filmhu: Masterclasst tartani hívták meg ide Pozsonyba, miről szólnak az előadásai?
Jim Stark: A produceri munkáról adok elő, három mesterkurzust tartok a visegrádi régió leendő gyártásvezetőinek és producereinek. Az óráimat nem nevezném sem akadémikusnak, sem kritikainak vagy történetinek, egyszerűen a személyes tapasztalataimról tudok beszámolni. Az első előadásom a kreatív producer szerepéről szólt, ahol arról beszéltem, hogyan tud a film egy bizonyos érzékenységet kifejezni. A jó producereknek megvan a képessége, hogy ez visszatükröződjön a filmjeiben. A másik két előadásom ennél jóval gyakorlatiasabb, a finanszírozásról, gyártásról, eladásról és forgalmazásról szól.
filmhu: Milyen egy jó producer?
Jim Stark: Producerként bizonyos típusú filmek mellett kell elköteleződni. Persze vannak producerek, akik bármilyen filmet megcsinálnak, ha pénzt látnak belőle. De az én általános hozzáállásom az, hogy ha pénzt akarsz keresni, akkor arra vannak sokkal egyszerűbb módok. Ezért úgy veszem, hogy nem az az elsődleges szempont, hogy pénzt keressünk, hanem egy bizonyos minőséget létrehozzunk. Fiatalkoromtól kezdve nagy hatással voltak rám az európai filmek, noha Ohioban születtem és nőttem fel, Fellini, Bergman, Tati, Chaplin, Kuroszava voltak számomra meghatározóak. A munkám során olyan független hollywoodi rendezőkkel kerültem kapcsolatba, akik inkább európai stílusban dolgoztak - mert ilyen típusú filmeket akartam csinálni már kezdetektől. Az én értelmezésemben a producerek kreatív kezdeményezők a filmgyártás minden folyamatában, a casting, a zene, az eladás, a poszter, a branding terén és minden egyéb területen. Ezek mind kreatív döntések, amiket egy producer is meghozhat - már ha akar.
Jim Stark előadása Pozsonyban
filmhu: Általában olyan filmekben szokott dolgozni, ahol több producerrel osztozik a krediteken, ilyenkor a gyakorlatban hogyan folyik a munka?
Jim Stark: A kreditek alapján sosem lehet megmondani, hogy valójában ki mit csinált egy filmben, és különböző filmekben én is különböző munkákat végzek. De általában csak annyiról van szó, hogy a pénz különböző országokból jön, amelyeket egy adott producer képviseli. És akkor még ott vannak a line-producerek, akik a pénz elköltését felügyelik, én például ilyet sosem csinálok. Egyedül dolgozom, nap mint nap, én magam választom ki, hogy milyen projektekben akarok részt venni, így aztán az is előfordul, hogy én vagyok a legfőbb producer.
filmhu: Milyen a jó projekt, ami felkelti az érdeklődését?
Jim Stark: Ez is nagyon szubjektív. Nincs tökéletes film. De számodra tökéletes kell, hogy legyen. Nekem például fontos, hogy a filmnek legyen valamiféle üzenete. A tábortűz körülötti történetek hangulatához hasonlóan kell valami olyan történet, ami odaszögezi a nézőt, hogy a moziszékén izgulja végig, hogy vajon mi fog történni, és a végén érezze úgy, hogy egy utazás végén van, és valami megváltozott benne. Éppen ezért fontosak az univerzális történetek, amelyek bárkivel megtörténhetnek, és mindenki megértheti. A lényeg a speciális részletekben, vagy a történetmesélés módjában van, mert ezek teszik egyedivé a néző számára a filmet. Magyarország például egy nagyon egzotikus helyszín egy New York-i számára.
Kenczler Márton hangulatgrafikája a Mirage-hoz
filmhu: Ezért figyelt fel Hajdu Szabolcs készülő filmjére, a Mirage-ra?
Jim Stark: Mindenki látott már western filmet. De a Pusztának már csak az eszménye is iszonyú egzotikus. Ha a Mirage elkészül, és bejut egy nagy fesztiválra, akkor az emberek úgy fognak beszélni róla, mint a Magyar Western a Pusztában, mert még soha nem is hallottak ilyenről. Ti magyarok talán igen, de rajtatok kívül senki más.
filmhu: Kreatív producerként lett világszerte ismert, most azonban forgatókönyvíróként vesz részt a projektben. Hogyhogy?
