Ifjú kisasszonyként Michelle Yeoh keveset gondolt filmművészeti kérdésekre; dehogy akart ő kamerák és lámpák kereszttüzében, drótokra kötve hadakozni a nyomasztó túlerőben lévő ellennel! A békés természetű leány inkább balerinaként és koreográfusként képzelte el jövőjét, a tánc mellett intenzíven atletizált, alkalmanként pedig Taekwon Do tréningeket vett; felcseperedvén mégis úgy döntött, a színpadot inkább nálánál tehetségesebb kollegáira hagyja. Diplomája átvétele után hazautazott, s bár ő maga legkevésbé sem kívánkozott a modellek bugyuta világába, édesanyja titkon benevezte őt egy szépségversenyre. Michelle Yeoh akaratlanul, holmi szülői ármány folyamodványaként keveredett bele a szépségiparba, nem is teljesen sikertelenül, hisz rögvest Miss Malajziává választották.
A királynői státusz elnyerése után sorra érkeztek a felkérések, többek közt egy ártalmatlannak tetsző Guy Laroche szerződés, mely Hongkongba invitálta, hogy a népszerű Jackie Chan mellett bájologjon egy luxusórákat hirdető rövidfilmben. A megejtően bugyuta reklám sorsdöntő jelentőségűnek bizonyult: egyrészt Michelle Yeoh megfertőződött a híres harcművész-bohóc mozimániája által, másfelől a 32 másodperces anyag oly sokat pörgött a helyi csatornákon, hogy aggasztóan ismertté tette az ifjú hölgy arcát.
 |
| Rögvest Miss Malajziává választották |
A korai éveket sok munka és kevés szerep jellemezte, ám az alapos felkészülések során szerzett tapasztalat nem veszett kárba. Az 1985-ben bemutatott Yes, Madam-ban Michelle Yeoh már teljes tudását demonstrálhatta, a film pedig imidzsének alapkövévé vált: kemény, intelligens és szexi csaj, lenyűgöző harcművészeti járatossággal és tekintélyes kéziágyúval. Megszületett a „Girls with Gun” mozgalom vezéralakja, a határozott és merész nő, ki szükség esetén ráncba szedi a hímnemű banditákat, alaposan rendet rakva az erősebbnek mondott nem képviselői közt.
A fergeteges siker újabb felkéréseket fiadzott, lendületes sorozat kezdődött, ám azt, hogy a szépen ívelő karriert egy baleset fogja megtörni, ekkor még senki nem sejthette. Tudvalévő, hogy az ázsiai színészek sosem riadtak vissza egy kis veszélytől, ám Michelle Yeoh még köztük is bevállalósnak számított, önerőből ugrott neki a legdurvább jeleneteknek (a legenda szerint Jackie Chan alig néhány hölgynek engedte, hogy dublőr és kaszkadőr nélkül dolgozzon, de MY közéjük tartozott), a Magnificent Warriors forgatásán azonban pórul járt. Nagy bunyót rögzítettek éppen, mikor belelépett egy kemény rúgásba (odaát, szemben a hollywoodi szokással, nem no-contact küzdelem zajlik!), és egy artéria megrepedt a lábában. Ennek már fele sem volt tréfa: Michelle Yeoh, kit ekkor már a keleti akciófilmek királynőjeként tartottak számon, sérülés miatt visszavonulni kényszerült.
