Az 1939-es Két lány az uccán nem véletlenül keltette fel Scorsese figyelmét. Ő használta egyébként a rendezők rendezője kifejezést is, arra utalva, hogy bár Tóth nevét nem feltétlenül ismeri a nagyközönség, számos olyan merész, úttörő szellemiségű munkája akad, ami egyértelmű hatással volt a későbbi rendezőkre. Ezzel többek között Quentin Tarantino is egyetértene.
Ha csak egy rövid kivonatot olvasnánk a filmről, akár azt is gondolhatnánk, kortárs és nagyon aktuális darabról van szó. A történet egyik hőse egy szexuálisan kihasznált nő, aki korábbi társadalmi státuszát feladva, egy személyes tragédia árnyékában a nagyvárosban kénytelen új életet kezdeni. Itt találkozik egy nála fiatalabb, szegénységből érkező, szintén újrakezdő sorstársával, akit rögtön az első napján zaklat a főnöke. A két nő természetes szolidaritást érez a másik iránt és egymást segítve, a kitartásuknak, szorgalmuknak és tehetségüknek köszönhetően sikerül célba érniük.
De Toth hollywoodi hírnevét annak köszönhette, hogy váratlan vagy szokatlan megoldásokkal képes volt felrázni és kifordítani a bevett műfaji formulákat. Ez a karakán alkotói hozzáállás köszön vissza a Két lány az uccán esetében is, hiszen nemcsak fontos (és ma is valós) problémákról beszél néha egészen nyíltan, de bátran letér a korabeli magyar filmtermés megszokott útjairól is. A könnyed szórakoztatást ígérő vígjátékok és nagy szerelmi történetek helyett a külföldről hazatérő Tóth nemcsak az érintett témákkal és elbeszélői fogásokkal lepi meg még a mai nézőt is, de helyszínválasztásaival és izgalmas vizuális megoldásaival is. A film operatőre az a Vass Károly volt, aki többek között Fritz Lang és Leni Riefenstahl mellett is dolgozott.
A második világháború felé masírozó Budapest nála egészen más képet mutat, mint amit az akkori közönség megszokott. Az éjszakai élet, amibe a zenészként boldogulni próbáló Gyöngyi sodródik, korántsem romantikus vagy ártatlanul könnyed. Ezekben a füstös lebujokban svindlerek, szexuális ragadozók, így vagy úgy boldoguló nők próbálnak túlélni, sokszor a másik kárára. A filmben a munkások keserű helyzete is megvillan, az építkezésen téglát hordók sorsa éles kontrasztba kerül a friss újlipótvárosi lakás fényes belsőivel vagy a nyitott autóval közlekedő, munkaidőben golfozgató főmérnök alakjával.
A Két lány az uccán már csak egyes elemeiben emlékeztet a harmincas évek vígjátékaira. Egy-egy mellékszereplő, mint a pletykás, bikinivel házaló vénasszony vagy a jóságos apafiguraként viselkedő öregúr itt-ott némi komikumot csempésznek a filmbe, a női egyenjogúság, a társadalmi mobilitás és a házasság kérdései itt nem kedélyes humorforrások, hanem kőkemény szociális problémák. A szenvedélyes szerelmi szál és az öngyilkosság felderengő motívuma pedig a következő években felfutó borongós melodrámákat előlegezi, de itt teljesen hiányzik az azokra jellemző végzetszerűség és letargia.
A két női főszereplő legfontosabb karakterjegye, hogy egyetlen percre sem törődnek bele a helyzetükbe és végig aktívan irányítják az életüket. Bár itt-ott elfogadnak némi meseszerű külső segítséget, mindez azonban nem kerül ellentmondásba azzal, hogy nagyon is határozott célok felé tartanak. Ha kell, kiállnak magukért és egymásért, illetve soha nem alkudnak meg még akkor sem, ha ez akár a szövetségük végét jelenti. Mindezek érdekes párhuzamba állíthatók akár a rendező életével, aki rögtön öt filmet készített 1939-ben, mégis elhagyta az országot. Tóth nem volt zsidó, de nem akart olyan országban dolgozni, ahol zsidótörvények vannak. Így és ilyen áron nem akart sikeres lenni. A teljesség kedvéért mindenképpen érdemes megjegyezni, később sem volt hajlandó feladni az elveit és rendre elutasította a hollywoodi stúdiók szigorú kontrollját is.
A Két lány az uccán már megelőlegez valamit a később felfutó neorealizmusból és film noirbó (a rendező később több klasszikus noirt készített), miközben bátran visszanyúlt az expresszionizmushoz is. Az alkotás mégsem kizárólag a filmtörténeti helyzete miatt izgalmas, hiszen egy saját jogán is kiváló, mai szemmel is friss alkotásról beszélünk. A komor, súlyos atmoszférának, a fordulatos cselekményvezetésnek, az árnyalt női karaktereknek és rendkívül ellentmondásos férfi figurának köszönhetően nem sokat veszített az erejéből.
Talán ezért is esett épp erre a filmre a Scorsese vezette alapítvány választása, hogy a 2010-ben gyönyörűen felújított kópia a patinás Criterion Collection kiadásában helyet kapjon a World Cinema Project negyedik kiadványában. Bár a Két lány az uccán annak idején komoly vitákat generált és itthon nagy közönségsikert aratott, azóta jószerével eltűnt a közönség elől. Az utóbbi években szerencsére több magyar nyelvű cikk és elemzés született róla, mégis túlzás nélkül állítható, továbbra is egy méltánytalanul mellőzött filmről beszélünk.
A World Cinema Project döntése már csak azért is örömteli, mert így nemcsak egy újabb magyar filmhez férhetnek hozzá a nemzetközi filmrajongók, de Tóth Endre ismertsége és elismertsége is nőni fog. A Két lány az uccán erre kiválóan alkalmas, hiszen az adott helyszín és korszak ismerete nélkül is tökéletesen működik. A rendező szédítően változatos életművében ráadásul akadnak még bőven újrafelfedezésre váró gyöngyszemek, akár a magyar, akár az amerikai címeket böngésszük.
Tóth Endre sötétséget és romlottságot csempészett Hollywoodba
Tóth Endre nem tartotta magát nélkülözhetetlennek, és ha lett volna ideje sajnálkozni, szánta volna azokat, akik igen. Tekintélyelvű volt, feladatának érezte, hogy vallató és diktátor legyen, de megvetette a pályatársait, akik Istennek képzelték magukat. Portrénk a magyar rendezőről, aki rövid hazai karrier után André de Toth néven jegyezte Hollywood legsötétebb, legkérlelhetetlenebb B-filmjeit.
.jpg)
