményekre épül, Huo Yuanjia (1869-1910) wushu mester életét dolgozza fel. A Fearless szerint a kis Hou istenként tekint fel bajnok édesapjára, aki nem engedi őt a küzdősportok gyakorlására, ám mégis elsajátítja a fogásokat, de a legfontosabb tudásra csak személyes tragédiák sorozata tanítja meg. Hou felnőttként nyilvánosan megalázza, majd meg is öli az ősi rivális család fejét és bajnokát, de a győzelemnek nem örülhet sokáig, mert a bosszú az ő családját is hamar utoléri. Ekkor szembesül azzal, hogy a másokkal folytatott versenyben szerzett dicsőség mennyire céltalan, majd a vidéki levegőn új erőre kap, és képességeit immár nem saját nevének fényezésére használja, hanem a XX. század eleji gyarmatosítóktól megalázott kínai nemzettudat megerősítésére.
|
| Fearless - dicsőségért küzdeni |
Végül ő áll ki a Külföldi Kereskedelmi Kamara által szervezett mérkőzésre Sanghajban. A küzdelem során négy ellenféllel kell egymás után összemérnie tudását, Hercules O'Briannel, aki kiváló a boxban, majd Hou egy lándzsa-, utána egy kardforgatásban jártas bajnokot győz le, végül egy japán kardvívóval mérkőzik meg. A küzdelem a valóságban is jót tett a kínaiak mentális állapotának, de az alkotók egy egyszerű, látványos akciómozit forgattak, némi nevelő célzattal, ami viszont gyengítette a Fearless-t, és az önfeláldozás értéke kevesebb erővel bír a filmben, mint a Hős esetében.
A színész színre lép
A jó közepes wuxia mozi után 2007-ben Jet Li szerencsére nem váltotta be ígéretét, újból kamera elé állt, és a a Hős mellett a The Warlords-ban nyújotta élete legjobb alakítását. A sztori egy triumvirátus, (Xinyi - Jet Li, Er-Hu - Andy Lau, Wen-Xiang - Takeshi Kaneshiro) szövetségének története, akik egyszerű banditából válnak hivatásos hadvezérekké.
|
| The Warlords - mivégre a férfi?! |
Jet Li Immár nemcsak nyugodt, érzelmeket eltakaró rezzenéstelen arcát mutatja, hanem igen komoly színészi képességeket mutat fel – mindezeket külső eszközökkel is jól megtámogatták az alkotók. Li sem a finom rezdülések érzékeltetésben, sem a távol-keleti filmek szereplőire jellemző érzelmi túlfűtöttségben nem marad le színésztársai mögött, sőt! Ugyanakkor itt egyáltalán nem az a könnyed, akár levegőben suhanó alak, mint más wuxia mozikban. Legalább 10-15 kiló plusz van rajta! – a nyakát övező tokából ítélve. Kicsi, kerek figurának látszik, akinek testét páncélja egyre inkább beborítja, lenyomja, és végül már csak egy pici, hegyes háromszöget enged látni arcából. Mozgása olyan nehézkes, merev hogy, a Chin császár sírjában talált agyagkatonákat juttatja eszünkbe, miközben saját ambícióinak kielégítése érdekében mindenfajta eszközt rendkívül rugalmasan képes bevetni, akár meg is alázza magát azok előtt, akiktől pillanatnyi előnyt remélhet.
Kínai III. Richárd
A The Warlords egyik legmarkánsabb olvasata az lehet, hogy az ember mire használja alkotóerejét, ha még egy esélyt kap a sorstól. Ha a férfi egyik legfontosabb (?) célja a hatalom megszerzése és magtartása, amelytől a nő mellett álló családfői szerep térítheti el, akkor vajon melyik útra lép? A választást különösen drámaivá teszi, hogy filmbéli Xinyi tábornokban eleinte megvan a szándék, hogy az utóbbi mellett döntsön, de a nő (Jinglei Xu), aki „éltre kelti” már máshoz tartozik, ráadásul a triumvirátus egyik tagjához, Er-Huhoz (Andy Lau). A nő pedig következetlenségével hol ide, hol oda csapódik, és ez a kinn is vagyok, benn is vagyok játszma megbontja szövetséget. Xinyi a hatalom megragadása felé lép, akár társai kijátszása árán is, így elkerülhetetlen a shakespearei vérfürdőbe torkolló tragédia.
