Rendezőként végeztél Enyedi Ildikó és Gigor Attila osztályában, de voltál gyerek-koordinátor az Egy nap forgatásán, location scoutként kezdtél a Január 2-ben, aztán a film egyik főszereplője lettél. A filmkészítés területén belül szeretsz minden melót és elvállalod?
Úgy kezdődött, hogy kíváncsi voltam, hogyan folyik egy forgatás, és mindig kényelmesen éreztem magamat a gyerekekkel való kapcsolódásban, sokat bébiszitterkedtem, így adta magát, hogy Zsófi (Szilágyi Zsófia - a szerk.) filmjében dolgozzak, és jól ki is jöttünk. Sok mindenre nyitott vagyok a filmezésen belül, de igazából az életben is. Öt évig pincérkedtem egy étteremben, és abból iszonyú sokat tanultam, amit akár a filmkészítésben is tudok hasznosítani.
Kép a Január 2. című filmből
Ezt magyarázd meg!
A szervezés és a kiállás terén. Tehát hogy merek vállalni egy szerepet, például azt, hogy egy helyzetben én vagyok a rendező, vagy a pincér. Eleinte mindkettő nagyon furcsa volt. Hétvégenként pörgött a hely, ahol pincér voltam, a kiálláson túl azt is megtanultam, ez csapatmunka, máshogy nem megy, és a kommunikáción is sok múlik.Hatékonyabbá teszi az embert, ha mást is kipróbál. Például a színészkedés után már egy másik hozzáállással tudtam castingolni, és vezetni a színészeket. A Január 2. után jobb élmény volt instruálni őket.
Volt még más filmes pozíció, amiben kipróbáltad magad?
Az osztályban kellett mindenfélét vállalni egymás filmjeiben, és így voltam rendezőasszisztens is. Abban nagyon rossz voltam. Nem is vállalnám többet, ne járjon rosszul senki.
2020-ban végzett az osztályod, ugyanebben az évben történt az SZFE önkényes átalakítása, a covid. Érzelmileg mennyire volt megterhelő számodra ez az időszak?
Megterhelő volt, nagyon is. Ráadásul a családomban is sok minden történt. Úgyhogy én belemerültem abba, hogy terhes lettem az első gyerekemmel, és ez kimentett a reménytelenségből és az óriási félelemből. Adott egy középpontot az életemnek, mindig tudtam, mi a következő feladat.
De nem engedtem el teljesen a filmezést, 2021-ben, az első gyerekem születése után megírtam az első nagyjátékfilm-forgatókönyvem, amit azóta is dédelgetek. Remélem, egyszer megcsinálhatom. Meglepő módon pont az segített a megírásában, hogy már nem volt intézmény mögöttem, elengedhettem az összes külső elvárást, az ebből fakadó gátlásokat. Segített, hogy igazából csak magamnak csináltam.
BA-t végeztél, ha nincs az SZFE elfoglalása, alighanem MA-n folytatod a rendezői képzést. Mondtad, hogy nem lett úrrá rajtad a reménytelenség, de mennyire volt nehéz megküzdened azzal az érzéssel, hogy távolabb kerültél az rendezői álmod beteljesüléséről? És eljutni oda, hogy van értelme írni?
Meg kellett ezzel küzdenem. Csak valamiért azt csinálja az agyam, hogy ha valami nehézség történik, akkor felerősödik a belső motivációm. Csak azért is ások egy alagutat, és a másik végén hátha kiérek egy jó helyre.
A forgatókönyvnek, amit a kisbabád mellett írtál, van bármi köze a Valami vadhoz?
Nincs. Pontosabban annyi köze van, hogy pitcheltem a Pitch it Berlinale workshopon, és ott talált meg engem az amerikai producer, aki felkért a Valami vadra. Egy teljesen másik történetre. Ástam az alagutat, nem tudtam előre, hova fog kanyarodni, és ide jutottam.
