Orbitális csattanás a reggeli csúcsidőben. Több kocsinak is sikerült egymásba mennie a főváros egy lepukkant környékén lévő kereszteződésben, teljesen megbénítva a forgalmat. A kocsikból kikászálódó, ideges sofőrök igazi keresztmetszetét adják a magyar társadalomnak – ugyanúgy megrekedt itt az újgazdag menedzser, mint az egyszerű kétkezi, az egyedülálló anyuka, a seftes vállalkozó, a fáradt kamionos vagy a sietős nyugdíjas. Elképesztő színészi gárda jött itt össze, élükön Anger Zsolttal, Ónodi Eszterrel és Thuróczy Szabolccsal. (Talán nem véletlen, hogy később hármasukat láthattuk viszont az Aranyélet főszerepeiben is.)

Ónodi Eszter (fotó: Unio Film)

A szereplők jól eltalált archetípusai a mindennapoknak, akik vezetés közben ledudáljak vagy simán elküldik melegebb éghajlatra egymást, de az életben valószínűleg még öt percet sem beszélgettek a másik kaszt képviselőjével. Most viszont mindenki kényszerhelyzetbe kerül: ,,Abnormális körülmények között még tudunk normálisan érezni és cselekedni, még fel tud épülni egy élhető társadalom, a génjeink alkalmasak rá, de amikor visszakerülünk a taposómalomba, akkor ismét megőrülünk” - mesélte az eredeti darabot és a film forgatókönyvet is jegyző Spiró György a Literának.

A köznapi valóság egy rövid időre valóban megakad, miután lehiggadnak, mindenki a maga módján próbál megbirkózni a helyzettel. A konfliktusok persze elkerülhetetlenek, de van aki hasznot próbál kovácsolni a dolgokból, amihez együttműködésre van szükség. Felmerül egy románc lehetősége, egy futó pillanatra még közösség is kialakul a számtalan teljesen eltérő karakter között – hogy aztán mégis pontosan ott folytatódjon minden, ahol elkezdődött.

(fotó: Unio Film)

,,Minimál-film ez, de pont ez a redukált stílus teszi élővé (és indokolttá: megállt az idő)- Nincsenek itt ugyanis valódi érzelmek, csak felszínes barátkozás egy kiadós anyázás után, nincs cselekmény, csak látszatlötyögés a négy kilométeres kocsisoron. Áll a sor, áll a kép” - fogalmazott a Filmhu korábbi kollégája a kritikájában. Török Ferenc atipikus megoldást választott azzal, hogy az eseményeket megmerevített formában látjuk, csak a kamera mozog, a szereplők belefagynak a pillanatba.

A szokatlan időkezelés ellenére a tempó mégis dinamikus, a kiváló színészek (a fent említetteken túl Gáspár Sándor, Keresztes Tamás, Vajdai Vilmos és még sokan mások) pedig sikerrel megbirkóznak a mozdulatlanság kihívásával, és azzal is, hogy a dialógusok csupán hangalámondás formájában hangzanak el, megidézve ezzel a rádiójátékok aranykorát.

Filmhu podcast: Török Ferenc

A Filmhu podcastjának első vendége a kortárs magyar film egyik legnépszerűbb alakja, a kultikus Moszkva tér, a Szezon, a Koccanás és a nemzetközi díjakkal elhalmozott 1945 rendezője, Török Feri filmrendező.

Török Ferenc izgalmas kihívásnak tartotta, hogy bemutassa a magyar társadalom szinte teljes átlóját – árulta el nekünk a film premierjének idején, amire a 40. Magyar Filmszemlén került sor. Erről bővebben podcastunk legelső adásában is mesélt a rendező. A film markáns fekete-fehér világát, végtelensége kimerevített képsorait Garas Dániel operatőrnek köszönhetjük, akivel a rendező együtt készítette többek között a Moszkva teret és a Szezont is.

A Koccanás a Magyar Televízióban került adásba és tekintélyes közönséget, 200 000 nézőt vonzott. A film 2010-ben a normandiai filmfesztivál fődíját hozta haza, Török Ferencnek pedig a magyar filmkritikusok is odaítélték a legjobb rendezés díját.

A filmet alább az Indavideó jóvoltából teljes egészében meg lehet nézni: