Haldoklás, de komédia
Mikor és hol? Augusztus 1. és HBO MAX
Matthias Glasner három órás, a rendező saját családtörténetéből ihletődő tragikomédiája a tavalyi év egyik legkellemesebb meglepetése volt. A Haldoklás, de komédia nagyszabású tabló a Lunies családról, aminek tagjai egytől egyig a saját életük romjai között botladoznak. Tom, a karmester, épp egy nagy zenemű (a címe csak ennyi: Haldoklás) adaptálásával küzd, miközben próbál beletanulni a nevelőapai szerepbe. Szülei, Gerth és Lissy a saját öregedésükkel birkóznak – nem túl elegánsan. A család legfeketébb báránya pedig Ellen, aki leginkább az önpusztító életstílussal próbálja túlélni a mindennapokat, miközben házas főnökét is elcsábítja.
Karrierkudarc, kapuzárási pánik, szexuális frusztráció, demencia, családi titkok és évtizedes sérelmek: Glasner mesterien zsonglőrködik ezekkel a súlyos témákkal, és úgy keveri a fekete humort a fájó igazságokkal, hogy a filmjén nemcsak sírni, nevetni is könnyű.
Nosferatu
Mikor és hol? Augusztus 4. és Skyshowtime
A kortárs horror egyik legfontosabb neve, Robert Eggers a horrortörténet egyik meghatározó alkotását, Murnau 1922-es, műfajteremtő vámpírfilmjét gondolta újra – és ezzel nem okozott csalódást. A gótikus rémtörténet aprólékos korhűsége, bizarr erotikája és tömény misztikus hangulata önmagában is magával ragadja a nézőt, a vérszívó, tragikus sorsú kiszemeltjét alakító Lily-Rose Depp pedig eddigi legemberpróbálóbb szerepében is helytáll.
Megütközést egyedül talán a címzetes vámpír kelthet, ugyanis a Bill Skarsgård által eljátszott, reszelős hangú Orlockot kackiás bajusz hivatott megkülönböztetni a korábbi inkarnációktól, ami majdnem annyira furcsa húzás, mint Coppola Drakulájának nagymama-frizurája volt annak idején. Külön örömteli, hogy a Vámpír árnyékában című filmben még a „valódi” Orlockot alakító Willem Dafoe itt most a szörnyet elpusztítani próbáló dilinyós professzor szerepében remekel. Mindenképpen a legjobb horror-remake-ek között fogunk rá gondolni az elkövetkezőkben, és magasra tette a lécet Eggers ezt követő, a vérfarkas-mítoszt feldolgozó filmjével szemben.
Háttérzene államcsínyhez
Mikor és hol? Augusztus 7. és Cinego
1960 szeptemberében 16 újonnan függetlenné váló afrikai országot vesznek fel az ENSZ tagjai közé, köztük a korábban belga fennhatóság alatt működő Kongói Demokratikus Köztársaságot is, ezzel az afro-ázsiai régió jelentős szavazati többségbe kerül a korábban gyarmatosító hatalmakkal szemben. Hat hónappal később, 1961 februárjában, Abbey Lincoln jazz énekesnő és Max Roach dobos megzavarják az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülését, hogy ezzel tiltakozzanak Patrice Lumumba, a független Kongó (Léopoldville) első megválasztott miniszterelnökének meggyilkolása ellen. Mi történt a kettő között, kik a felelősek Lumumba haláláért, és mi köze ennek az egésznek a jazzhez?
A belga Johan Grimonprez energikus, melankólikus, tűpontosan megszerkesztett és kiszámíthatatlan választ ad a kérdésre. Oscar-jelölt alkotása egy eklektikus esszéfilm, ami a politikai történéseket asszociatív képsorokkal, és az amerikai jazz szcéna ikonikus zenészeivel helyezi párhuzamba. Kontinenseken átívelő politikai, gazdasági és művészi tablóját aprólékosan összeválogatott archívokkal, idézetekkel, dalszövegekkel és ironikus reklámokkal rajzolja fel, Nyiktia Hruscsovtól Nina Simone-ig, Malcolm X-től Fidel Castroig, Patrice Lumumbától René Magritte-ig. A Háttérzene államcsínyhez 150 percen át fenntartja a figyelmet, aprólékos világa magába szippant.
