A Trónfosztott királyságban szerepelnek korabeli felvételek, az eseményeket színészekkel rekonstruáló jelenetek, illetve történészek is nyilatkoznak. Mi ennek a filmnek a műfaja?
Dokudráma. Vagy használhatjuk azt a fogalom-szörnyszülöttet, hogy ismeretterjesztő rövid dokudráma, ha egyáltalán létezik ilyen. A streamingszolgáltatók mintáját követtük, ahol az utolsó cárról és más történelmi személyekről készültek dramatizált, kosztümös jeleneteket és történészi értelmezéseket egyaránt tartalmazó filmek. A miénk természetesen jóval kisebb léptékű, egy 27 perces rövidfilmről van szó.
Miért pont IV. Károlyról készítettél dokudrámát? Mi ragadott meg a személyében?
Kissé elkoptatott kifejezés, de ez egy elfeledett és el nem mesélt történet. Trianon, a vörös- és a fehérterror árnyékában, de még a bethleni konszolidáció előtt van egy zavaros és furcsa átmeneti időszak, amiről hajlamosak vagyunk elfelejtkezni és amit az oktatás is zárójelbe tesz, holott ennek ismeretében sok minden megérthető a két világháború közötti történelemmel kapcsolatban.
A film központi figurája az utolsó magyar király, a cím mégsem az, hogy „Károly-dráma”, „IV. Károly kamikaze akciója” vagy valami hasonló, hanem Trónfosztott királyság, hiszen arra kerestünk magyarázatot, hogy mi az a király nélküli királyság, az országunk államformája 1920 és 1946 között. Hiába hangzik úgy, mint egy paradoxon, és hiába szánták ideiglenes állapotnak, egy több évtizeden át fennálló berendezkedés volt Magyarországon. IV. Károly visszatérési kísérlete választ ad arra, hogy mi is pontosan ez a berendezkedés. A történetben egyrészt az elfeledettsége vonzott, másrészt, hogy belőle kibontható egy egész korszakra vonatkozó magyarázat.
Érdekes, amit mondasz, nekem pont a történelemóra miatt égett belém ez a történet. IV. Károly a második visszatérési kísérletekor Dénesfánál szállt le repülőgéppel. Mivel Dénesnek hívnak, nekem kellett ebből felelnem. A budaörsi csata – ahol megállították a Budapest felé tartó IV. Károlyt, pedig azért maradt meg, mert budaörsi vagyok, és izgalmasnak találtam, hogy egy csata folyt a városomban.
A második visszatérési kísérlet a csata miatt sokkal inkább benne van a köztudatban. Eredetileg azt szerettük volna, hogy a budaörsi csata is szerepeljen a filmben. A költségvetés tervezésekor bekértünk árajánlatokat különböző pirotechnikai dolgokról, és kiderült, hogy nincs arra lehetőségünk, hogy ezt komolyan vehető módon megcsináljuk, ezért összpontosítottunk kizárólag a húsvéti királyjárásra.
Előd Álmos
Ismerve a teljes történetet, én vártam, hogy a csata is szerepeljen benne. De most már értem, miért hiányzik, a pénz az oka.
Limitált költségvetésből próbáltunk olyan minőséget létrehozni, ami semmiképp sem ciki, sőt összevethető azzal a tévéfilmes teljesítménnyel, amit a Szász-Köbli alkotópáros tett le az asztalra (A berni követ, Félvilág stb.).
A Trónfosztott királyság fogadtatása 99 százalékban pozitív, de kritikaként megkaptuk, hogy hiányzik belőle több fontos momentum, például az előzmények, vagy az általad is említett folytatás. 27 percbe azonban ennyi fért bele. Ez a hossz szándékos volt, mivel a filmnek oktatási segédanyagként, múzeumpedagógiai demonstrációs eszközként is működnie kell, bele kell férjen egy 45 perces tanóra menetébe, emiatt 30 perc volt a felső határ.
Kimondott célotok, hogy ezt a filmet iskolában, tanórákon vetítsék?
A projekt hátteréről tudni kell, hogy megrendelője, finanszírozója az Országgyűlés Hivatalának Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága, mely oktatásra, múzeumpedagógiára is fejleszt. Az Országgyűlésről mindenkinek a politika jut az eszébe, de az OH említett igazgatósága kifejezetten közgyűjteményi és tudományos funkciót lát el, menedzseli például az Országgyűlési Múzeumot, digitális gyűjteményeket, és ismeretterjesztő munkát is végez. Kifejezett cél volt tehát, hogy a film használható legyen a múzeumpedagógiai programjukban, beleférjen 45 percbe, vetíthető legyen például érettségi előtt álló diákoknak, és még beszélgetni is lehessen róla.
Több félórás dokudrámát forgattunk már – az Országház Filmműhely YouTube-csatornáján megtalálhatók –, és azt vettük észre, hogy ez az időkeret a leginkább alkalmas egy történelmi probléma elmesélésére. A rövidebb hossz miatt az is megnézi, akit különösebben nem érdekel a téma. Az ismeretterjesztő célt és a befogadhatóságot is szolgálja a fél óránál meghúzott felső határ.
A Trónfosztott királyság forgatása / forrás: Igen Média
A független sajtóhoz tartozó Válasz Online újságírója vagy. Manapság mindent áthat a politika, ezért kérdezem: újságírói ténykedésed nem okozott problémát, így is dolgozhattál az Országgyűlés Hivatalának?
Ez nem politikai munka – az újságírás azzal tényleg összeegyeztethetetlen lenne –, hanem meggyőződésem szerint a legjobb értelemben vett történelmi ismeretterjesztés. Történelem szakos tanárként végeztem, folyamatosan foglalkozom történelmi témákkal a lapnál is, és ha időm engedi, más formában is. A Trónfosztott királyság nem emlékezetpolitikai termék, ebből senki nem fogja levezetni sem a Habsburg-restaurációt, sem a Horthy-rendszer ünneplését.
Visszatérve IV. Károlyra, miért fontos szerinted, hogy 2021-ben minél többen tisztában legyünk azzal, hogyan próbálta visszaszerezni a trónt? Mit tanulhatunk ebből a történetből?
A film sem Károly, sem Horthy mellett nem teszi le a garast. Szándékunk szerint vitára késztet, hogy morális, illetve politikai értelemben kinek volt igaza. Szellemi munkára akartuk ösztönözni a nézőket, ennél nagyobb ambíciót nem tulajdonítok a filmnek.
Bede-Fazekas Szabolcs és Előd Álmos a filmben
Nekem kimondottan frissítően hatott, hogy sem a király, sem a kormányzó mellett nem köteleződik el a film. Manapság sajnos sok történelmi, vagy annak mondott munkából érezhető ki egyértelmű elfogultság.
Kettejük vitájának van egy emberi, és egy politikai része. Emberileg a projekt alatt nagyon megkedveltem IV. Károlyt. Jobb emberi minőségnek tartom Horthy Miklósnál, politikailag viszont teljes analfabéta volt. Izgalmasnak találtam, hogy ez a két jellemző elfér egy emberben. Horthy valószínűleg nem tehetett mást, mint hogy elküldte a trónját visszakövetelő királyt. Abban az időszakban rendkívül szűk pályán mozgott a magyar politika – a filmünkből is kiderül, hogy a szomszédos országok casus bellinek tekintettek minden restaurációs kísérletet.
A történészek utálják azt a kérdést, hogy mi lett volna ha. Mégis, hadd kérdezzem meg. Szerinted jobban járt volna Magyarország a 20. században, ha IV. Károly visszaszerzi a hatalmat?
Nyilván erre biztosat nem lehet mondani. Sokan leírták már előttem is, hogy a vesztes világháború és a békeszerződés, majd a kisantant létrejötte rendkívül korlátozott mozgásteret hagyott a magyar belpolitikának. A „mi lett volna, ha?” gondolatkísérlet inkább a harmincas évek végén, a II. világháború közeledtével vetődhet fel. Azt hiszem, abban az időszakban a IV. Károly által képviselt emberi és erkölcsi minőség jót tett volna az ország élén. Az I. világháború idején is látta, hogy ez nem nyerhető, különbéke-kísérletekkel próbálkozott, de fiatal és tapasztalatlan uralkodóként nem tudott eredményt elérni. Ha IV. Károlyon múlik, valószínűleg nem ugrunk bele még egy világháborúba, Már ha rajta múlt volna, ami megint csak erősen kérdéses. Ez már tényleg a történelmi ingovány kellős közepe.
Bede-Fazekas Szabolcs Horthy Miklós szerepében
Bevallom, a filmed ebbe az irányba vitt tovább, elképzelni, mi lett volna, ha IV. Károly ismét magyar király lesz. Arra jutottam – és ez már a fantázia világa –, hogy egy katolikus hitéhez hű Habsburg erkölcsi tartása és rangja miatt nem kezd el egyezkedni Hitlerrel.
Rengeteg tényezőn múlt volna. Hiába volt Károly jó ember, nem vagyok biztos abban, hogy ez elég lett volna ahhoz, hogy jobb irányba fordítsa a történelmet.
Jól gondolom, hogy Károly ábrázolásakor egy kicsit csaltatok? A filmben anyanyelvi szinten beszél magyarul az Előd Álmos által megformált király, de közben arra gondoltam, tuti, hogy volt neki osztrák akcentusa.
A források szerint felváltva beszélt németül és magyarul a tárgyalásokon. Amúgy majdnem anyanyelvi szinten beszélt magyarul. Nagy költségvetésű filmeknél a színészeknek úgynevezett dialect coach segít kialakítani a megfelelő beszédmódot, nekünk ilyen ambíciónk nem lehetett, de odafigyeltünk a problémára, Előd Álmos megszólal németül is: „Ein Zurück geht nicht” – mondja a szombathelyi tárgyaláson, ami annyit jelent, hogy nincs visszaút. Ezzel egy eredeti forrást idézünk, azért a kissé archaizáló német szólásmód.
Előd Álmos IV. Károly szerepében
Egy kérdés merült fel még bennem a film közben. Egy Habsburg először miért nem Ausztriában próbálta visszaszerezni a hatalmát, helyette miért Magyarországon próbálkozott?
A nemzetközi tilalom miatt, mely Bécsre sokkal erősebben kiterjedt, mint Magyarországra. Ha Ausztriában fedi fel magát, nagy valószínűséggel elfogatják, hogy visszavigyék Svájcba, ahol 1918-tól élt a családjával. Drámai, hogy a száműzetés kezdete óta egyetlen napot töltött Bécsben, 1921. március 25-ét, amikor inkognitóban átutazott, hogy belekezdhessen restaurációs kísérletébe Magyarországon. Nálunk nem fenyegette azonnali letartóztatás, a nyugati országrészben komoly tábora is volt, így jóval szabadabban mozoghatott, és ha nem is nyilvánosan, de tárgyalásokba kezdhetett. És ha esetleg sikerül a restauráció Magyarországon, akkor a következő lépés lehetett volna Ausztria. De ez már megint a fikció kategóriája.
A dokudráma engem meggyőzött arról, hogy IV. Károly, személyisége és tragikus sorsa miatt megérdemelne egy nagyköltségvetésű mozifilmet. Te akarsz még vele foglalkozni a jövőben?
Nincs további filmes tervem vele kapcsolatban, de arról már beszélgettünk, hogy ebből a történetből kijönne egy tízrészes netflixes vagy HBO-s sorozat. És nem is teljesen értem, ez miért nem jutott senkinek az eszébe, hiszen ennek még piaca is lenne a Monarchia egykori országaiban. Remélem, sikerült a mi alkotásunknak megmutatni, hogy élete egyes epizódjai kimondottan drámaiak és filmszerűek. Talán felfedezik mások is IV. Károlyt, és meglátják benne egy nagyobb vállalkozás lehetőségét.
címlapkép: Borbás Barna a film forgatásán / forrás: Igen Média