Konrád Zsuzsanna
Fotó: Pozsonyi Janka
Van egy elméletem. Megszületett az első gyereked, mesélsz neki, biztosan sokszor medve is szerepel a történetekben, és ebből nőtt ki valami vadabb, a rövidfilmed.
Nem, nem ebből. Ez egy sokkal inkább felnőtteknek való történet. De ami érdekes, hogy mesemániás a gyerekem, és nagyon szereti, amikor fejből mesélek. Észrevettem, hogy bármit kezdek is mesélni, abból tud kerekedni egy történet, ez egy jó gyakorlat.
Író-rendezőként ez egy hasznos tulajdonság.
Igen, segít gyakorolni a történetfejlesztést.
Azt olvastam, egy általad ismert családból nyertél ihletet.
Úgy történt, hogy az állatátváltozáson kezdtem el gondolkodni, és azon, mi érdekel benne, mitől válhat a sajátommá. Ugyanakkor el is akartam távolítani a családomtól, és így érkeztem meg ehhez az ismerős másik családhoz. Egymásba pattintottam a két dolgot, és összeillettek.
Konkrétabban mi izgatott ennek a családnak az életében?
Az volt érdekes, hogy a lánynak vissza kell fognia magát, van rajta egy réteg, ami nyomja le azt, ami a mélyből próbál kitörni belőle. Nagyon is érezhető volt egy kettőség a családon belül, a két szülőből jövő ellentét: az anyuka egy mindent kézben tartó, aggódós, kontrolláló ember. Anyaként amúgy megértem a vágyát a kontrollra. Az apuka pedig egy kesze-kusza gondolkodású ember, és a lányban valahogy ötvöződik ez a két nagyon különböző személyiség. Ami egy ideig le van fojtva, az végül medveformában tör ki belőle.
Ezzel most a film alapkonfliktusát is elmondtad. Magamnak így foglaltam össze: kompromisszumokra képtelen, kamaszos és vad szabadságvágy. Szerinted is erről szól a filmed?
Ez inkább a katalizátora a történéseknek. Aztán az van a fókuszban, hogy ha valaki ennyire képtelen kompromisszumokra, ennyire lehetetlen mellette létezni, azzal mit lehet csinálni? Ezt az oldalt én sokszor megtapasztaltam. Szerintem van valami nagyon izgalmas abban a helyzetben, amikor sokat beszélnek róla, de valójában senki nem érti a saját legkedvesebb rokonát.
Most már értem, miért marad meg távolinak a kislány, és miért inkább az anya van felkínálva azonosulási pontként.
Igen, ő a főszereplő. Az volt a szándék, hogy az ő szorult helyzetét, az ő lehetetlen dilemmáját éljük át.
Sose akartad a medvévé változó lány szempontjából elmesélni a történetet?
Eleinte úgy volt, de egyre inkább olyan jelenetek jelentek meg a fejemben, amik a család nézőpontját tükrözték. Így tudott a helyzet teljes abszurditása kibontakozni. Abban pedig biztos voltam, hogy nem akarok átváltozós jelenetet.
Kép a Valami vad című filmből
Mint a farkasember teliholdkor.
Két szuper script supervisor is segített a nézőpont és a hangvétel megtalálásában, Előd Máté és Martin Horina. Úgy emlékszem, mindketten rávilágítottak arra, hogy érdemes az anyukát megtenni főszereplőnek.
Aközött van kapcsolat, hogy te magad is anya vagy, és a film is inkább vele azonosul?
Erre csak később jöttem rá, a vágás idején. De igazából a kistestvérrel is tudok menni, mert gyerekként sokszor voltam az ő helyzetében, és a medvévé változó lányban is ott vagyok.
A vad szabadságvágy mindig medveként jelent meg előtted?
Igen. Amikor megkeresett Maya (Maya Korn, az amerikai producer - a szerk.) ezzel a projekttel, vérfarkasról beszélt, de hamar elfogadta, hogy legyen medve. Aztán még egy picit átfuttattam az agyamban a többi állatot, ha valamiért nem jön össze a medve. Tetszett benne, hogy lomhán vad, és hogy annyira lehetetlenül tud viselkedni egy lakásban. Ez passzolt ahhoz az állapothoz, amit ábrázolni akartam, és személyesen is fontos állat számomra.
