Nem igazán szoktál olyan filmeknek zenét szerezni, amik nem fognak meg, amik nem szólítanak meg valamilyen szinten. Mi kapott el a Valami madarak történetében, miért tartottad fontosnak megcsinálni a filmzenéjét?
Rettenetesen ijesztő dolog, ahogy az öregek eljelentéktelenednek a társadalom, sőt, a saját családjuk számára is. Az idős családtagok ellátása általában akkor lesz beszédtéma a családokon belül, ha az már megoldhatatlan problémát jelent. Persze, lehet mondani, hogy van rá bejáratott rendszer, az idősotthonok. De ez azért így messze van a valóságtól. Nincs erre az összetett problémára igazi, igazán működő rendszerszintű megoldás, főleg a pszichés oldalára, a mentális vonzataira. Ezért rendkívül fontosnak tartom, hogy a Valami madarak ezzel sajnos nagyon alulbeszélt témával foglalkozik. Nagyon szeretni kell az időseket.
A sajtóanyagban az Életrevalókhoz hasonlítják a filmet, te mit gondolsz erről?
Igen, sokaknak az Életrevalók jutott eszébe a Valami madarakról, de nekem inkább Paolo Sorrentino Ifjúsága, persze csak a témaválasztás miatt.
Hogyan találkoztatok Hevér Dániellel, hogy jutott el hozzád a projekt?
Dreissiger László produceren keresztül találkoztunk, de először nem a zene miatt. Utószinkronokat vettünk fel a film valamelyik kezdetleges állapotában, a vágást segítendő. Ott már szimpatikus volt a film, de aztán, ahogy telt az idő, elfelejtettem, nem is gondoltam sokáig rá. Végül Laci felhívott, hogy találkozzak Danival és Kertész Zsanett forgatókönyvíróval és adjak nekik tanácsot azzal kapcsolatban, hogyan kellene foglalkozni a filmzene kérdéssel. Ekkor még csak mint „konzulens” vettem részt a projektben, nem mint zeneszerző, de szerintem már ezen a beszélgetésen kialakult a kölcsönös szimpátia. Aztán úgy alakult, hogy két-három héttel később már zenei demókat csináltam a filmhez és megegyeztünk, hogy közösen csináljuk. Mondjuk, az együttműködéshez az is kellett, hogy az első találkozónkon Dani és Zsanett agyonszeretgették a kutyámat.
Milyen volt együtt dolgozni egy elsőfilmes rendezővel? Mennyire tudta előre, hogy mit szeretne a zenével és mennyire hagyatkozott a meglátásaidra?
Nagyon szeretek elsőfilmes rendezőkkel dolgozni, de Danival még ennél is kiválóbb volt a közös munka. Rendkívül nyitott volt, egyáltalán nem voltak berögzült gondolatai és végig nagyon kíváncsi volt, hogy mi az, ami a legjobban működik a filmjével. Jó megérzései voltak azzal kapcsolatban, hogy milyen érzelmi irányba kellene terelni a zenéket, a többit pedig rám bízta, de azért mindent alaposan átbeszéltünk. Majdhogynem workshop-hangulata volt a munkának és ez nekem nagyon tetszett. Szerintem közben emberileg is megkedveltük egymást, ez is sokat segített.
A kész filmre, vagy a forgatókönyvre komponáltad a zenét?
Először a már majdnem végső vágatot láttam, arra kezdtem dolgozni. Kijelöltünk három jelenetet, ami alapjaiban meghatározhatja a film zenei nyelvét, ezeket kezdtük el közösen boncolgatni. Közepesen sok zenei változatot írtam hozzájuk és hagytunk elég időt arra, hogy kiderüljön, melyik működik a legjobban.
Melyik jelenetek voltak ezek?
Az első jelenet, azaz Béla bevásárlása, Zoé első hazaérkezése, valamint amikor Zoé meglóg otthonról és beszökik az idősotthonba. Tudtuk, hogy ha ezek a zenék megvannak, akkor a többi zenével már könnyű dolgunk lesz.
És tényleg könnyű dolgotok volt? Gyorsan születtek meg a témák?
Hát, a Béla-zenével nagy küzdés volt. Hazafelé sétálva az első találkozónkról jutott eszembe az a téma, ami végül a film főcíme és végefőcíme lett, aztán otthon nagyjából fél óra alatt meg is írtam, de Danival sokat meccseltünk ezen.
Mármint azon, hogy ez az első verzió maradjon a filmben?
Igen, erre a bevásárlás-jelenetre készült a legtöbb zenei vázlat, de végül Dani kénytelen volt belátni, hogy a legelső megérzésem volt a legjobb.
Az jó, mert ez a kedvenc témám, szuper ez a kis fülbemászó dallam. Mennyire nehéz egy ilyen dallamot kitalálni és nálad hogyan történik egy dallam megírása?
Igen, szerintem is elég jól beletaláltunk a Béla-témába, megérte győzködni Danit. Egyébként nagyon ritka, hogy hangszerrel a kezemben, a stúdiómban találom ki a zenéket, általában kutyasétáltatás, vezetés, kertészkedés közben jutnak eszembe az ötletek. Utána már nagyon gyorsan meg tudom valósítani őket, ha számítógép és hangszerek közelébe kerülök. Itt meg kell, hogy jegyezzem, hogy a film első és utolsó zenéje akkordmenetben ugyanaz, viszont az utolsó zenéhez felkértem Nóvé Soma énekes-gitárost (akit olyan zenekarokból lehet ismerni, mint a Middlemist Red vagy a MORDÁI – a szerk.), hogy találjon rá ki egy énektémát.
