filmhu: Képregénypályázat, képregényantológia, képregényfesztivál. A magyar képregény-szubkultúra ébredezni látszik több évtizedes téli álmából. Milyen okokra vezethető ez vissza?
Bayer Antal: Szerintem több tényező szerencsés találkozásáról van szó. Ezek közül talán az a legfontosabb, hogy felnőtt korba ért az első olyan generáció, amelyik gyerekként már főleg az amerikai, kisebb részben pedig az európai és japán képregény fő áramlataival ismerkedett meg. Tovább élt bennük az élmény, megmaradt a kíváncsiság, már nem csak a zsebpénzüket költhetik rá, és részben az internet adta lehetőségekkel is élve gyarapítják a gyűjteményüket. Belőlük lettek, lesznek a mai képregényrajzolók, fordítók, kritikusok, szerkesztők. A kiadók pedig mára talán kiheverték azt a sokkot, hogy a kilencvenes évek közepén -- világjelenségként -- szűkebbek lettek a piacok. A jó hír, hogy a visszaesés leállt, az új helyzet tartósnak látszik, úgy tűnik, érdemes újra építkezni.
Olvasmányos, szórakoztató és
elgondolkodtató
filmhu: Bár előző kérdésemben "téli álomról" beszéltem, a honi képregényvilág több világszinvonalú művésszel dicsekedhet, dicsekedhetett. Az ő örökségük hogyan él tovább - gondolod, hogy a jelenlegi vagy a majd ezután színre lépő komix-generációk visszanyúlnak hozzájuk?
B.A.: Sajnos, ezekről a világszínvonalú művészekről a világ nem sokat tud. Zórád Ernő, Korcsmáros Pál és a többiek képregényei legfeljebb a szomszédos országok némelyikébe jutottak el. Némi kritikai elismerésben ugyan volt részük külföldön, és egyes képregénylexikonok is megemlítik a nevüket, de az ő örökségüket csak itthon érdemes ápolni. A mai reménybeli képregényrajzolók leginkább az amerikai comics különböző iskoláit tekintik példának, de meggyőződésem, hogy csak azok tudják felhívni magukra a figyelmet, akik ötvözni tudják a magyar hagyományt a modern trendekkel.
filmhu: Kik azok az ifjú-titán grafikusok, akik bizakodásra adhatnak okot képregény területén?
B.A.: Az év elején megtartott képregénypályázat is jól mutatta, hogy alapvetően két nyomon lehet keresni a jelen és a jövő magyar képregényrajzolóit. Az egyik oldalon állnak a roppant képzett, általában felsőfokú művészeti tanulmányokat végzett grafikusok, mint például Fekete Imre, Odegnál Róbert, Fehér Zoltán, Futaki Attila, Korcsok Zoltán, Győri Tibor. Náluk mindenképpen érződik a hagyomány tisztelete, hiszen mestereiknek tekintik Zórád Ernőt, Fazekas Attilát. A másik irányzat a képregényhez a rajongói oldal felöl közelítő, grafikailag kevésbé képzett, ám a populáris képregények világát, kifejezésmódját ösztönösen elsajátító fiataloké. Eötvös Gábor, Saban, Pásztor Tamás, Pilcz Roland nevét említeném leginkább. Mindenképpen szólni kell a Kreténnek és a Korcsmáros-örökségen is dolgozó Garisa H. Zsoltról és Varga Zerge Zoltánról is. És van néhány olyan kiváló rajzoló is, aki, sajnos, nem engedheti meg magának, hogy képregényt rajzoljon...
filmhu: Ha jól tudom, képregény-írók terén már messze nem ilyen rózsás a helyzet. Ott mi a pálya?
B.A.: Valóban jól tudod. A magyar képregény évtizedeken keresztül elsősorban az irodalmi adaptációkat jelentette. Igaz ugyan, hogy léteztek eredeti forgatókönyvek is (talán úgy 10-20 százalékban), de ezek megint csak a túlnyomó részt folytatásokban (főleg a Fülesben) közölt képregények korlátaihoz és szerkesztői elvárásaihoz igazodtak. Sem a kifejezetten szerzői, sem pedig a könnyed szórakoztatást nyíltan felvállaló forgatókönyvírás nem alakult ki igazán. Ebben persze szerepet játszik az is, hogy nyelvi okokból a rajzolók könnyebben tanulják el a külföldi példaképek fogásait, mint az írók. Azt is megtudtam Kiss Ferenctől, a magyar képregény élő lexikonától és legnagyobb gyűjtőjétől, aki maga is számtalan forgatókönyvet írt, hogy azok gyakran csak rengeteg kompromisszum árán születhettek meg, és nem egyszer otromba módon nyúltak bele a munkáiba "felülről". Ezzel együtt a képregénypályázaton nyertes Oroszlány Balázs, Kemenes Tamás és Koszper Gábor modern felfogása és stílusérzéke ad jogot némi optimizmusra ezen a téren is.