Öt kameramentes év, házasság és válás, karitatív munkák, egyéb elkötelezettségek után ’92-ben, Jackie Chan oldalán esett meg a fényes visszatérés. A Rendőrsztori 3 után Michelle Yeoh már kedve szerint válogathatott a megtisztelő felkérésekben, és vígan lubickolt a munkában. Elképesztően aktív évek következnek, melyek során remek harcművészeti filmekben, pazar színészek mellett játszott különböző fő- és mellékszerepeket. A lajstrom tekintélyt parancsoló: The Heroic Trio (Anita Mui és Maggie Cheung mellett), Tai-Chi Master (Jet Li-vel), Butterfly Sword (Donnie Yen oldalán), Heroic Trio 2, Holy Weapon, Rendőrsztori 4, Wing Chun, Shaolin Popeye 2, Wonder Seven – kilenc film, alig két év leforgása alatt. Az ifjú sztárnak minden megadatott, mit csak a filmszakma adhat: Michelle Yeoh Ázsia egyes számú amazonjává lépett elő, kiváló partnerei mellett oda s vissza öregbítették egymás hírnevét. Olybá tűnhetett, a sikersorozat sohasem ér véget, világítás, kamera, csapó,világítás, kamera, csapó…és ismét kórház.
 |
| Az Iron Lady beveszi Hollywoodot is |
1995-ben csakis a vakszerencsén múlott, hogy Michelle Yeoh neve a Hong Kong Times kulturális rovatából nem került át a gyászjelentések közé. Az Ann Hui által rendezett Ah Kam forgatásán a színésznő félrelépett és két emelet magasról zuhant alá, a stáb szerint hihetetlen csoda, hogy a főszereplő túlélte a beton kemény csókját, és „mindössze” súlyos belső zúzódásokat, pár bordatörést, plusz gerincsérülést szenvedett. A következő jelenetben harcias hősünk már kórházi ágyban feküdt és nyakmerevítőt viselt, így fogadta a rendezőt, kitől szégyenkezve kért bocsánatot az elrontott jelenetért (!), és minden felelősséget magára vállalva, saját hibájaként interpretálta az eseményt („öreg vagyok és alkalmatlan, elrontottam a munkád…”). Az orvosok hosszas pihenést javasoltak, hónapokra eltiltották a veszedelmes mutatványoktól - Michelle Yeoh pedig, enyhítendő bűntudatát és eleget tévén vállalt kötelezettségének, három hét után visszament forgatni, holott ekkor még az ülés is fájdalmat okozott számára.
Meglehet, mások nem kísértették volna tovább a sorsot, de a harcművészeti filmek nagyasszonya, a kaszkadőrök által Iron Lady néven emlegetett szupersztár nem szállhatott ki, nem futamodhatott meg a kihívások elől. Elhivatottsága és mozi iránti alázata szükségszerűvé tette a visszatérést, a sors pedig köztudottan kegyes a mániások iránt, így Michelle Yeoh karrierének harmadik szakasza felettébb pompásan indult. Melegítésképpen szerény szerepet vállalt a The Soong Sisters-ben, majd beérkezett az első komoly nemzetközi munka, a Holnap markában női főszerepe. A producerek erőteljes színésznőt kerestek, aki nem válik súlytalanná a híres mesterkém oldalán, így esett választásuk az ázsiai sztárra; nemkülönben fontos faktor volt, hogy Michelle Yeoh fényes érdemei mellett is kevéssé volt ismert a nyugati közönség számára. Wai Lin, a kínai kormány ügynöke lett az első olyan Bond-lány, ki nem csereszabatos cicababa, hanem egyenrangú fél, cselekvő figura, és bár e sorok írója mély aggodalommal szemléli, hogy a brit titkosszolgálat gátlástalan macsója manapság nők oltalmazására szorul (még a dohányzásról is leszoktatták, kabaré, kabaré…), de ha már elkerülhetetlen, úgy soha rosszabb csajok ne mentsék ki a bajba jutott nullanullahetest.