|
| Forbidden Kingdom - részeges mester, újra |
A The Warlords-nak van egy nagyon erős szoco-realista vonulata is. Megdöbbentő erővel mutatja a mindennapi betevőért küzdő, az éhségtől elcsigázott kisembert, aki egy falat kenyérért képes ölni, ugyanakkor „nemes” cél érdekében saját magát is feláldozza. A film legerősebb jelenetei közé tartozik, amikor a csatából visszatérő harcosok mellett látjuk, hogy a fiaikat vesztett családok miként szembesülnek veszteségükkel, ahogy az áldozatok után járó „végkielégítést” átveszik a gyászhírnöktől – „ A katona azért van, hogy meghaljon!” – szól Xinyi. Azonban képi didaktikusságával a film a záró jelenetben némiképp veszít erejéből, de az előtte látott két órának köszönhetően ez szinte észrevétlen marad.
A The Warlords Li "legkeletiesebb" alkotása a Hős óta, de nem felfoghatatlan a nyugati nézők számára sem. Mindenesetre a Frearless és Forbidden Kingdom sokkal inkábba az amerikai mozik történetvezetéshez, dramaturgiájához szokott nézőket veszi célba.
Karate Kid-remake
A 2007-es Forbidden Kingdom igazi csemege a kungfu akciómozik kedvelőinek, hiszen Jet Li mellett a másik Hollywoodban is felfedezett keleti harcművészeti akrobatát, Jackie Chant is megnyerték a produkcióhoz. A Forbidden Kingdom a Karate Kid mellett legerőteljesebben a Részeges karatemesterre kacsint ki. Jackie Chan ismét alkoholmámorban újrázhat, Li pedig kettős szerepében egyfelől hozza a tőle megszokott rezzenéstelen arcú figurát, másfelől pedig az állandó, szinte grimaszba merevedően vigyorgó Majom királyt.
Jason Tripitikas (Michael Angarano) tipikus tinédzser, aki igyekszik jól becsajozni, és imádja a kungfu-mozikat. Egy öreg kínai zálogházából frissíti készleteit, de összetűzésbe kerül egy utcai bandával, és akaratán kívül belekeveredik a zálogház kirablásába. (Közvetlenül nem az idős zálogos tanítja a fiút kungfuzni, hanem csak az utat mutatja.) Tripitikas ekkor – a saját maga által sem ismert küldetésének köszönhetően - átcsúszik téren és időn, hogy helyrehozza a dolgokat. Talán nem okozok meglepetést, ha elárulom, hogy ez ikerül is neki.
|
| A Sárkánycsászár sírja - Li és Rob Cohen |
Mindenesetre az alkotók jól dolgoztak a „hozott anyagból”, mert a filmes utalásokat és a klisészerű helyzeteket látványos akciójelenetekkel, színes karakterekkel és sok-sok humorral dobták fel. Utóbbi legfőbb forrása Tripitikas szerencsétlenkedése, hogy felnőjön küldetéséhez. Persze az itt is megjelenő leegyszerűsített jellemfejlődés még nem avatja artmozivá a filmet, de egyszeri fogyasztásra szánt popcorn darabként igazán szórakoztató.
Li filmográfiájában tehát továbbra is ott vannak a fajsúlyos és a könnyed darabok, nagy valószínűséggel épp az utóbbihoz sorolható munka lesz A Múmia – A Sárkánycsászár sírja(premier: július 30.) is, de a lényeg, hogy a 2006-os cikkekben olvasottakkal ellentétben Jet Li egyelőre mégsem hagyja abba a filmezést.
