Zhang Ziyi, miként oly sok ázsiai filmsztár, táncosként kezdte karrierét, majd a híres pekingi drámaintézet hallgatójaként szerzett színészi ismereteket; sikereket, kevésbé feltűnőeket, már táncosként is aratott, ám úgy vélte, ezen a terepen nálánál sokkalta jobbak is akadnak, így pályakorrekciót hajtott végre. Eleinte svájci luxusórákat, amerikai kólát, hazai számítógépeket, illetve kozmetikumokat ajnározott tárcanyitogatóan bájos hangján, ám sorsának menetén nagyot tekert a vakszerencse, mikor a Pantene cég helyi képviseletének marketingesei beválogatták a lehetséges reklámarcok körébe.
A nagyhatású samponreklámot ugyanis nem más, mint Zhang Yimou, a legkiválóbb kínai rendezők egyike dirigálta. Az ismert és elismert filmes első látásra beleszédült a hamvas leány tehetségébe, s mivel szentül hitte, hogy a fiatal színésznő képességeit korántsem merítette ki az egyperces korpaellenes habkompozíció, kihagyva az ilyenkor szokásos állomásokat, nagy merészséggel rögvest főszereppel kínálta meg a 19 éves hölgyet. A The Road Home (Wo de fu qin mu qin, 1999) című, mennyei boldogság és éjsötét bánat közt hullámvasutazó drámában, dacára a színészi tapasztalat hiányának, Zhang Ziyi messzemenőkig igazolta mentora sejtését, és nem csupán a közönséget bűvölte el, de a kritikusokat is meggyőzte. Az európai szemnek már-már túlontúl tökéletes esztétikával bíró, túlcsorduló szépségű film hazájában számos díjat nyert, a berlini mustrán pedig ezüst medvével tüntették ki az alkotókat, amely tárgyiasult felmagasztalás a nemzetközi filmművészet legkívánatosabb újoncai közé húzta fel a gyermekkorból éppen csak kilépett színésznőt. Nem csoda hát, hogy a The Road Home főszerepe ígéretes szerződést fiadzott, az új munka pedig olyasféle áttörést hozott Zhang Ziyi számára, mellyel egy átlagos színészt élete végéig sem kínál meg a sors.
 |
| Dörgedelmes siker Tigris és Sárkány |
A hollywoodi filmipar rögvest felfigyelt a szépséges, színjátszásban és közelharcban egyaránt kirívó teljesítményt nyújtó hölgyre, ki ellenállhatatlan bájjal mosolygott és zord szigorral osztogatta a szilánkos töréseket, így a Warner Brothers producerei szédítő summát, 450 ezer dollárt ajánlottak számára a Csúcsformában 2 (Rush Hour 2, 2001) főgengszterének szerepéért. Noha a Jackie Chan társaságában forgatott film tisztes sikert aratott, színésznőnk nem vállalt további kötelezettségeket az amerikai mozi felé; a hollywoodi kitérőre inkább holmi gazdagon gyümölcsöző vendégjátékként, mintsem egy új karrier első állomásaként tekintett. Tehette, hisz pénze volt elég - Ázsiában ekkor már szupersztárnak számított, ennél fogva őrült összegeket ajánlottak számára különféle reklámszerződések ellenjegyzéséért-, így inkább hazatért, hogy - finoman kritikus szavait idézvén - „jó rendezőkkel forgathasson”.
Zhang Ziyi sokat kockáztatott és nagyot kívánt, ám a sors kegyeltjeként még többet kapott: rákövetkező hónapokban egymás után kilincseltek nála Ázsia legkiválóbb rendezői. Tsui Hark, a szebb időket látott direktorlegenda, mikor 20 év elteltével újragondolta a klasszikus Zu: Warriors of the Magic Mountain (Suk san: Sun Suk san geen hap, 1983) című filmjét, szép szerepet utalt ki számára, s bár a film (The Legend of Zu, Shu shan zheng zhuan, 2001) egyaránt kapott hideget és meleget, kézenfekvő, hogy egy fiatal színésznőnek meghatározó élményt jelenthetett a hongkongi mágussal közös munka.
 |
| Zord szigorral osztogatta a szilánkos töréseket Csúcsformában |
A következő kontraktus Dél-Koreából érkezett, Kim Sung–su kérte fel, játssza el nagyszabású történelmi eposza női főszerepét, melyet rekordköltségvetésből, a nemzetközi piac felé kacsintva szándékoztak elkészíteni. A rossznyelvek által „koreai Gladiátornak” titulált moziban Zhang Ziyi dacos és konok, felettébb ellenszenves hercegnőt alakított meggyőzően, kiért mérhetetlen mennyiségű vért hullajtanak a viharvert harcosok, s ki puszta létezésével, illetve ésszerűségre fittyet hányó szeszélyeivel pusztulásba dönti a diplomáciai célok érdekében áldozatot vállaló követség teljes legénységét. A kegyetlenül véres, mégis szívszorító módon érzelmes Harcos (Musa, 2001), minden idők legdrágább koreai mozija a tárgyév legkiválóbb filmjei közé katapultált, belföldi sikerein túl külhonban is szépen teljesített, ám Zhang Ziyi nemigen sütkérezhetett a sikerben, hisz a forgatás befejeztével már egy másik történelmi eposz várta, melyet kedvenc rendezőjével, Zhang Yimouval készíthetett el.
 |
| Forrófejű, gyilkos kedvű gyermeklány Hős |
Részesévé válni a Hős (Ying Xiong, 2002) all-star gárdájának már önnön magában is isteni kegy lehetett, hiszen Jet Li, Maggie Cheung, Donnie Yen, Tony Leung mellett szerepelni óriási kitüntetés, ilyesféle brigádot pusztán összeálmodni is nagy merészség. S bár a csodaszép képekben elmesélt történelmi fikció állítólagos kommunista-propagandisztikus mellékíze nehezen kiheverhető gyomorrontást okozott bizonyos ítészek számára, a mozi esztétikai érdemeit, a benne szereplő színészek kvalitásait eltagadni semmiféle aljas ármány által nem volt lehetséges, így a gazdasági sikereken túl a művészi elismerés sem maradhatott el, amelyből a Tigris és Sárkány maradék lendületének köszönhetően még egy Oscar-jelölésre is futotta. Zhang Yimou és Zhang Ziyi immáron csalhatatlan párosként vonulhattak végig a vörös szőnyegen, a forrófejű, gyilkos kedvű gyermeklány testhezálló szerepe pedig véglegesen szupersztár státuszba lőtte a színésznőt, kit több tucatnyi szavazáson választottak be az év legjobb színésznői, a leghíresebb kínai hírességek, a nemzetközi filmipar legszexibb bombázói, avagy a világ legvonzóbb emberei közé.
A vállaltan közönségbarát, szuperlátványos wuxiára újabb drámai szerep érkezett (Purple Butterfly, rend. Ye Lou,. 2003), majd egy feltűnésmentes cameo a koreai My Wife is a Gangster folytatásában, mondhatni, kisebb formátumú munkák, ám a rákövetkező év ismét grandiózus kihívást tartogatott.
Mindaz, ami igaz volt a Hősre, négyzetre emelve érvényes a House of Flying Daggers (Shi mian mai fu, 2004) című remekműre, melyet Londontól-New Yorkig kebelére ölelt a filmes szakma. Zhang Yimou digitális technológiával megtámogatott, minden más szempontból következetesen hagyománytisztelő kardjátékfilmje elképesztő operatőri munka és hihetetlen szereposztás (Andy Lau, Takeshi Kanishiro) által öltött formát, a kritikusok szuperlatívuszokat zengve méltatták a lélegzetelállító szépségű mozit. Holott, mint az utóbb kiderült, jobban tették volna, ha a legerősebb jelzős szerkezeteket félreteszik a néhány hónappal később bemutatott 2046 recenziójához, melyet Zhang Ziyi ismét egy filmes legendával forgathatott. A House of Flying Daggers (Repülő Tőrök Háza) a mögöttünk álló év filmterméséből kiválogatott best of listák elhagyhatatlan tényezői közé emeltetett (Oscarra is nevezték, talán megkapja, talán nem, ki tudja – mindenesetre ez már a harmadik jelölés négy éven belül), a Wong Kar-Wai által rendezett 2046 pedig ennél is nemesebb kritikai elismeréseket gyűjtött be, többek közt a Time magazin szakírói választották 2004 legjobb mozijává – a finom szövésű, érzékeny dráma mindent vitt.
 |
| Grandiózus kihívás Repülő Tőrök Háza |
Ily elismerések birtokában Zhang Ziyi immáron megpihenhetne babérjain, ő mégis halmozza a munkát. Tavaly leforgatta a Jasmine Womant (Mo Li Hua Kai, rendezte: Yong Hou), melyben Joan Chen oldalán három generáció anya-gyermek párosának ifjabbik felét alakítja (újabb díjak csatlakoztak a meglévőkhöz), majd visszatért Amerikába és felvállalta a Memoirs of Geisha (Rob Marshall, 2005) egyik szerepét. Még javában tartott a forgatás, mikor aláírta Wayne Wang felkérését (Good Cook, Likes Music, 2005), végül pedig beszállt egy kultrendező, Seijin Suzuki Operette Tanukigoten (2005) című mozijába – idejét és tehetségét demokratikusan elosztva Kína, Japán és az Egyesült Államok közt.
 |
| Hagyománytisztelő kardjátékfilm Zhang Yimou instruál |
E sorok írásakor Zhang Ziyi az ázsiai filmipar legértékesebb exportcikke, ki a keleti közönség meghódítása után úgy vált népszerűvé nyugaton, hogy reputációja - másokkal ellentétben - makulátlan maradt. A sors kegyeltje ő, esetében tehetség és siker kéz a kézben jár: éppoly tiszteletnek örvend a sokat látott, kőszívű kritikusok, mint az alacsonyabb hőfokon izzó, a rajongást jóval olcsóbban mérő nagyközönség körében. Játsszon bár zsenge leányt, avagy meglett férfiak sokaságát hidegre tevő zsebamazont, természetes kisugárzása szíven ragadja a nézőket, mert drámai szerepekben érzékeny és sebezhető, fegyverforgatók bőrébe bújva pedig elegáns mestergyilkos, a wuxia-legendárium alapkarakterei közé tartozó, csendben rejtőző sárkány tökéletes megtestesülése. És bár harcművészetet sosem tanult (a filmekben táncosként szerzett tudására épít, erre az alapra dolgoznak rá a koreográfusok), merészsége és kockázatvállalás iránti készsége semmivel sem csekélyebb, mint trenírozott kollégáié: fizikai épségét kockára téve ugrál és verekszik, zokszó nélkül viseli, ha sokméteres magasságban rángatják mindenféle drótköteleken, röviden mondva, kaszkadőröknek munkát ritkán ad. Sikerének legfőbb titka mégsem akrobatikus képességeiben, avagy szemrevaló küllemében rejtőzik, de intelligenciája és jó ízlése segített a hosszú úton: sok pénzért sem vállalt vacak szerepeket eleve kétes minőségű filmekben, ellenben szereti a remek rendezőket és a jó scripteket, amelyek rendre megtalálják őt. S bár saját bevallása szerint a jövőben szeretné kerülni a kardjátékfilmeket és a harcművészeti alkotásokat, hogy veretesebb darabokra, legfőképpen drámákra koncentrálhasson, nyilatkozatai szerint Ang Lee vagy Zhang Yimou által könnyedén elcsábulhat – van hát rá remény, hogy a kisasszony nem veszik ki a wuxiák meseszép, lenyűgöző világából, és valamelyik direktorzseni felkérésére újfent kardot ragad. Hisz még alig 25 éves, a jövő pedig, amely előtte áll, vitathatatlanul fényes.
