A film részleteit illetően szabályos hírzárlatot elrendelő Kocsis Ági egyelőre csak annyit mondott: „Az Éden egy film arról, hogy az emberiségnek már nincs hová menekülnie saját maga elől”. Megtudhattuk még, hogy a film egyik alappillére lesz az a különös látványvilág, amelynek megteremtésében Tóth Widamon Máté operatőr, Varga Judit és Vinnai Petra látványtervezők, valamint a jelmezeket megálmodó Kiss-Matyi Mónika vesznek részt.
A film egyik alappillére lesz a különös látványvilág
A forgatás nemrég véget ért, első szakaszában (folytatás májusban) két főszereplővel, Lana Bariccsal és Daan Stuyvennel beszélgettünk:
Lana, te hogyan kerültél kapcsolatba a projekttel?
Lana Baric: Egy rendező barátom, akivel nagyon gyakran dolgozom együtt, ismeri Ágnest és az új filmtervéről is hallott. Ő vetette fel először, hogy összekötne minket, ez meg is történt, Ágnes eljött Horvátországba és egy ebéd közben nagyjából felvázolta, hogy milyen tervről van szó, illetve megkérdezte, hogy eljönnék-e Budapestre próbaforgatásra. Érdekesnek tartottam a tervet, úgyhogy el is jöttem - ez még 2016 májusában történt. Ha jól emlékszem, két-három napig forgattunk, nem is sokat, összesen úgy 7-8 órát. Utána eltelt némi idő, mire újra megkeresett, hogy szeretné, ha részt vennék a filmben. Több olyan dolog is van bennem és az életemben, ami nagyon rímel mind az Éden történetére, mind a karakterre, akit játszom, úgyhogy nem is kértem gondolkodási időt, mert biztos voltam benne, hogy nem véletlenül talált rám ez a szerep.
Daan, nálad bonyolíthatta a belépést, hogy zenész vagy, színészi tapasztalat nélkül. Téged hogy talált meg Ágnes?
Daan Stuyven: Belga részvétellel készül a film, ilyenkor általános, hogy az alkotói csapatba vagy a színészek közé is bekerül valaki a koprodukciós országból. Ágnes meg is nézett belga színészeket, de amennyire sikerült őt megismernem, ő inkább arcokban gondolkodik, ráadásul olyasvalakit keresett, aki nem játssza túl a szerepét. Így jöttem be a képbe nulla színészi tapasztalattal, talán alul is játszva a szerepem, ami tetszett neki. Egy belga rendező ismerőse ajánlotta, hogy tartson velem egy castingot, ami jól sikerült. A döntést követően abszurdnak is tűnt, hogy egy pszichiátert fogok alakítani egy nagyjátékfilmben, de szeretem az abszurd dolgokat, így természetesen elvállaltam.
Kocsis Ági Lana Baricot instruálja
A forgatókönyv hogyan jutott el hozzátok és mit gondoltatok róla?
L. B.: Az említett rendező barátom úgy adta át a könyvet, hogy egy olyan nőről szól, aki mindenre allergiás, így aztán biztos benne, hogy ideális szerep lenne a számomra… Igaza lett, mert a figura is nagyon megtetszett, illetve a teljes történetet nagyon erősnek találtam.
D. S.: Arra már nem emlékszem, hogy kaptam meg, mindenesetre először csak az első oldalát olvastam. Nem szinopszist, hanem a forgatókönyv legelső oldalát. Az ott szereplő első párbeszéd után rögtön tudtam, hogy érdekes lesz. Éva és a pszichiátere között zajlik le ez a párbeszéd, amiből tényleg elég volt elolvasni néhány sort, hogy magával ragadja az embert.
Az nem ijesztett meg, hogy egy pszichiátert kell majd alakítanod?
D. S.: Mielőtt elkezdtem volna zenélni, grafikus-dizájnerként dolgoztam, vagyis van már tapasztalatom a teljesen eltérő foglalkozások közti váltásban. Ráadásul egy olyan szakaszát élem az életemnek, amikor egyre többször gondolok arra: ideje lenne változtatni valamin. Ebben az állapotban talált meg a szerep, ami igen szerencsés együttállás. Mikor a teljes forgatókönyv eljutott hozzám, egyre inkább rádöbbentem, hogy ez a kitalált figura mennyire én vagyok. Mivel nekem nagyon új ez az egész folyamat, az ilyen hasonlóságok akár azt is okozhatják, hogy a napi utolsó felvétel után még 1-2 órán át nem tudok kilépni a karakterből, és úgy közlekedek, úgy nézem az arcokat, ahogy ő tenné. Ez akár félelmetes is lehet, én viszont inkább egyfajta kísérleti tapasztalatszerzésként élem meg.
Daan Stuyven: „Szeretem az abszurd dolgokat”
Ismertétek egyébként Ágnes korábbi munkáit? Ha igen, mennyire?
L. B.: A Pál Adriennt még sok évvel ezelőtt láttam, de szinte semmire nem emlékeztem belőle, amikor bejött az Éden lehetősége. Ágnes ugyan elküldte nekem a korábbi filmjeit, de nem néztem meg őket, mindenképp el akartam kerülni, hogy a legkisebb mértékben is befolyásoljon, amit a munkájából látok. Úgy szeretek másokkal dolgozni, hogy a lehető legkevesebbet tudok arról, hogy miket csináltak korábban. Például Daan zenéibe sem hallgattam bele. Az emberre vagyok kíváncsi, aki az adott pillanatban ott áll előttem, és nem akarom, hogy legyen róla esetleg egy előzetes véleményem.