A Holnap markában nemzetközi sikere után Michelle Yeoh akár Hollywoodban is ragadhatott volna – ajánlatok éppen érkeztek bőséggel-, mégis hazatért, és aláírt Ang Lee Tigris és Sárkány című wuxia-mozijához, melyben újfent demonstrálhatta képességei legjavát. Sokat látott veteránként aggódott a nyaktörő mutatványok miatt, hisz sérülései nem múltak el nyom nélkül (a Bond-film forgatásán is alaposan megdolgoztatták), de úgy érezte, kötelessége elvállalni a szerepet, hogy „megmutassa a nyugati közönség számára, hogy a műfaj sokkal több tiszteletet és figyelmet érdemel”. Bizonyítandó, hogy nem üres frázisként hirdette a fentieket, Michelle Yeoh ismételten kockára tette testi épségét – és veszített. Előbb a drótokat kezelő munkások rántották neki durván egy falnak, amely balesetet kisebb-nagyobb zúzódásokkal és horzsolásokkal vészelte át, ám félvállról vette a sors intését, és néhány óra pihenés után visszament forgatni. Ekkor ütött be a ménkő: szimpla akciójelenet volt csupán, de partnere elhibázta a koreográfiát, Michelle Yeoh pedig kicsavarodott térddel fogott talajt. Mentőautó, kórház, röntgen, majd repülőgép. A diagnózis: teljes térdszalag-szakadás. Az amerikai specialista hat hónapra taksálta a teljes felépülést, négy hétre pedig teljes ágynyugalmat rendelt - Michelle Yeoh három hét múltán ismét kamera előtt állt, és zokszó nélkül végezte be a megkezdett munkát.
 |
| Zokszó nélkül Tigris és Sárkány |
A díjakkal gazdagon dekorált, tekintélyes bevételeket kasszírozó Tigris és Sárkány komoly karriert futott be, a nagyközönség java ekkortájt fedezte fel Michelle Yeoh filmjeit, hogy alaposan meglepődjön azokon. A keleti közönség után Amerika, majd Európa is fejet hajtott a színésznő előtt, a franciák pedig roppant értékes gesztust tettek felé, mikor felkérték, hogy legyen az 55. Cannes-i Filmfesztivál zsűritagja a fődöntnökké választott David Lynch oldalán.
Sajnálatos, de a sorozatos baleseteket nem lehet meg nem történtté tenni, így a Tigris és Sárkány után Michelle Yeoh szükségszerűen visszavett a nyaktörő tempóból. Megtartva Los Angelesben vásárolt otthonát, szíve szavának engedve visszatért Hongkongba, ahol produkciós céget alapított - ebbéli kötelessége okán dobta vissza a Mátrix folytatásaiban felkínált szerepet-, és elkészítette a The Touch és a Silver Hawk című filmeket, majd ismét átruccant Amerikába, hogy részt vállaljon a Memoirs of a Geisha forgatási munkálataiban.
Valószínű, hogy Michelle Yeoh karrierének legfontosabb szakasza immáron zártnak tekinthető, két évtizedes pályafutása során szerzett érdemei azonban tiszteletet parancsolnak, filmjei pedig figyelmet érdemelnek. Adott egy színésznő, aki intelligens és szexi, egyaránt ért az MP5 géppisztoly szakszerű kezeléséhez és a méregdrága nagyestélyi makulátlan viseléséhez; mosolya és köríves rúgása egyaránt kifogástalan, előbbi szíveket sebez halálra, utóbbi állkapcsokat tör szilánkosra. Kérlelhetetlen maximalizmusa valamennyi filmjében megmutatkozik, hitvallása szerint „mindig a legjobbat kell nyújtanom, mert a celluloid örökké fennmarad”. Mindemellett elegánsan korosodik, szépsége nem kopik, de finomodik az idő múlásával, barna szemei pedig gyarapodó bölcsességet sugároznak: egy komoly és kemény, traumák által edzett nő harcol a vásznon. És hogy mi végre a józan ész határain túlmutató elkötelezettség, mi ellentételezi az óriási kockázatot? Michelle Yeoh szeret titkon beülni a vetítésekre, és szereti figyelni a közönség reakcióit: „A forgatás fájdalmáért és szenvedéséért az az igazi jutalom, amikor a nézőtéren ülsz, és meghallod, hogy úúúú!”
