Kerékgyártó Yvonne
Zokni vasalással kezdte a filmezést, ma már nem csak ír, rendez is. A közelmúltban gyakran találkozhattunk a nevével, hiszen első játékfilmjét - amelyet három éven keresztül forgatott a Sziget fesztivál alatt - az elmúlt hetekben vetítették először itthon. (Olvasd el kritikánkat!) Legközelebb Miskolcon, a Cinefesten lesz látható a Sziget-film, ahol beválogatták a versenyprogramba, a széles közönség pedig ősztől a budapesti Toldi Moziban láthatja majd.
(fotó: Nagy Márton)
Múlt
A filmezés 12-13 éves korom körül fogott meg és akkor döntöttem el, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Az Elő-Tér művészeti iskolát találtam meg először, Herpai Sárával közösen, aki ma már vágóként dolgozik. Ezzel együtt jöttek a filmmagazinok, a filmklubbok és a videótékák felkutatása. A forgatókönyvírás egyáltalán nem volt része az életemnek az egyetem előtt. Írtam naplót például, de biztos voltam benne, hogy nem írással fogok foglalkozni. Engem lepett meg a legjobban, hogy így hozta az élet, bár egyáltalán nem bánom.
Jelen
Gyakran megkeresnek dramaturgi munkákkal, forgatókönyvíróként éppen Dér Andrással a Cyber Cyrano című dráma filmváltozatán dolgozom. Az írás mellett részt vettem forgatásokon első asszisztensként és elképzelhetetlennek tartom, hogy ne rendezzek magam is. A rendezési folyamat az írásban is segít, mert testközelből érzem, mi az, ami a papíron működik, de a színésznek már nem megy át. Még jóval az egyetem előtt Breckl János jelmeztervező asszisztenseinek segítettem be forgatásokon, így tudtam film közelébe kerülni: jelmezasszisztensként ruhákat hajtogattam és zoknikat vasaltam, ha épp az kellett és örülök, hogy így már egész korán beleláttam, mennyire összetett módon jön létre egy film.
Jövő
Forgatókönyvíróként azt tanultam meg, hogy minden egyes élmény – legyen az jó vagy rossz – később előjöhet a történetek írásánál és fejlesztésénél. Nem tudom elképzelni, hogy az írás ne legyen valamilyen szinten az életem része. Kísérleteztem például azzal, hogy „filmmentes” időszakot tartok az életemben, egyfajta diétát, de ez egyelőre nem működik.
Nézd meg a Free Entry előzetesét!
Nagy V. Gergő
Szőcs Petrával közösen írt kisfilmjükkel megjárta Cannes-t (Nézd meg, hogyan fedezik fel a francia Riviérát!), most Pálfi Györggyel együtt írja a rendező új filmjének forgatókönyvét. Idén nyáron - az SZFE Nyári Egyetemén - Báron Györggyel és Stőhr Lóránttal együtt már ő tanította a diákokat a filmírásra.
Múlt
Filmkritikus szerettem volna lenni, de nem ment, mert nem voltam elég okos és kitartó. Ezért jelentkeztem forgatókönyvírónak. (Azért nem a rendező szakra, mert ahhoz gyáva voltam.) Szerettem volna, ha kiderül, hogy valamiben tehetséges vagyok. Meg úgy sejtettem, hogy ezzel jól lehet mozogni és alibizni a filmes közegben. Ezt egyébként jól sejtettem. Akkor úgy gondoltam, hogy a forgatókönyvíró egy kardigános férfi, aki kreatív lázban magyaráz egy cigifüstös bérlakásban, az anyja pedig szomorú.
Jelen
Részben olyan a filmes világ, amilyennek gondoltam. A sikertelen filmesek a legkedvesebbek. Másrészt kevésbé zárt. Szerintem egy jó ötlettel, vagy forgatókönyvvel bárhonnan be lehet jelentkezni.
Jelenleg állami ösztöndíjból, forgatókönyvírói bérmunkákból élek, és közben több rendezővel dolgozom különböző filmterveken. Remélem, lesz belőlük valami.
Nézz bele A kivégzésbe!
Zabezsinszkij Éva
Mátyássy Áronnal együtt írta a Víkend forgatókönyvét (Olvasd el forgatási riportunkat!), Nagy Dénessel a Riportot, Kenyeres Bálint még forgatás előtt lévő filmjének forgatókönyvén pedig együtt dolgozott a rendezővel, Beregi Tamással és Forgács Andrással. Mundruczóval egy színházi produkció kapcsán hozta össze a sors, Nemes-Jeles László utómunka alatt lévő Saul fiának stáblistáján pedig casting directorként fog feltűnni.