Énekdallamot írni más, nehezebb?
Igen, ez az, amit én sajnos nem tudok, ehhez rutinos zenekari embernek, énekesnek kell lenni, hogy igazán működjön. Hatalmas élmény volt egyébként Somával zenét írni, rettenetesen tehetségesnek tartom, mellesleg egy iszonyú szimpatikus ember is, úgyhogy itt is szeretném neki megköszönni, hogy dolgozott velem. A végefőcím egyébként telitalálat lett, nagyon jól működik.
Egy elég különös hangulatvilágú filmről van szó. Mekkora kihívás volt ezt az édesbús, drámai-komikus hangvételt visszaadni a zenében úgy, hogy egyik minőség se domináljon?
Igyekszem sosem ragaszkodni stílusokhoz, engem ez nagyon leblokkol. Lehet, hogy nem is tudatos ez, de próbálok mindig stíluson kívüli zenéket írni filmekhez. Ezen kívül már csak arra kellett figyelni, hogy a megfelelő érzelmeket a megfelelő minőségben és mennyiségben adagoljuk. Szóval ez a balansz nem volt tudatos, hanem a végén magától adta ki így.
Mesélj kicsit a hangszerelésről, miért döntöttetek a gitáros, elektronikus, vagy épp a kifejezetten bólogatós témák mellett?
Az már az elejétől világos volt, hogy kell egy külön világ Bélának és egy külön világ Zoénak. Bélánál nagyon inspiráló volt a lassú, ügyetlen mozgása, amiről a téma walking jazzes üteme is eszembe jutott. Viszont nem akartam totális jazz hangszerelést, így jött képbe a kicsit ütött-kopott akusztikus gitár, ami a Béla karakterét úgymond narráló főtémát játssza. Zoénál más volt a helyzet, mert ő sokat hallgat zenét a filmben, tulajdonképpen a zenébe menekül az otthoni gondjai elől. Semmiképp nem akartam hozzá közhelyes, jelenleg divatos zenéket írni, Zoé karaktere ennél sokkal szofisztikáltabb. Biztos mindenki ismert a gimiben olyan lányt, aki fura, különc, dekadens, vagy csak „alternatívabb” volt, mint a többiek. Erről jutott eszembe ez a kicsit synthwave-es, a ’80-as évek elektronikus zenéjére emlékeztető hangzás, keverve egy kis torzított gitárral, vagy dubbal. Nem jellemző, hogy egy 16-18 éves lány ma ilyesmit hallgat, ezért állt nagyon jól Zoénak ez a zenevilág.
És jól ellenpontozza az otthon bömbölő La Bouche-slágert, meg a hasonlóan elcsépelt örökzöldeket.
Igen, és azt ki is kell itt emelnem, hogy Zoé édesanyjának is van egy témája, ami egy ilyen igazi bunkó, ’90-es évekbeli eurodance-szám. Ez Daninak és Zsanettnek annyira bejött, hogy mindenképp szerették volna, hogy a végefőcím után, a stáblista alatt még egyszer megszólaljon. Én nem voltam annyira oda az ötletért, de ők annyira lelkesedtek érte, hogy beadtam a derekam. Az eredeti ötlet egyébként az volt, hogy a végefőcím alatt Zoé anyukája bekiabál, hogy „Zoé, mi ez a szar érzelmes, lassú zene, tegyél már be valamit, amit én is szeretek”, és megszólal a diszkó. Ez végül elmaradt, pedig szerintem jó poén lett volna.
Nem ez az első filmed, amelynek esetében felmerül a kérdés: meg fog jelenni a filmzene külön, digitális vagy fizikai formában?
Meg fog, nem tudok menekülni előle. Daniék is nagyon szeretnék, a forgalmazó is, és valóban sok olyan visszajelzést kaptam, hogy többen hallgatnának egy „zoés” playlistet. Szóval nekem még nem ért véget a Valami madarakkal kapcsolatos munka. Igyekszem minél előbb elkészülni vele.
Hogyan lesz egy filmzenéből filmzene-lemez? Mi kell ahhoz, hogy filmzene megállja a helyét önmagában is, hogy ne kelljen hozzá a film?
Ez könnyűnek tűnik, de baromira nem az. A filmben szereplő zenékbe mindig rengeteg érzelmi energiát rakok, nagyon nehéz utána újra elővenni és folytatni őket, hogy önálló, teljes hosszúságú zeneszám legyen belőlük. Valamikor jól sikerül, valamikor sajnos nem. Vannak zenék, amik szinte magukat írják tovább, de van, amikor kínok kínja egy 40 másodperces filmzenéből csinálni egy 3 perces számot.
A Valami madarak elég jól illeszkedik ebbe a szívet melengető karácsonyi filmektől túltelített időszakba. Te kaptál már kifejezetten karácsonyi filmre, vagy mondjuk karácsonyi reklámra szóló felkérést?
Karácsonyi reklámot már sokat csináltam, karácsonyi filmet még nem. De a Valami madarak azért közel sem karácsonyi film. Én a karácsonyi filmet úgy képzelem, mint egy cukormázas-habos süteményt, az ilyen filmekre pedig nem engem szoktak felkérni zeneszerzőnek.
Mi volt a legbizarrabb felkérés, amivel valaha megkerestek?
Kettőt emelnék ki. Egyszer egy esküvői himnuszt akartak velem íratni, máskor meg egy tetoválószalon keresett meg, hogy tetováló munka alá írjak zenéket. Egyiket sem tudtam elvállalni sajnos.
A Valami madarakat december 14-től vetítik a mozik.