Vannak korábbi élményeid medvével?
Nincsenek. Mintha a totemállatom lenne. Nem tudom pontosan megfogalmazni, egyszerűen csak kialakult bennem, hogy medve.
Térjünk vissza az amerikai producerre. Neki volt már egy farkasemberes forgatókönyve?
Nem, csak egy mondat. Szeretett volna egy vérfarkasos filmet forgatni Erdélyben.
Ez tényleg sokat változott.
Szabad kezet adott azon túl, hogy őrizzük meg az állatátváltozást. Izgalmasnak találta, hová fejlődik az ötlet, még a zsáner jelleget is elengedte.
Ellentmondó információkat találtam erről, Mózesnek vagy Mocmocnak hívják a medvét?
Mindkettő. Mózes a rendes neve, Mocmoc pedig a beceneve.
Te választottad ki Mózest?
Nem volt választék. Ő Horkai Zoltán állattréner medvéje, és tudomásom szerint ő az egyetlen tréner Magyarországon, akinek van medvéje. És jó szívvel ajánlotta őt Enyedi Ildikó, vele forgatta a szarvasos filmjét.
Horkai Zoltán tanítás közben
Kép forrása: horkai.com
Egy szűk lakásban forgattatok, mennyire nehéz elérni egy medvénél, hogy azt csinálja, amit te szeretnél?
Benne volt a pakliban, hogy teljesen mást fog csinálni. De amennyire csak tudtunk, felkészültünk Zolival, és az működött nagyon jól, hogy ételt rejtettünk el azokon a pontokon, ahová azt szerettük volna, hogy odamenjen. Végül mindent megcsinált, ami a forgatókönyvben le volt írva.
Most már értem, miért pont a fénymásolót szedte szét az asztalon.
Igen, a fénymásolóban is el volt rejtve kaja. Az tényleg őrület volt, pont azt csinálta, amit leírtam. Belenéz, matat vele, aztán lesöpri az asztalról. Zoliék olyan trükköket is tudtak vele csináltatni, hogy felágaskodik, és kinyítja a száját, mintha kiabálna.
Be van tanítva, gazdája van, de mégiscsak egy vadállatról van szó. Volt, hogy félelemkeltően viselkedett?
Az nagyon egyéni, hogy ki mitől fél, és valóban volt olyan, akinek ijesztő volt a jelenléte. Én sosem féltem tőle, pedig terhes voltam a második gyerekemmel, és a férjem volt az operatőr, így ő egy térben volt vele. Szóval lett volna kit féltenem. Nem mintha a stáb többi tagjáért nem aggódtam volna, de tényleg nem éreztem azt, hogy veszélyben vagyunk. És persze Zoliék nagyon figyeltek rá, amikor azt látták, hogy fárad, befejeztük. Tehát nem egy egész napot forgattunk vele, hanem mindig csak néhány órát. Így ügyeltünk arra, hogy a lehetőségekhez képest nyugodt környezetben érezze magát, ne legyen feszültség és káosz körülötte.
Vállaltan naiv kérdés, oda lehet hozzá menni, mint egy kutyához, és kis ismerkedés után megsimogatni a fejét?
Mi ezt megcsináltuk a telephelyen, adtunk neki ételt, megsimogattuk a fejét, de azért nem lógott együtt a stáb és a medve. Sőt, próbáltuk minél inkább elkülöníteni a stábtagoktól. Például amikor felment a lépcsőházban. Aztán a lakásban hamis villanypásztorral volt mindig körbekerítve az a rész, ahol mozoghatott.
Kép a Valami vad című filmből
Lépcsőház? Mit szólt a többi lakó ahhoz, hogy egy medve jön fel a lépcsőn?
Nagy szerencsénk volt, hogy egy olyan helyszínt találtunk, aminek társasházi hangulata volt, de csak három lakás volt benne, és senki nem lakott bennük. Máshogy ezt nem is lehetett volna, minden házban van egy kikukucskáló néni, vagy valaki, aki ilyesmibe nem megy bele.
