Eredetileg tavaly decemberben lett volna a premier, de az a vírushelyzet miatt elmaradt. Végül a Magyar Mozgókép Fesztiválon került sor a díszbemutatóra. Szép környezet, nagy felhajtás, elégedett voltál a premierrel?
Összességében igen. Ez a film már nagyon régen elkészült, majdnem egy éve dobozban csücsül. Megvolt egy ideális időpont a bemutatóra, december eleje. Amire nagyon készültünk, ehhez az időponthoz találtuk ki a kampánytervet. Aztán az élet közbeszólt. És ez a díszbemutató is kicsit a derült égből érkezett. Természetesen örültünk, hogy minket választottak nyitófilmnek, de ez a felkérés váratlanul jött, és tudtuk, rögtön utána nem tudjuk mozikba küldeni a filmet. Idő kell ahhoz, hogy elterjedjen a híre, hogy most már tényleg bemutatják.
Szűk keretek között jött létre ez a díszbemutató, a stábból és mellékszereplők közül is többen nem lehettek itt, akiket pedig szerettem volna, hogy jöjjenek. Nem szeretem a kertmozit, nem azt adja vissza, amit az ember megálmodott a mozivászonra, ennek ellenére megbékéltem ezzel – az első tíz-tizenöt percet leszámítva.
Díszbemutató a veszprémi várban
Az első tizenöt percben még nem volt sötétség, emiatt a színek fakók voltak, sokszor nehezen lehetett kivenni, mi történik a vásznon. Rendezőként az agyvérzés kerülgetett ekkor?
Fel voltam készülve erre. Láttam, milyen gyorsan lepörögtek a felvezető beszédek, nem voltak illúzióim. Ráadásul a film első jelenete egyben a legsötétebb is, így tényleg korai volt a kezdés. Ez a probléma augusztusban a mozikban már nem érinteni szerencsére.
A német-magyar meccs is egy időben ment a filmmel, szóval több minden is szólt a díszbemutató időpontja ellen. És mégis, körülbelül negyedóra után, miután besötétedett és kiderült, miről szól ez a film és mi a tónusa, többen is azt éreztük, hogy a közönség elkezd menni a filmmel. Elkezdtek nevetni azon, amit viccesnek szántunk, és azon is, amiről nem gondoltuk, hogy vicces. Együtt éltük a filmmel, még úgy is, hogy egy olyan meccs folyt vele párhuzamosan, ami nagyon régen adatott meg ennek az országnak. Azt éreztem, hogy tudott a filmről szólni ez az esemény. Azzal együtt, hogy ez a Magyar Mozgókép Fesztivál bemutatkozó eseménye is volt, ami arra hívta fel a figyelmet, hogy vidéken egy régi filmszemléket idéző fesztivált hoznak létre. Ez egy jó kezdeményezés.
A nézőtéren többek kezében is villant a telefon, és a meccs eredményét nézték. Te ránéztél a meccsre a vetítés közben?
Régen nagyon szerettem a focit, játszottam és néztem is, aztán ez az évek alatt elkopott. Pontosan tudom, hogy ez miért fontos az embereknek, szóval nem tudok senkire haragudni, ha a meccset is figyelte a vetítés közben. Én nem néztem a meccset, ebben a helyzetben az volt a legfontosabb nekem, hogy figyeljem a közönség rezdüléseit. Talán azért sem váltottam át a meccsre, mert azt éreztem, hogy itt jó a hangulat, és jó a közönség.
Az Így vagy tökéletes szűk stábja
A vetítés kezdete előtt a színpadon Prokopp Dóra megkérdezte tőled, miért ezt a témát választottad az első filmedhez. Tetszett az őszinteséged, amikor azt mondtad, erre kértek fel, erre volt lehetőséged.
Rendezői castingot tartottak ehhez a filmhez. A forgatókönyvíró és az egyik producer keresett egy megfelelő rendezőt a projekthez, hogy így pályázhassanak vele forgatókönyv-fejlesztés további szakaszára. Ez még az előző érában, a filmalapos időkben történt. Ez úgy néz ki, hogy elküldik neked a forgatókönyvet, van pár napod elolvasni, aztán leülsz az íróval és a producerrel, és elmondod nekik, mi az elképzelésed. Én akkor őszintén válaszoltam nekik, hogy még nem áll készen ez a könyv, hogy film legyen belőle.
Ugyanakkor már ebből az első draftból látszott, hogy Csurgó Csaba remekül ír, dialógjai ritka jól működtek, az alapszituáció érdekesnek tűnt, így láttam benne a potenciált, hogy műfajában egy izgalmasabb darab születhessen, amely úgy használja a romantikus toposzokat, hogy őszinte tud maradni, sőt, egy kicsit ki is fordítja őket. Elmondtam a főbb irányvonalakat, amelyek mentén fejleszteném a filmet, kitérve a castingra, filmes példákra, tónusra és hozzátettem, ha erre van lehetőség, akkor szívesen beszállok, feltéve, hogy ők is velem szeretnék folytatni. Akkor az 50 százaléka volt meg annak, amiből végül a film lett. Azt mondták, egy hét múlva keresnek, majd másnap reggel hívtak, hogy csináljuk együtt.
Amit elmondtál, az Amerikában egy teljesen bevett módszere a filmkészítésnek, nálunk viszont az a jellemző, hogy a rendező a szerző, az ő fejében születik meg a film ötlete. Egyetértesz, hogy Magyarországon még mindig szokatlannak számít, hogy rendezőt keresnek egy futó projekthez?