Jim Stark: Engem eredetileg Hajdu Szabolcs keresett meg, amikor a kolozsvári TIFF fesztiválon együtt zsűriztünk. Mivel Debrecenben nőtt fel, volt egy olyan filmötlete, hogy csinál ott egy westernt. Elég nehézkesen, tolmácson keresztül beszélgettünk, de elmondta, hogy szeretne segítséget kérni egy amerikaitól is, mert olyan zsánerelemeket szeretne használni a filmjében, amiket normális esetben egy Tarantino vagy John Woo filmmel azonosítunk. Debrecent, a Pusztát ismerte, tudta, hogy milyen westernt akar csinálni, de arra gondolt, hogy a zsánerelemekben segíthetek neki. Az elmúlt évek során együtt írtuk a sztorit, és azt gondolom, hogy nagyon jó forgatókönyv lett, éppen most megyek Budapestre, hogy még egyszer átvegyük.
filmhu: Mennyire ismeri a magyar filmeket?
Jim Stark: Nemrég láttam New Yorkban Pálfi György Final Cut című filmjét és nagyon kellemes meglepetés volt. Nagyszerű film és a közönség imádta. Ismerem Kenyerest, találkoztam már Fliegauffal is. Láttam már Mundruczó filmet is. Hajdu Szabolcs filmjeit is ismerem, nagyon jól dolgozik a színészekkel és rendkívül erős látásmód érvényesül a filmjeiben. Megfelelő forgatókönyv birtokában nagyon markáns európai rendező válhat belőle. Nagyon hiszek a magyar újhullámban.
Kenczler Márton hangulatgrafikája a Mirage-hoz
filmhu: Hogyan dolgoznak együtt Hajdu Szabolccsal? Emailezgetik a forgatókönyvet és néha Skype-olnak egy nagyot?
Jim Stark: Amikor először találkoztam Szabolccsal, noha jól értett angolul, de keveset beszélt és félénk is volt. De az elmúlt évek során és a közös munka miatt is sokat fejlődött a nyelvtudása. Ahogy említettem, eleinte tolmácson keresztül dolgoztunk, aztán már közvetlenül. Személyesen szoktunk találkozni, körülbelül négyszer voltam már Budapesten, és amikor a Gambler-t forgatta Las Vegasban, akkor néhányszor ott is volt alkalmunk találkozni. Főként jegyzeteket készítettem a forgatókönyvhöz, amiket aztán hosszú-hosszú Skype-beszélgetésekben vitattunk meg. Egy forgatókönyvön dolgozni egy rendezővel egész más munka, mint amit korábban csináltam, de nagyon jól haladunk a fejlesztésben, és a forgatókönyv egyre jobb és jobb lesz.
filmhu: Hol ér véget a forgatókönyvfejlesztés folyamata?
Jim Stark: Gyakorlatilag soha nem ér véget. Mindig egyre jobbá és jobbá akarod tenni a filmedet, a forgatás során is alakul, az utómunkában is lehet javítani, egész jeleneteket, karaktereket lehet kivágni, be lehet tenni narrációt, stb. Végtelen történet.
filmhu: Van különbség az amerikai és az európai filmgyártás között egy kreatív producer esetében?
Jim Stark: Az amerikai filmek általában stúdiófilmek, míg az európai filmek jobban az alkotóról szólnak, vizuálisabbak és kevésbé beszédesek. De én általában ugyanolyan filmeket készítek, akár amerikai, akár európai a rendező, akivel dolgozom. Persze mindig adódnak meglepetések, amikor egy másik országban forgat az ember.
Jim Stark Pozsonyban
filmhu: Mi az oka annak, hogy egyre több alkotó jön Európába filmezni? Jim Jarmusch, Woody Allen, Wes Anderson és így tovább.
Jim Stark: Van egy olyan ötletük, ami megvalósítható Európában is, és itt van finanszírozás arra a típusú filmkészítésre, amit ők képviselnek. Európában a rendező nevére adnak pénzt, míg Amerikában a stúdiók inkább a sztárokra mennek rá és az olyan forgatókönyvekre, amit mindenki szeretni fog. A stúdiórendszer olyan mint a McDonalds. Nem a McDonaldsba mész, ha igazán jót akarsz enni, de pontosan tudod, hogy mit kapsz tőlük és előfordul, hogy néha megkívánod. És senki sem utálja a McDonaldsos kaját. De én olyan producer vagyok, hogy szeretném, ha a rendező nézőpontja érvényesülne. Maradva a példánál, mintha egy kis séf csinálna különleges gourmet falatkákat, ami nem biztos, hogy mindenkinek ízleni fog. Ehhez az ízléshez és gondolkodásmódhoz Európában könnyebb finanszírozást találni.
filmhu: Most éppen min dolgozik?