Ezt a filmet könnyen el lehetett volna vinni a mese irányába, de valójában semmi Paddington nincs benne, annál több a hasonlóság Szilágyi Zsófi kisrealista filmjeivel.
Az volt a célom, hogy semennyire ne legyen elemelt. Egy nagyon is realisztikus világban legyen egyetlen mesei motívum, ami így kapja meg a kellő erőt és abszurditást. Próbáltunk zenét belerakni, de csak akkor működött, ha rádióból szóló zene hatását keltette, különben túl filmszerűvé tette. Azt akartam, hogy a lehető legemberibb maradjon.
Amikor elviszik az állatkertbe a medvét, senki nem akad fenn azon, hogy eredetileg ember volt. Tehát azért ez egy mesei világ, ahol az átváltozásnak már sokszor meg kellett hogy történjen.
Színészileg nehéz volt megtalálni a megfelelő hangnemet, tehát hogy ne hüledezve kezeljék a jelenséget, hanem mintha egy mentális betegség lenne. Vagy egyszerűen egy természetes dolog, ami megtörténhet. Azt éreztem, ezzel a megközelítéssel mélységet kap az átváltozás, és az abszurd humort is erősíti.
A család találkozik a megmagyarázhatatlannal, és nyilván magyarázatot szeretnének találni rá. Miért pont rabbit hívnak?
Először az jelent meg bennem, hogy ebbe a filmbe beleillene egy rabbi. A jelenléte, a tudása és a karakter szerencsétlensége együtt kiadott egy plusz réteget. Rajta keresztül jelenik meg a filmben, hogy még a legnagyobb tudású ember sem tud segíteni rajtuk. És persze ez is egy kísérlet volt, megnézni, mi történik, ha egy rabbi és egy színész szerepel egy jelenetben.
Szóval ő tényleg egy rabbi.
Igen. Fontos volt számomra, hogy igazi rabbi legyen. Bocsánat az összes színésztől, de onnantól, hogy valaki eljátszik egy rabbit, valahogy elrajzolt lesz. Sholom Hurwitznak hívják, csodálatosan jófej volt, eljött, segített, és jó volt a jelenléte.
Ő mondta, vagy te kutattad ki, mit írnak a medvékről Dániel próféta könyvében?
Én kutattam ki, de utána átbeszéltem a rabbival, hogy ne az én hülyeségemet mondja. Tökre meglepődtem, azt mondta, hogy ez okés így, és csak pár dolgot változtattunk meg.
Helyesen értelmezted Dániel prófétát. Remélem büszke voltál magadra!
Nem büszke voltam, hanem mindig van bennem egy érzés, hogy ki fog derülni, hogy hülye vagyok. Szóval inkább megkönnyebbültem, hogy ez most nem következett be. Amúgy ő a Teleki téri zsinagóga rabbija és Dél-Afrikából költözött ide kb. húsz éve.
Fotó: Pozsonyi Janka
Ha veled történne meg a megmagyarázhatatlan, kihez fordulnál magyarázatért?
A ChatGPT-hez (haha). Várj, gondolkodnom kell. Anyukámhoz biztosan.
Beszéljünk a film befejezéséről. Elsötétül a kép, és a hangokból áll össze, mi történik. Bennem volt némi hiányérzet, látni is akartam a medve szabadon engedését, ahogy betrappol az erdőbe. Ez kényszerűség volt, vagy eleve így tervezted?
Őszintén, ez már nem fért bele a büdzsébe. Amikor kiderült, hogy hat nap helyett ötöt forgathatunk, akkor sok mindent leszabtam a forgatökönyvből. Így is sűrű napjaink voltak, lehetetlen volt mindent belepasszírozni. Végül hangban visszatettük, remélem így is benne van a filmben a lezárás.