(fotó: Ágh Márton)
Múlt
Még felvételi előtt láttam egy magyar filmet, ami akkor nagyon megosztotta a nézőket. Nem szoktam kommentelni, mégis egyre jobban belebonyolódtam a netes vitákba, a billentyűkre tapadva balhéztam más hozzászólókkal. Addig ment ez, míg az egyik szerkesztő megkérdezte privát levélben, nem akarok-e az általuk meghirdetett kritikaírói pályázaton részt venni. Begyulladtam, fogalmam sem volt, a hőbörgésen túl hogyan kell egy komolyan vehető véleményt írni. A SZFE-n akkor indult egy filmkritikus-dramaturg szak. Volt egy koromhoz illő "rendes polgári foglalkozásom" - ideje volt váltani.
Jelen
Első munkáim színházi projektek voltak Mundruczó Kornéllal, aztán egyre több lett a film: Nemes Jeles Lászlóval, Mátyássy Áronnal, Nagy Dénessel, Kenyeres Bálinttal dolgoztam együtt. Jelenleg egy animációs filmet írok Kormos Anettel, és két másik filmterv is függőben van. Mostanában csinálok szerepválogatást is, legutóbb Nemes-Jeles László 'Saul fia' című játékfilmjéhez - nagy vállalkozás volt, nemzetközi gárdával, büszke vagyok rá.
Jövő
A jövő nem csak rajtam múlik - ki tudja, hogy az érdeklődésem találkozik-e egy esetleges új szemlélettel. Ha nem, gondolom, újra váltani kell majd.
Nézd meg a Riportot!
Csuja László
Öt kisfilmet jegyez rendezőként - többek között a Nekem Budapest egyik epizódját is. Most inkább színházi munkák töltik ki az idejét, de ősszel újra filmet szeretne rendezni és Nagy V. Gergővel nagyjátékfilm forgatókönyvet ír. (Olvasd el Dugulás című kisfilmje kapcsán készített interjúnkat!)
(fotó: Inés Guerrero)
Múlt
Középiskola vége felé kezdett el érdekelni a filmkészítés. Forgattunk a haverokkal néhány amatőr filmet, amikhez filmnovellákat írtam. Mielőtt elindult a szak, még létezett a Filmtett nyomtatott változata, én pedig járattam. Az egyik számban olvastam egy interjút Németh Gáborral, amiben az induló osztállyal kapcsolatos terveiről beszélt, és fölkeltette az érdeklődésemet. A korábbi filmdramaturg osztályba nem is jelentkeztem, pedig megtehettem volna, de akkor valahogy nem jutott el hozzám, hogy miért jó forgatókönyvírónak tanulni. Úgy képzeltem egy forgatókönyvíró életét, hogy ül egy gép előtt és gépel. Nem is tévedtem sokat, bár azt nem gondoltam, hogy a forgatókönyv fejlesztésnek vannak olyan állomásai, amikor fontos sokat beszélgetni.
Jelen
Volt egy időszak, amikor azt gondoltam, hogy a filmesek alapvetően gonosz emberek. Középiskola utolsó évében részt vettem egy filmes workshopon, aminek egy neves magyar filmes volt a vezetője, és a szünetekben mesélt adomái hatására kezdtem ezt hinni. Azóta is hálás vagyok neki e miatt, mert rengeteg pozitív csalódás ért. A filmesek alapvetően nem gonosz emberek.
Nézd meg Dugulás című kisfilmjét!
Mostanában fejezek be egy társadalmi célú hirdetést, amit az SOS Gyermekfalunak készítettünk. Szeretnék ősztől forgatni egy kisjátékfilmet, ami az eddigi munkáimhoz képest rendhagyó kísérlet lesz, mert a forgatókönyv félálomban született, és megfogadtam, hogy nem fejlesztem addig, amíg magát a víziót le nem forgattam. Nagy V. Gergő osztálytársammal közösen írunk egy játékfilm forgatókönyvet.
Van még egy színházi project is, amin Bartók Imrével együtt dolgozunk, és a Maladype Színházban szeretnénk bemutatni. Most úgy tűnik, hogy a Maladypével hosszabb távon együtt fogok működni. Orosz Ákossal készítettem egy monodrámát szintén a Maladype Színházban, A szökés címmel. Ez ősszel újra műsoron lesz. Tartottam ott egy workshopot a tavasszal, kísérleteztünk. Talán az a szabadság, amit ott sikerült megélnem, most segíteni fog, hogy az őszi filmemben is merjek radikális döntéseket meghozni, és hosszú távú filmfejlesztésre berendezkedni, ami nem biztos, hogy az első forgatási etap után véget ér. A színház most nagyon jól egészíti ki a filmes munkákat.
Jövő
Hogy később is forgatókönyvírással fogok-e foglalkozni, azt nem tudom, de írni biztos, hogy fogok. Filmalámom nincsen, mindig azokba merülök bele, amit éppen fejlesztek.
Nézd meg a színdarab előzetesét!