Jim Stark: A The Pier című filmmel még van munkám a fesztiválokat és a forgalmazást illetően. A következő hónapban egy rövidfilmet fogok forgatni Londonban, aminek én vagyok a producere - egy új indiai rendezővel, akivel még nem dolgoztam korábban. Körülbelül 20 filmötlet van még a fejemben, amikre mindig úgy gondoltam, hogy majd egyszer megcsinálom őket. Mostmár abba a korba értem, hogy le kell őket írni, és meg kell nézni, hogy tényleg megvalósíthatók-e.
filmhu: Ezek szerint érdekli a rövid műfaj is?
Jim Stark: Nem csináltam még rövidfilmet korábban, de az a helyzet, hogy évekkel ezelőtt megkeresett egy rajongóm, majd elküldte a forgatókönyvét, sokáig leveleztünk és most éppen egy kisfilmet akar csinálni, ami esetleg később egy nagyjátékfilm kiindulópontja lehet. Úgyhogy most kipróbáljuk egymást, a végén még az is lehet, hogy csinálunk együtt egy rendes filmet is. Amerikában nem lehet értelmezni a rövid műfajt, nincs rá támogatás, nincs rá forgalmazás. Szóval mindig azt tanácsoltam a rövid ötletekkel jelentkezőknek, hogy találjanak inkább egy olyan sztorit, amit el lehet mondani 70 percben, és keressenek meg azzal.
filmhu: Egyet kihagyott az új munkái közül: egy Hilda című filmben is szerepel - méghozzá színészként.
Jim Stark: Egy nagyon kedves, nagyon fiatal mexikói producer barátommal beszélgettük, hogy kellene valamit csinálni közösen. Egyszer tényleg rákérdezett, hogy ugye én szoktam színészkedni, és mondtam, hogy valóban, a saját vagy a barátaim filmjében már előfordult ilyen. Aztán persze hónapokig nem jelentkezett, de egy héttel a forgatás előtt felhívott, hogy menjek Mexikóba. Úgyhogy elrepültem Mexikóba, ahol egy nagyon bonyolult jelenetet kellett forgatni egy helikopterrel és egy kutyával. Érdekes tapasztalat volt, hogy csak színészként veszek részt egy filmben. Rájöttem, hogy egyáltalán nem olyan egyszerű 10-12 órán keresztül összpontosítani és előhozni magamból valamit. Azt hiszem, ezentúl jóval empatikusabb leszek majd a színészekkel.
filmhu: Az előadásában beszélni fog a filmgyártás jövőjéről is. Mit ért ez alatt?
Jim Stark: Ha most lennék fiatal filmes, akkor egészen biztosan nem a 90 perces filmekre koncentrálnék, mert teljesen telített a piac, a mozikba, a tévékbe lehetetlen bejutni, a home video gyakorlatilag nem létezik. Eleve a 90 perc is egy teljesen lejárt limit, amit valaha a filmszalag ideális hossza határozott meg. Ma már lehet webizódokat gyártani az internetre és ennek mentén másfajta történetmesélési struktúrákat kialakítani, akár végtelen történeteket is. Élő és interaktív elemekkel lehet bővíteni a filmeket - ebben a varázslatos világban kell érvényesülni, amiről még keveset tudunk. Ahogyan a filmhez is kialakult egyfajta nyelvtan, amelynek mentén tudjuk értelmezni, úgy ennek az új médiának is meglesznek a saját szabályai. Nem jövőre, de talán tíz vagy húsz év múlva.
filmhu: Látott mostanában valami jó filmet?
Jim Stark: Mint mindenki más, én is hollywoodi filmeket nézek kikapcsolódásként. Popcornnal vagy kínai kajával, aztán egy óra múlva semmire sem emlékszem belőlük. A repülőn idefele jövet megnéztem egy csomó filmet: például a Safety not guaranteed-et nagyon élveztem és A segítség-et is nagyon szórakoztató hollywoodi filmnek tartom... Bár mondhatnám, hogy nagyon választékos ízlésem van, de ez nem igaz, nézőként én is ugyanolyan vagyok mint mindenki más, zabálom a filmeket.
