Keleti Ágnes a legidősebb élő olimpiai bajnok, a 20. század egyik legkiemelkedőbb sportolója, aki a 100. születésnapját nagyszerű fizikai és szellemi állapotban, cserfesen nevetve ünnepelte végig. A hamarosan 102. évét is betöltő, életvidám asszonyt és a magyar sport egyik legkülönlegesebb alakját állítja egymás mellé Oláh Kata dokumentumfilmje, amelynek kifejezetten találó lett a címe.

Aki legyőzte az időt – ennél találóbban nem is lehetne összefoglalni Keleti Ágnes életét és pályáját, amelyre alapvető hatással voltak a 20. századi magyar történelem legfontosabb eseményei. Legyen szó a sportkarrierjéről vagy a magánéletéről, életének minden fontosabb mérföldköve egy kisebb fáziskéséssel történt meg, vagy legalábbis ahhoz képest zajlott le később, mint amit az edzői vagy a társadalom elvártak volna tőle. A film érzékletesen, gazdag fénykép és videóarchívval vezeti végig a nézőjét ezeken a történéseken, folyamatosan visszatérve az ikonra, aki a fia tiltakozása ellenére ma is boldogan lengeti égnek a lábát és szívesen időzik el a múlt egy-egy fejezetén. 

Keleti Ágnes 1921-ben, értelmiségi zsidó családba született, és bár mindig is sportos volt, a pályatársainál jóval később, 16 évesen kezdett el komolyabban foglalkozni a tornával.  1940-ben meg is nyerte az első bajnokságát, az 1938 és 1941 között kiadott zsidótörvények miatt azonban nem versenyezhetett hivatalosan, és álnéven egy időre vidékre is kellett menekülnie, hogy életben maradjon. A sikeres túlélés után, 31 évesen, vagyis elméletben már bőven túl a fizikai csúcson nyerte élete első olimpiai aranyát, amit a következő tíz évben még kilenc másik érem követett. A szerelem 36 évesen találta meg, gyermekeit 40 éves kora után szülte, majd bő 50 évvel később, 95 évesen költözött vissza Magyarországra. 

Bármi hátránya is származott a háború kirobbanásából, a gettósításból vagy később akár az 1956-os forradalom leveréséből (amit Melbourne-ben, az olimpiai csapat tagjaként követett végig, majd sokan másokkal együtt kint is maradt), teljesítményeivel mindig utolérte a kortársait. Szorgalma a versenyzői pályája végéig kitartott, “mindig a szerencsétlenségben volt szerencsém, a többit pedig szorgalommal értem el” – mondja a filmben, azt is kihangsúlyozva, hogy sosem a győzelem hajtotta őt előre, inkább az utazás iránti vágy. Saját magával szemben mindig komoly elvárásokat állított, többek közt ez volt a kulcsa annak, hogy ilyen messzire vitte, és ami tanárként is népszerűvé tette a diákjai körében.

Keleti Ágnes az olimpia dobogóján / Fotó: MTI Fotó

Keleti Ágnes történetét animációs betétek, tehetségét pedig gyönyörű, lelassított korabeli tánc és torna-felvételek húzzák alá, miközben a régi tévéfelvételek narrátorai ma már megmosolyogtató stílusban ‘reklámozzák’ a tornasport előnyeit, szépségét, népszerűségét. A sport szerepe minden politikai rezsim számára kulcsfontosságú volt, ezt hangsúlyozzák a nácik irányítása alatt megrendezett olimpia képei is - amin Ágnes természetesen nem vehetett részt -, de a már említett kommunista propaganda főszerepében már ő áll a munkásosztály hőseként, akit a nép a keblére ölel. Izgalmas és elgondolkodtató őt végigkísérni ezen az úton, amely során megvetett zsidó nőből a nép ünnepelt sztárjává válik, majd az Izraelbe 40 évre emigráló tornatanárként ismét egy új fejezet nyílik az életében, ahol a szerelem, a család, és a gyerekvállalás mellett egy új zsidó identitás kap az életében központi szerepet. 

Keleti Ágnes és Oláh Kata

Oláh Kata jó dokumentumfilmesként a szó legjobb értelmében még időben kapcsolt, és a kerek évforduló idején kamera elé ültette ezt a máig köztünk élő legendát. Felemelő egy ilyen viszontagságokkal teli életút után a 102. évében lévő tiszta tekintetű asszony szemébe nézni, akinek a derűje mögött legalább annyi fájdalom és szomorúság lehet, de aki mindezek ellenére életigenlő tudott maradni. 

Az Aki legyőzte az időt - Keleti Ágnes jelenleg látható a mozik műsorán.

Címlapfotó: Fortepan - Kovács Márton Ernő