filmhu: A napokban üzletekbe kerül a Fekete-Fehér című képregényantológia, amelynek te vagy a szerkesztője. Milyen részleteket tudnál róla megosztani velünk?
B.A.: A Fekete-Fehér Képregényantológiával olyan kiadványt akartunk létrehozni, amely képes érzékeltetni a képregény sokoldalúságát. Olvasmányos, szórakoztató, elgondolkodtató, és mindenképpen történet-centrikus képregényekből áll az első kötet, amelynek a Sin City és más történetek címet adtuk. A Sin City, a Blueberry és a Constantine különösen aktuális, hiszen éppen a napokban vagy a közeljövőben mutatják be nálunk is a belőlük készült filmeket. Bizonyos fokig a Batman is idesorolható, hiszen nyáron kerül a mozikba a Batman begins, de a mi fekete-fehér, rövid Batman sztorijaink különlegesek, mert mindegyiket más szerzőpáros alkotta. Mindezekből (no meg a többi beválogatott sorozatból is) bemutatunk egy kis ízelítőt a kiadó honlapján (www.mivesceh.hu).
Jogot ad némi optimizmusra
filmhu: Magyar alkotók munkáit is tervezitek kiadni?
B.A.: Nem csak hogy tervezzük, de már az első számban is megtalálható a képregénypályázaton nyertes Odegnál Róbert és Koszper Gábor első Nero Blanco története, valamint Zorro de Bianco (Fehér Zoltán) és Oroszlány Balázs Pepita Oféliájának néhány oldala. Idővel bemutatkozik harmadik saját figuránk, Hősmagyar is. A második számban pedig Fekete Imre A gömb című 10 oldalas képregénye és Győri Tibor Ripper, Jr. című munkája is olvasható lesz.
filmhu: Mi a véleményed az utóbbi évek hollywoodi képregényadaptációiról? Melyik sikerült, melyiket szúrták el?
B.A.: Valamikor izgatottan vártam a képregények filmes adaptációit, és sokat foglalkoztatott, hogy miért sikerült az egyik, miért zavar a másik. Ma már szinte dömpingszerűen készülnek ezek az átdolgozások, nehéz követni, nem is mindegyiket nézem meg. Mint képregényrajongót, gyakran bosszantanak az olyan eltérések, hogy Daredevil ellenségét, a Vezért fekete színész játssza, vagy hogy Jack Nicholson cseppet sem hasonlít Jokerre (ráadásul már az első filmben meg is hal) - Christian Clavier pedig sem Astérixre, sem Jack Palmerre nem emlékeztet. De most már el tudok ettől vonatkoztatni, és csak mint filmet értékelni őket. Ha így nézem, akkor kimagaslóan a két X-Men film tetszett a legjobban, a Hulk pedig jó ijesztőre sikerült. A nem szuperhős képregények filmes adaptációi közül az Alan Moore nyomán készült A pokolból, francia fronton pedig a két Astérix és a Pétillon képregényéből készült Nagy zűr Korzikán viszi el nálam a pálmát.
filmhu: Április 9-én a Magyar Képregénykiadók Szövetsége megrendezi az 1. Magyar Képregény Fesztivál. Mit láthatunk majd az Almássy téri Szabadidő Központban?
B.A.: Mind a hét kiadó teljes választékával vonul fel, és meghívtunk olyan kiállítókat, résztvevőket is, akiknek a tevékenysége valamilyen módon kapcsolódik a képregényhez, például a Holdfény figuraboltot és a Star Wars klubot, illetve több filmforgalmazót. Előadásokat, kerekasztal-beszélgetéseket tartunk, számos magyar képregényrajzoló dedikál, helyben is készít rajzot, magyarázza, tanítja a képregénykészítés folyamatát, fogásait. A részletes program megtekinthető a http://fesztival.kepregeny.info honlapon.