Valószínűleg szokatlan. De amit elmondtam eddig, abból is kitűnik, hogy ez nem csak egy bérmunka volt, én is részt vettem a film fejlesztésében. Nem az motivált, hogy sok pénzt keressek – hozzáteszem, első filmesként általában erre nincs is lehetőséged –, hanem hogy egy nagyjátékfilmet készíthetek, amire, valljuk be, ritkán adódik esély.
Egy teljesen más projekten dolgoztam, aztán beajánlottak az Így vagy tökéleteshez, akkor még egészen más címen futott. Azt gondoltam, ez egy nagyon jó lehetőség a tapasztalatszerzésre: végigcsinálhatom a fejlesztési, vagy akár az egész filmkészítési folyamatot, mindezt egy olyan íróval, akivel érezhetően hamar egymásra tudtunk hangolódni.
Fekete Ernő és Béres Márta
Mi az, ami 100 százalékig Varsics Péter ebben a filmben? Ami teljes egészében belőled jött.
A nyitójelenet, amely aztán visszatérő elem lesz a filmben, például miattam került bele a filmbe. Ezekben a jelenetekben az egyik főszereplő által írt, drogosokról szóló regényből láthatóak részletek. Ebben az a vicces, hogy miután javasoltam Csabának, hogy ez kerüljön bele, kiderült, hogy a forgatókönyv korábbi verziójában már szerepelt, csak aztán kiszedte.
Megegyeztünk, hogy ezek a drogos jelenetek lehet, hogy megosztóak lesznek, de megéri ezt a kontrasztot létrehozni ebben a kicsit rendhagyó romantikus filmben. És persze a befejezés. Tulajdonképpen minden olyan jelenet, ami nem a fő szerelmi szál kötelező elemeihez kapcsolódik, arra mondhatjuk, hogy egy kicsit én vagyok, de ahogy filmkészítésnél -is- az ördög a részletekben rejlik, így az „énem” sokszor lehet, hogy észrevehetetlenül kicsi dolgokban van jelen, a jelenetek megvalósításában, elmesélésében, legyen szó vágásról, kameramozgásról vagy éppen zenehasználatról. Viszont az igazság az, hogy minden, ami kicsit „én” történet és történés szintjén, az igazából Csurgó Csabi is, végig kreatív partner volt ezekben a kérdésekben.
Számomra a film legnagyobb erőssége a két főszerepet játszó színész, Béres Márta és Fekete Ernő.
Egy ilyen típusú filmnél a casting a legfontosabb. Hiába szép a fényképezés, hiába találod meg a legjobb helyszíneket és zenéket, ha nincsenek meg a megfelelői szereplők, vagy ha nem tudnak együttműködni, akkor a film elbukott. A másik szempont a kiválasztásuk során az volt, hogy nem tipikus romkom főszereplőket, hanem két hús-vér embert akartam, akik becsapják önmagukat és másokat is.
Az volt a cél, hogy ebből a hazugságokkal teli történetből valami igazi és őszinte jöjjön létre. Fél Európát körbejártuk – Romániában, Szlovákiában, Szerbiában is nagyon jó magyar színészek vannak -, hogy ráleljünk a megfelelő színészekre a két főszerephez. Mártát nagyon későn találtuk meg.
Béres Márta és Varsics Péter
Mit láttál Béres Mártában, hogy őt választottad ki?
A castingosunk, Zsombolyai Linda küldött egy részletet a One-Girl Show című színdarabjából, majd szerzett belőle egy hosszabb részletet, megnéztem, ami alapján annyit tudtam, hogy van valami izgalmas benne, és szeretném megnézni, de még nem tudtuk, melyik szerepre. Aztán egyszer csak ott találtuk magunkat vele és Fekete Ernővel egy légtérben, és éreztük, hogy valami van a levegőben köztük. Nagyszerű páros született meg, olyan páros, amilyenre előzetesen nem is számítottunk.
Béres Márta a Vajdaságból származik, magyar filmben még nem szerepelt. Meg kellett küzdened érte?
Az első felvételek után minden kétely eloszlott azzal kapcsolatban, hogy Ernő és Márti jók-e együtt. Azzal kapcsolatban maradt félelem, hogy vajon a nézők tudnak-e velük menni, hiszen ránézésre nem egy tipikus romkom párost alkotnak. A veszprémi premier során tapasztalt hangulat és visszajelzések után viszont mindannyian megnyugodhattunk: jól döntöttünk.
Béres Márta egy ezoterikus sikerkönyvszerzőt alakít, Tordai Kata száját aránylag gyakran hagyják el ilyen szerencsesütikből előhúzott életbölcsességek. Nekem nem volt egyértelmű, hogy ezen nevetni kellene vagy elgondolkozni, hogy van-e bennük némi igazság. A részedről mi volt itt a rendezői koncepció?
Szerintem az éremnek mindig két oldala van. Amúgy pedig nehéz erre a kérdésre válaszolnom, mert a nézőkre szeretnénk bízni, hogy iróniával vagy anélkül viszonyuljanak-e ezekhez a részekhez. Szerintem sokkal összetettebb ez a történet annál, mint hogy egyértelműen humorforrásként kezeljük Tordai Kata kinyilatkozásait. Nyilvánvalóan mindenkinek van egy személyes viszonya ezekhez az ezoterikus megfejtésekhez, de nekünk fontos volt, hogy rámutassunk a különböző árnyalatokra, és arra, hogy Paulo Coelhóban és a klisékben is lehet igazságra lelni. Az egész film is ilyen: sok benne a sablonból induló szituáció, amibe aztán valódiságot és őszinteséget próbáltunk belefűzni.
