Gyerekkorod óta szereted a labdarúgást. Mikor döntötted el, hogy szeretnél dokumentumfilmet készíteni Bölöni Lászlóról?
Budapest Honvéd szurkoló voltam, vagyok és leszek. A többek között Détári Lajost és Kovács Kálmánt a soraiban tudó csapat a 80-as években elképesztően erős volt. 1985-ben a BEK-ben (Bajnokcsapatok Európa-kupája - a szerk.) összesorsolták a Steaua Bukaresttel, ahol Bölöni László is játszott. Biztos voltam benne, hogy a Honvéd nyer, hiszen Détári a világ legjobb játékosa. Nem így lett. A Steaua a két meccs alatt, az összesítésben továbbjutott. Eljátszottam a gondolattal, milyen világverő csapatunk lenne, ha Bölöni a Honvédban játszana. A BEK döntőjében a Steaua Spanyolországban legyőzte a Barcelonát, ami világszenzáció volt.
Onnantól kezdve elkezdtem követni Bölöni játékosi, majd edzői karrierjét. 10-15 éve már megszületett a gondolat a fejemben, hogy ha valakiről dokumentumfilmet kellene készíteni, az Bölöni lenne, mert nagyon izgalmas és felettébb tanulságos a karrierje, az életpályája. Hat évvel ezelőtt már összeállt a fejemben egy kreatív koncepció. De arra jutottam önmagammal, hogy egyedül nem biztos, hogy el tudnám készíteni a filmet, úgy ahogy én szeretném, mert nem tudok románul, nem vagyok erdélyi, ezért érdemes lenne keresnem magam mellé egy székelyföldi rendezőt, aki beszéli a nyelvet és más közegből nézte végig Bölöni pályafutását. Megkerestem a székelyudvarhelyi filmrendező barátomat, Szabó Attilát, aki vállalta a feladatot. Közösen kértük fel a filmre Bölöni Lászlót, aki nem mondott igent elsőre. Mindkettőnktől referenciákat kért, megnézte a korábbi filmjeinket, beleolvasott a könyveimbe.
Egy interjúban úgy fogalmaztál, hogy Attila egyenrangú társad volt a munkában. Hogyan osztottátok fel a rendezői feladatokat?
A legtöbb kreatív kérdésben közösen döntöttünk. Azokat az interjúkat, amelyek román nyelven zajlottak, Attila készítette. Az volt a koncepció, hogy a román nemzetiségű megszólalókkal románul beszélgessünk. A romániai gyűjtőmunka kapcsán közösen dolgoztunk, de Attila román nyelvtudása, bukaresti kapcsolatai sokat segítettek, a magyar megszólalókkal én készítettem interjúkat, a többi interjút, a többi munkát megosztottuk, gyakorlatilag minden nap beszéltünk az elmúlt 4 évben... Attilával barátok vagyunk, megbízunk egymásban!
A Bölöni László gálán (fotó: Hunyadi László)
Említetted, hogy Bölöni László nem mondott igent elsőre. Mire volt kíváncsi veletek kapcsolatban, mielőtt elvállalta a felkérést?
Meg akart ismerni minket. Meg akart győződni róla, hogy képesek vagyunk-e hozni azt a teljesítményt, amit elvárt. Igényes és alapos ember, nagy munkát végez, de sokat is követel, óriási megtiszteltetés volt, hogy igent mondott nekünk, de az még nagyobb, hogy úgy nyilatkozott, hogy barátok lettünk a négy év közös munka alatt.
Említetted egy interjúban, hogy László zokszó nélkül viselte az órákon át tartó felvételeket és a sok kényelmetlenséggel járó külföldi forgatásokat.
Nagyon fegyelmezett ember. A filmben van egy rész, amikor egy kanapén ülve beszél. Azt nyolc órán át rögzítettük úgy, hogy csak egyszer álltunk fel. Tizenkét országban és ötven városban jártunk. Rengeteg helyre jött velünk. Aki készített már filmet, az tudja, hogy ezek nem luxusutazások. Sok pakolással és kemény szervező munkával, fegyelmezett és pontos időbeosztással járnak ezek az utak. László nem csak türelmes volt, de partnerként vett részt ezekben a munkafolyamatokban is.
László számára miért volt fontos, hogy elkészüljön ez a dokumentumfilm?
Mi győztük meg róla, hogy fontos, hogy elkészüljön ez az alkotás. Az elején megkérdezte, hogy vajon a pályafutása elég érdekes-e ahhoz, hogy dokumentumfilmet forgassunk róla. Bölöni a határ mindkét oldalán ikon, magyarok és a románok egyfomán tisztelik és szeretik. Nagyon kevés olyan sportoló létezik, aki ötven évet eltöltött az európai elitfutball közegében. Ez nem csak fizikailag, de intellektuálisan is óriási teljesítmény. Több országban is megállta a helyét, legyen szó Romániáról, Portugáliáról, Belgiumról, Franciaországról vagy Görögországról. Számos bajnokságban maradandó eredményeket ért el. A magyaroknak, a románoknak, a szlovákoknak, a horvátoknak... sorsközösségben kell élniük a Kárpát medencében a nehéz, összetett történelmi múlt és a sok fájdalom ellenére. Jó, ha van olyan közös pont és érték, amit mindannyian tisztelni és talán szeretni is tudunk. Bölöni László személyisége és pályafutása ilyen. A filmben ezt is próbáltuk közvetíteni, reméljük, ahogy Bölöni pályafutása, úgy ez az alkotás is közelebb hozhatja a két nemzetet.
A filmben olyan ismert labdarúgók szólalnak meg, mint Raphaël Varane, Axel Witsel, Ricardo Quaresma vagy Petr Cech. Említetted, hogy sok focistát László segítségével sikerült elérnetek, akiket egyébként nagyon hosszú és bonyolult úton sikerült volna megszólaltatni. Ezt hogyan kell elképzelni? Felemelte a telefonkagylót és azonnal megnyílt minden kapu?
Tulajdonképpen igen, annyi különbséggel, hogy sokszor még telefonálnia sem kellett. Nagyon sok helyen megnyíltak a kapuk, amikor megtudták, hogy egy magyar stáb dokumentumfilmet készít Bölöni Lászlóról. Fantasztikus, hogy ilyen világsztár labdarúgókkal ülhettünk le beszélgetni és ekkora nevek gyűljenek össze egy magyar filmben, ez teljesen egyedülálló, sőt egy részük ma is aktív focista, igazi világsztár. Hihetetlen bravúr, hogy a Manchester United edzőbázisán forgathattunk, és olyan játékosokkal beszélhettünk, mint például Axel Witsel, Kim Källström vagy Ricardo Quaresma. Külön szenzáció, hogy Valentin Ceausescu is megszólal a filmben, hiszen harminc éve nem igazán állt kamera elé, még Romániában sem.
Vele milyen élmény volt beszélgetni? Szabott feltételeket?
Nagyon fegyelmezett ember. Nehéz volt elnyerni a bizalmát, de végül kétszer is leült velünk beszélgetni. Az első alkalom elsősorban Lászlónak volt köszönhető, a második esetben már mi is benne voltunk kicsit. Az volt Valentin Ceausescu kikötése, hogy csak a Steaua Bukarestről és Bölöniről kérdezhetjük, de a politikáról egy szót sem beszélhetünk. Kénytelenek voltunk elfogadni, de egy dokumentumfilmben az el nem hangzott mondatok és a tekintetek és nagyon beszédesek tudnak lenni... Sok szempontból nagyon izgalmas volt a vele készült beszélgetés.
Említetted egy interjúban, hogy egy kicsit megbonyolította a feladatotokat, hogy a forgatás előtt Lászlót leszerződtette az FC Metz francia csapata, ami miatt a meccsekhez kellett igazítani a forgatásokat.