Galambos Eszter Bojána
Nem akart forgatókönyvíró lenni, barátai adták be a jelentkezési lapját az SZFE-re. Jelenleg a diplomafilmjén gondolkozik, regényt ír, és barátja ázsiai filmjét vágja.
Múlt
Soha nem akartam forgatókönyvíró lenni. A szüleimnél könyvekből vannak a falak, ezért sokat olvastam. Az ELTE-n magyar-esztétika szakra jártam, és a phd-t is elkezdtem. Dolgoztam MTV-ben, a Kultúrház szerkesztőjeként, amikor pedig vége lett a műsornak, a barátaim helyettem jelentkeztek az egyetemre. Egy házibuli után, alvás nélkül, késve érkeztem a felvételi első fordulójára. Nem nagyon izgatott a téma, laza tudtam maradni - ami nagyon ritka -, aztán 5 fordulón át meneteltem. Felvettek.
Jelen
Bertoluccitól nézem az Utolsó tangó Párizsban című filmet. Nem először.
Jövő
Valamikor befejezem az egyetemet, sokat gondolkozom a diplomafilmemen. Egy regényszerűséget írok, amolyan kordokumentum féleséget, hihetetlen figurákról és helyzetekről. Jelenleg egy barátomnak vágom a filmjét, aki Ázsiában utazgatott évekig. Amúgy próbálok túlélni. A számlaszámom: 111999.... :)
Balázs Árpád
A művészet és a valóság között egyensúlyozik. Barátaival közös kiadót üzemeltet, színházat csinál, miközben kisfilm terveihez éppen rendezőt és producert keres.
Múlt
Amikor felvételiztem, sokkal inkább a filmek világában éltem, mintsem a valóságban. Ahogy mindenki igyekszik fogást találni az életén, én is ezt reméltem a forgatókönyvírástól – hiszen én a film virtuális világát akartam formálni. A harmadik év elején azonban a párom balesete kérlelhetetlenül belerántott a realitásba. Egyéni tanrendet kértem, hétköznapi munkákat vállaltam, de azon kaptam magam, hogy – egyebet nem ismervén – a film törvényei szerint próbálok élni a valóságban. Ez pedig sehogy sem akart passzolni. Legalábbis egy ideig. Talán furán hangzik, de Goethe húzott ki a pácból. Az ő természetszemlélete segített, hogy a dramaturgiát praktikus életszemléletté tegyem. Végül a szakdolgozatomat is arról írtam, hogyan alkalmazható a dramaturgia a valóságra, hogy az ember saját személyiségének megfelelően kiteljesedjen az életében – mint ahogy egy művész az alkotási folyamatban.
(fotó: Nagy Márton)
Jelen
Barátaimmal egy könyvkiadót viszünk, és közben családapa lettem. A megélhetés megteremtése és a gyerekek érkezése épp egybevágott azzal, amikor a suliban lehetőségeket kaptunk, hogy bemutatkozzunk a szakmának, ezért sokan csak úgy ismernek, mint a srácot, aki átszalad a képen.
Most egy színi társulatban veszek részt, legutóbb például Goethe Zöld kígyóját mutattuk be. Eddig minden előadásra elkelt a 300 jegy és meghívták az darabot Bécsbe. Egy folyóiratban pedig filmajánló rovatot viszek, ami a szakdolgozatom életszemléletét közvetítve segíti a nézőt, hogy saját életére vonatkoztassa a filmélményeit.
Sokat köszönhetek annak, hogy évekig feszültem az élet legprofánabb kihívásai és a filmművészet között. Elég abszurd az antagonistád motivációin gondolkodni, miközben egy beteget ápolsz, vagy nem tudod, mit adsz enni a családnak három nap múlva. De hál' Istennek nem lett baj, és ezek az élmények egészen megújították a filmíráshoz való viszonyomat: szerintem a dramaturgián múlik, hogy egy film – akkor is, ha szürreális, vagy fantasy – az emberi lét valós kérdéseiben gyökerezik, és ezekkel hozza kapcsolatba a nézőt, vagy csak fantázia-szülte vihar egy pohár vízben. A művészet és a valóság viszonya is barátságosabb már bennem, és figyelem, hogy mikor, mi akar megszületni belőle.
Jövő
Most egy színházi rendező barátommal készülök dolgozni egy családi drámán, amiből a különböző személyiségtípusú nézők több különböző történetet olvashatnak ki.
Van néhány kisfilm-tervem is, amikhez szeretnék rendezőt és produkciós irodát találni – ezek olyan egyszerű élethelyzetekről szólnak, amikor egy pillanatra elveszítjük szokványos önmagunkat és idegenként állunk saját életünkkel szemben. Nagy álmom egy 19. századi misztikus kalandfilm, aminek fő motívuma az emberséges és a logikus vagy elvárt közötti döntéskényszer. Szóval teszek, de nem nyomok semmit. Figyelem, mi akar kibontakozni.