Ha minden jól megy, lesz még alkalmad ezen dolgozni, hiszen egy nagyjátékfilmen dolgoztok a Valami vad alapján. Ugyanezt a történetet akarod jobban kibontani egy nagyjátékfilmben, vagy folytatni akarod?
Igazából egyik sem. A történet magját és egy részét megőrizném, tehát marad a medve, de egy másik nézőpontból, és egy másik elbeszélésmóddal bontanám ki.
Most direkt vagy titokzatos?
Igen.
Ebben már látni fogunk átváltozást?
Nem hiszem.
Zsáneresebbek akartok lenni?
Nem. Még kevésbé lesz olyan.
Vettem, minél kevesebbet akarsz elárulni róla. Mennyire vagytok messze attól, hogy elkezdjen forogni?
Eléggé. Egyelőre a treatmentnél tartunk, azzal próbálunk pályázni külföldön. De most nem is állok készen a forgatásra, mivel másfél éves a kisebbik fiam. Kb. két év és jó lenne nekem, remélhetőleg addigra helyreáll itthon a támogatási rendszer, és lesznek lehetőségek.
Fotó: Pozsonyi Janka
A Valami vad amerikai-magyar koprodukcióban valósult meg, mikor megy a film Amerikába?
Július elején, az Indie Shorts Fesztiválon lesz az amerikai premierje. Sajnos nem tudok elmenni, pedig tökre kíváncsi vagyok, hogy mit fog szólni hozzá az amerikai közönség.
Korábban említetted, mentális betegség allegóriájaként is lehet szemlélni a Valami vadat. Ezek után kíváncsi vagyok, hogy mennyire eltérő értelmezésekkel találkoztál Tallinnban, majd Budapesten.
Akik odajöttek hozzám, és beszélgettünk a filmről, legtöbben a mentális betegséget, illetve a beilleszkedési nehézséget mondták.
Enyedi Ildikó hogyan lett a film executive producere, és mit adott hozzá a filmhez?
Megkérdeztük, van-e kedve csatlakozni, és jött szívesen. Ő egy nagyon támogató ember, onnantól kezdve, hogy elkezdtük összevágni, végigkísérte a filmet. Mindig mutattuk neki a vágatokat, fontos számomra az ő visszajelzése.
Mit tudtál hasznosítani a visszajelzéseiből?
Erre nehéz válaszolni, mert többnyire nem konkrét tanácsokat fogalmaz meg. A megérzéseit mondja, arra fókuszál, hogy követi a szereplőt, és a film magját és abból próbálja megérezni, hogy mi van a helyén és mi nem. A végén, amikor le kellett rövidíteni, azért konkrétan rákérdeztem, mit javasol, miből legyen kevesebb, és akkor együtt végigmentünk a teljes filmen.
Milyen együtt dolgozni a férjeddel, Szilágyi Gábor operatőrrel? Elköszöntök egymástól, hogy mentek munkába, aztán együtt elmentek munkába?
Először csináltunk ilyet, és rizikós volt, akár minden borulhatott volna. De végül iszonyatosan jó élmény volt, felért egy terápiával. Gyerek mellett szellemileg kevés kapcsolódási lehetőség van, és nagyon jó volt egy film kapcsán megbízni egymásban, az alkotói világban kapcsolódni a másikhoz. Ehhez persze kellett az, hogy lehetett a nagymamákra támaszkodni.
Nehéz része volt az is, hogy éjjel sem volt pihenés, helyette folyamatosan együtt gondolkoztunk az elmúlt napon, és hogy mi következik. De fontos, hogy lehet kereteket szabni, mennyire folyjon be az alkotói munka a magánéletbe, és számunkra a Valami vad készítése egyértelműen pozitív tapasztalat volt.
Ha jól értem, meglepően ugyanazt a filmet képzeltétek el.
Szeretem a látásmódját. Láttam már munkáját, és tudtam, hogy jól ráérez különböző filmek világára, rájuk tud pörögni, és sok új ötlettel jön elő. Alkotóként jó élmény volt teljesen megbízni valakiben.
Címlapon: Konrád Zsuzsanna. Fotó: Pozsonyi Janka
