Beszélgetés a Velencében Legjobb Európai Rövidfilmnek járó díjat nyert Péterffy Zsófiával

2002 úgy tűnik a nagy magyar fesztiválsikerek éve. Mészáros és Mundruczó után most Péterffy Zsófia és a Kalózok szeretője távozott az egyik legrangosabb kisfilmes díjjal Velencéből. De ki ez a fiatal animátorlány, akinek nevét a 2002-es KAFF-diadal nyomán hallhattuk először?

Plusz itt a lehetőség, hogy láss: a Kalózok szeretője bemutatásra kerül a szeptember 13-15. közt rendezendő Ráday Soho Fesztiválon.

- A Kecskeméti Animációs Fesztivál fődíja után ismét ugrottál egy nagyot. Meglepett?

- Nagyon. Ha számítottam volna rá, akkor még ott maradtam volna Velencében a filmem bemutatója után a hátralevő négy napban. Így szombat délután négy órakor érkezett a telefon: „Díjat nyertem”. Egy órán belül pánikszerűen összepakoltam s negyed hatkor már vonaton robogtam Velence felé. Egész éjjel utaztam.

- Hogy fogadták a filmet a vetítésen?

- Az egész kisfilmes mezőnyt, mind a kilenc filmet egy blokkban vetítették. Itt viszont kilenc teljesen eltérő műfajú, világú és mondanivalójú filmről volt szó. Volt sok hatásvadász alkotás, voltak egy poénra épülő, csattanós gegek, és voltak mélyebb, nehezebb művek, mint a Kalózok szeretője is. Teljesen a zsűri szubjektív ítéletére volt bízva, hogy mit fognak díjazni.

Én a közönség soraiban ülve néztem a blokkot, s azt vettem észre, hogy a viccekre épülő filmeket jobban fogadták, megtapsolták. Na most az én filmem rögtön egy ilyen film, a Little Dickie című western-paródia után következett, de még csak egy kis szünet sem volt a két mű között, így a nézők nem tudtak áthangolni a poénözön után az én súlyosabb, drámaibb világú mozimra.

Érdekességként megállapítottuk a fesztivál másik magyar résztvevőjével, a Posztkatonával érkezett Buvári Tamással, hogy Kelet-Európából sokkal erősebb, nehezebben emészthető alkotásokkal jelentkeznek az alkotók. Viszont szakmai oldalról egyből nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam – ők végül ezt a fajta látásmódot értékelték.

- A legjobb rövidfilmnek járó Ezüst Oroszlánt elvivő Clown is félig animációs technikával készült. Vajon miért az animációkat értékelte a zsűri?

- Talán azért, mert a hagyományos, „natúr” filmek semmilyen formanyelvi újítást, semmilyen revelációt nem hoztak ebben a mezőnyben – ezzel szemben az én filmemben és a Clownban az animációs technikák eredeti, izgalmas utakat nyitottak meg képileg.

A Clown is celluloidra forgott, „natúr” film, amiben aztán egy speciális számítógépes eljárással az élőképeket animációvá rajzolták át. Mindezt azonban úgy, hogy a digitális trükkök láthatóak maradtak, s nem hazudtak egy másik valóságot. A számítógépes animálás egy egészségesebb útja ez szerintem.

- A Kalózok szeretője is igen eredeti animációs technikával készült.

- Az eljárást festmény-animációnak hívják. Annyiban tér el a hagyományos eljárástól, hogy itt a trükkasztalon olajfestékkel dolgozom, tehát a fázisokat nem megrajzolom, hanem megfestem…

- Ezt láthattuk például Gémes József Daliás időkjében.

- Pontosan. Csak míg a Toldi-film képi világa a XIX. századi romantikát idézi fel, addig az én világom a német expresszionizmushoz nyúl vissza.

- Hogy alakult ki ez a világ? Hogyan vetődtél a festmény-animáció felé?

- Kezdetben szobrásznak tanultam, majd festegettem. Azonban itt állandó kritikák értek, mert mindig túlcsináltam a képeimet, soha nem tudtam abbahagyni – ugyanakkor azt is éreztem, hogy az egyes fázisokat rögzíteni kéne. Másrészt folyton cseszegettek a tanáraim: túl sok a mondanivalóm, túl sok sztorit akarok elmondani egy képpel. Mikor megismerkedtem Kovásznai György festményt és animációt egyesítő munkáival, az ő példája nyomán logikus út vezetett a festmény-animáció felé. Végül föl is vettek az Iparművészeti animáció szakára, amelyet ’97-ben végeztem el. A Kalózok szeretője a harmadik filmem, eddig az összes művemet ezzel a technikával készítettem. Jelenleg a Pannónia Filmstúdió Grácia alkotócsoportjában képviselem a fiatal generációt.

- A vizualitáson túl miről üzen a Kalózok szeretője?

- Az emberi megaláztatásról akartam filmet készíteni. Ehhez egy egész világon ismert történetet, egy alaptoposzt kerestem – így jutottam el Villon azonos című balladájához, melyből már Brecht és Weill is kölcsönzött a Koldusoperában. A történet egy végletekig kiszolgáltatott, megkínzott, megalázott nőről, egy Emberről szól, aki az őt ért sok gonoszság hatására maga is gonosz lesz, s mikor olyan pozícióba kerül – fölveszi egy kalózhajó – kegyetlenül kivégzi megkínzóit. Az egész egy lelki nyomasztás.

- Láthatjuk itthon a Kalózok szeretőjét?

- Nagy szerencsére már a szeptember 13-15-i hétvégén fogják vetíteni a Ráday Soho Fesztválon. A filmet a KAFF (Kecskeméti Animációs Fesztivál) legjobb filmjeiből történt válogatás keretében lehet elérni.

- Dolgozol új filmen?

- Igen, de erről babonából még semmit nem szeretnék elárulni. Legyen elég annyi, hogy ez az eddigiekkel ellentétben ceruzarajz, fekete-fehér: grafit papíron. Az elkészülési határideje 2003 decembere, tehát az elkövetkező jó egy évem erről fog szólni.