Egyrészről örömteli, hogy László a Metz trénere lett, a film szempontjából azonban komoly nehézséget okozott. Az edzői munka hétről-hétre kötelezettségekkel jár. Sok forgatást azokra az időpontokra kellett ütemezni, amikor épp nem volt meccse a csapatnak. Ez megnehezítette a film elkészítését, ugyanakkor nagyon sok plusz színt vitt a történetbe. Egy dokumentumfilmes tudja, hogy a Jóisten vagy ha úgy tetszik az élet a legnagyobb rendező.
A filmben rengeteg archív felvétel látható. Mennyire volt időigényes és drága ezeknek a jogosítása?
Nagyon sokba kerültek és rengeteg időbe telt, mire megszereztük őket. Ebben segítségemre volt Takó Sándor barátom is, akivel több filmjogi szakkönyvet is írtunk közösen. Hosszú, kitartó, aprólékos feladat volt a jogosítási folyamat. Több száz órányi archív videót, magángyűjtők felvételeit néztük át, hogy alkalmasak-e, hogy felhasználjuk őket a filmben.
A Bölöni László gálán (fotó: Hunyadi László)
Mennyire látod másként Bölöni Lászlót most, mint a forgatás előtt?
Sokkal összetettebb képet kaptam róla a közös munka alatt. Lenyűgöző az emberi és szakmai teljesítménye. Az öt évnyi munka után megerősödött bennem a tisztelet, amit iránta érzek. Mint említettem, óriási elismerés, hogy azt mondta, barátok lettünk.
László végtelenül maximalista emberként jelent meg a filmben. Mit szólt a végeredményhez?
A first cut verziót mutattuk meg neki először, ami azért sok szempontból még egy csontvátz, még a zene sem segíti a befogadást. A reakciói önmagukért beszéltek. Meghatódott. A picture lock változatot is látta. Voltak bizonyos kérései, egy-két részlet benne maradt kérésére,de a dramaturgiájába valójában nem szólt bele. Nagyon szépen nyilatkozott a filmről. Azt mondta, olyan részletekre is rávilágított az alkotás, amikre korábban nem gondolt. Ez óriási dicséret számunkra.
Először körülbelül tizenöt éve fogalmazódott meg benned a film ötlete, most pedig mozikba kerül. El tudod engedni a kezét?
Minden könyves és filmes munkával, amiken dolgoztam, sok éven át foglalkozom, sokat kell és kellett értük küzdeni. Talán ezért is tartanak évtizedig. Van amit kimondottan nehezen és sok akadályon keresztül kellett vontatni, sokszor Szküllák és Kharübdiszek között kell átevezni, persze a legkevésbé sem nimfák a gondok... De nem adom fel, megküzdünk mindennel, néha azt gondolom sokszor az út több tanulsággal jár, mindig Karinthy A cirkusz novellája jut eszembe, a hallgatóimnak fel is szoktam adni az egyetmen... Szóval a Bölöni filmet egy ponton el kell majd engednem, de még van teendőnk a Bölöni-üggyel. Remélem, hogy ugyanilyen aktív kapcsolatban maradunk Lacival. Igyekszünk gondozni a film utóéletét. Van még közös tervünk...
A kulturális és filmes igazgatás számos területén dolgoztál, dolgozol. Számos könyv, DVD, dokumentum-és reklámfilm megalkotásában vettél részt könyvkiadóként, producerként, ötletgazdaként, forgatókönyvíróként, szerkesztőként, szerzőként. A rendezés milyen helyet foglal el az életedben?