A mi Kodályunk
Mikor és hol? Augusztus 7. és Filmio
Kodály kevéssé ismert fiatalkorát dolgozza fel két tehetséges fiatal muzsikus szemszögéből, egy 1910-es szerzői estet állítva középpontba. Petrovics Eszter filmjének főszereplője Ránki Fülöp zongoraművész és Devich Gergely csellóművész, akik a 2019-ben újból megrendezett hangverseny során nemcsak gyönyörűen megszólaltatják Kodály darabjait, de a koncertre való felkészülés során ellátogatnak Galántára és Nagyszombatra, ahol Kodály a gyermek-, majd gimnáziumi éveit töltötte, valamint a Zoborvidékre is, ahová első gyűjtőútjaira ment vissza 1905-ben. A Budapestet érintő rész középpontjába Kodály egyetemi évei és a korszak legfontosabb kompozíciói kerültek, valamint az említett 1910-es szerzői est a Royal Szálló hangversenytermében.
A szokatlan formanyelvű, zenei betétekkel gazdagon átszőtt alkotásban a hagyományos ismeretterjesztő filmektől eltérően minden információ a főszereplők párbeszédeiből derül ki. Kodály írásai Kaszás Gergő színművész előadásában hangzanak el belső monológként, emellett archív rádiós anyagok felhasználásával megszólalnak pályatársak és tanítványok is, mások mellett Ferencsik János, Vikár László, Doráti Antal, Molnár Antal és Szokolay Sándor.
Az utolsó nagy kaland
Mikor és hol? Augusztus 13. és Netflix
Genndy Tartakovsky méltán a kortárs amerikai animáció egyik legelismertebb alkotója, aki legnagyobb sikereivel, a Dexter laboratóriuma és a Szamuráj Jack-sorozatokkal, valamint a Hotel Transylvania-filmekkel újból és újból bizonyította, hogy egymástól teljesen eltérő stílusokban is képes hatalmas sikereket összehozni. Az utóbbi években már inkább a felnőtt animációval kísérletezik (lásd pl. a Szamuráj Jack komorabb hangvételű folytatását és a Primal című, véres, ősemberes sorozatot), de az Annecy-ben debütált Az utolsó nagy kaland (Fixed) című, 2D animációs egész estés filmje ismét teljesen más zsánert képvisel: féktelen, kutyás szexkomédia, ami inkább hasonlít a Ren & Stimpy-re vagy egy Seth Rogen-vígjátékra, mint bármelyik korábbi saját munkájára.
Főhőse Bull, egy kanos pitbull terrier, aki megtudja, hogy egy napon belül kasztrálni fogják, így 24 óra alatt akarja kiélni magát teljesen, hasonszőrű barátai segítségével. Tartakovsky szerelemprojektje ez, ami így, ebben a formában máshol nem is készülhetett volna el, mint a Netflixnél, és már csak ezért is figyelmet érdemel – persze csak ha az ember nem irtózik a vulgáris humortól és a rajzolt kutyák különböző intim testrészeitől, amelyek minden bizonnyal nagy számban előfordulnak a filmben.
Fekete kutya
Mikor és hol? Augusztus 14. és Cinego
A kínai Hu Guan kutyás szociodrámáját gazdiként egészen biztosan lehetetlen sírás nélkül megúszni. A tavalyi cannes-i filmfesztivál Un Certain Regard szekciójának fődíjasa a megszokott kutyás filmes elemekből építkezik, azonban a Fekete kutya gyorsan túlnő az alműfaj keretein. A helyszín Kína egyik elhagyatott vidéke, ahonnan kiköltöztették az egykori lakókat, hogy a város helyén hatalmas ipari központot és gyárakat húzzanak fel. A rohamléptékű iparosodással párhuzamosan Kína népe épp a 2008-as pekingi olimpiai játékokra készül, azonban a gazdasági terjeszkedés sem megy fennakadások nélkül. A korábbi lakók közül sokan hátrahagyták a kutyájukat a városban, ahol így falkába verődve mászkálnak szabadon a kóbor ebek.
Ebbe a pusztulásra ítélt városba tér vissza a börtönből frissen szabadult Lang (Eddie Peng), aki sintérnek áll, így kerül kapcsolatba a kóborlók falkavezérével, egy ravasz fekete whipettel. A számkivetett ember és a számkivetett kutya a kezdeti súrlódások után jó barátok lesznek, eközben Hu Guan a túlpörgetett kínai iparosodást kritizálja. A Fekete kutya a markáns társadalmi kontextus mellett a szeretetteljes ember-állat barátságra koncentrál, ami nemcsak könnyfakasztó, de kifejezetten vicces jeleneteket is eredményez.