D. S.: Megnéztem Ágnes korábbi munkáit, de már jóval azután, hogy elvállaltam a szerepet. Én úgy fogalmaznám meg az ahhoz hasonló érzéseimet, amiről Lana beszélt, hogy „jobb előre nézni, mint hátra”. Az esetemben ráadásul az is ott van, hogy a legelső szerepemet játszhatom, így aztán abszolút tiszta lappal szerettem volna indulni Ágnesnél, a nélkül, hogy bármit tudtam volna a korábbi munkáiról.
Ha már a Pál Adrienn szóba került: nagyon erős fókusz volt a főszereplőn, a többiek tulajdonképpen mellékes figurák. Az Éden főszereplője, Éva is ennyire központi karakter lesz?
L. B.: Egyértelműen Éva karaktere van a középpontban, ez persze nem azt jelenti, hogy ne kommunikálna rendszeresen a pszichiáterével, vagy akár a testvérével, akit Bocskor Salló Lóránt alakít, de kimondhatjuk, hogy abszolút ő a főszereplője a filmnek. Ez az ő története.
Állítólag nagyon erős és különleges lesz a film képi világa. Erről elárulsz valamit?
L. B.: Azon viccelődtünk a többiekkel, hogy még ha a színészek borzalmasan is játszanak majd, a vizualitásnak köszönhetően akkor is jó lesz a film. Ágnes hihetetlen érzékenységgel nyúl hozzá a színekhez, csak hogy egy példát mondjak a vizualitásban rejlő erősségekre. Ezzel együtt azt gondolom, hogy a teljes film nagyon jó lesz, és itt megint Ágnest dicsérem, aki rendkívül jól kontrollál maga körül mindent és mindenkit, ami elismerésre méltó.
Lana Baric: „Nem véletlenül talált rám ez a szerep”
Daan, te egyébként el tudod képzelni, hogy a jövőben színészként folytasd a pályafutásod?
D. S.: Ebben a pillanatban ezen még egyáltalán nem gondolkodom. Ha majd lemegy a forgatás és eltelik néhány hónap, illetve kijön a film, az egyfelől borzasztó személyes élmény lesz, látni magam a vásznon, a beidegződéseimet, a hibáimat, ettől eléggé tartok, ezzel együtt nem mondom azt, hogy soha többet, mert ki tudja, mit hoz a jövő. Ágnes munkáját, főként az írást, kimondottan szívesen csinálnám, ezt már most érzem. Rengeteget látok az ő és a többiek munkájából, néha úgy érzem magam köztük, mintha ipari kémkedést folytatnék.
Szóba került esetleg, hogy zenét is készítenél a filmhez?
D. S.: Egyelőre nem, és nem is gondolnám túl szerencsés ötletnek. Egyrészt Ágnes filmje nagyon kevés zenét használ, ez az alapállás. Másrészt, akárhányszor filmzenét készítettem, végeredményben mindig frusztrált, hogy bármennyire jónak gondoltam azt a zenét, egyáltalán nem volt nagy befolyása a filmre. Sokkal fontosabb, hogy jól meg legyenek írva a párbeszédek, jól játszanak a szereplők, és még sorolhatnám. Visszatérve a grafikusi múltamra: talán a film poszterének tervezésében, vagy a stáblista tipográfiájának kidolgozásában szívesen részt vennék. Szakmabeliként elég nehezen viselem, ha egy jó film stáblistája nincs jól kidolgozva és nem passzol az elmesélt történethez. De ezek csak ötletek persze.
Lana, te korábban említetted, hogy nagyjából 35 olyan jelenetet vettetek fel, amelyben egyedül szerepelsz. Mennyire megterhelő számodra a forgatás?
L. B.: Maga a forgatás egyáltalán nem terhel meg. Egy kicsit egyébként is olyan vagyok, mint egy katona: ha fel kell kelni reggel ötkor, akkor felkelek, utána dolgozok tizenkét órát, ezzel semmi gond nincs, ez a munkám. Ami meg tud terhelni, vagy inkább némileg bosszantani, az, amikor a többiek részéről nem látok hasonló fegyelmet. Természetesen egy forgatáson rengetegen dolgoznak, nem várhatom el mindenkitől, hogy ugyanúgy működjön, mint én, de a túlzott lazaságot elég nehezen tudom tolerálni. Ágnes azonban - ahogy arra fentebb is utaltam - nagyon jól kézben tartja a dolgokat, így nekem is könnyebb.
Kocsis Ági, Daan Stuyven és Németh Gábor
Az Éden forgatása a Filmalap 440 millió forintos gyártási támogatásával kezdődött január közepén a Mafilm fóti műtermében épített díszletekben, majd közel 30 budapesti külső helyszínen folytatódott, esetenként napi 2-3 helyszínváltással. A munka májusban folytatódik Budapesten és néhány vidéki helyszínen. A vezető producer Berger József, a gyártó a Mythberg Films. A film a tervek szerint 2019 második felében kerül a mozikba.
Címlap: Az Éden forgatásán. Középen Lana Baric