Évtizedig vezettem egy filmes támogató szervezetet, a Magyar Média Mecenatúra programot, 1300 filmet támogattunk, Oscar-díjat hozott a Mindenki című film. Most nem vagyok filmes intézményvezető, másra van lehetőségem. A filmkészítés pedig már 25 éve ott van az életemben, én elsősorban saját ötletekkel és fejlesztésekkel dolgozom, de egyre erősebben gondolom, hogy érdemes végigvinni a saját fejlesztéseket. Ugyanakkor én csapatban szeretek dolgozni, miközben szeretem és keresem az egyedüllét, a magány lehetőségét, van egy sor magányos feladatom egyébként, az írás is ilyen. Intézményvezetőként is voltak magányos munkáim. Látszólagos ellentmondás, de kimondottan élvezem, hogy megtöri a magányos munkát a filmkészítés, méghozzá úgy, hogy folyamatosan tanulhatsz a kollegáktól. A rendezés izgalmas intellektuális kihívás, van pár tervem, építgetem őket lépésről-lépésre.
Rendezőként mit tanultál ebből a filmből?
Elsősorban alázatot. Azt hittük, könnyebben el tudjuk készíteni ezt az alkotást, de hát semmit nem adnak könnyen. A film elkészítése nagy küzdelem, mindig vannak furcsa hangok, de a legfontosabb, hogy a szakmai szereplők túlnyomó része ismeri a helyzetet és folyamatosan segítenek, nagyon-nagyon sok telefont és hívást kaptam filmes emberektől, hogy bármiben segítenek, csak egy szavamba kerül. Ezúton is köszönöm. A filmkészítés nem kétszemélyes műfaj. Komoly csapatmunka. Az lenne a sportszerű, ha felsorolnánk most a stábot, Novák Tamás producer, Pacsay Attila zeneszerző, Benkő Orsolya dramarurg, Antal-Demes Szabolcs vágó és operatőr, a Gaston csapata, Hunyadi Alex és még hosszan sorolhatnám, akik nélkül ez a film nem készült volna el. Jöjjenek el és nézzék meg a filmet a moziban és érdemes végigolvasni a stáblistát is.
Hogyan látod a dokumentumfilmek helyzetét Magyarországon?
Kiváló magyar dokumentumfilmesek dolgoznak a szakmában. Nagyon fontosnak, ugyanakkor sajnos a társadalom részéről alulértékelt ez a műfajt. A fiatalok is fantasztikus filmeket készítenek. Úgy érzem, sokkal nagyobb láthatóságot kéne biztosítani a magyar dokumentumfilmeknek. Ezek az alkotások sok esetben tükrözik a társadalmunk állapotát, szociológiai helyzeteket, sokszor segítenek a döntéshozóknak bizonyos helyzetek felismerésében. Megerősíteném a dokumentumfilm szerepét az oktatásban. Nagyobb hangsúlyt fektetnék az ismeretterjesztő és a történelmi dokumentumfilmekre is, nemzeti kultúránk és önazonosságunk kérdésében is kulcsszerepe lehet. Most készülünk az MMA Kutatóintézetével egy dokumentumfilmes szakmai kötettel, kiváló pályákat mutatunk be. Az MMA akadémikusait, Buglya Sándor, Zsigmond Dezsőt és a többi legendával remek az emberi és szakmai viszony, sokat tesznek azért, hogy ez a világ láthatóbb legyen.
Van újabb filmes terved?
Igen, nagyon sok, de ezeken kivétel nélkül évtizede dolgozom. Sajnos úgy tűnik nagyon meg kell küzdeni minden lehetőségért. Néha úgy érzem, több ötletem van, mint amennyi életidő rendelkezésemre áll. Jelenleg az Adolf Zukorról és William Foxról szóló egész estés dokumentumfilmünk tervén dolgozunk. Több könyvet is összeállítottunk, írtunk vagy szerkesztettünk a hollywoodi magyar filmesekről. November végén fogjuk publikálni a Budapest, Hollywood című albumunkat Takó Sándorral, amely remélem nagy sikerrel fog megjelenni. Remélhetőleg a témában készülő dokumentumfilmünket is be tudjuk a közeljövőben mutatni...
A Bölöni - Az erdélyi legenda november 6-tól látható a magyar mozikban
