A szerzőnek a díjat látnoki erejű életművéért ítélték oda, amely az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét - mondta el Mats Malm, a Svéd Akadémia titkára, aki beszámolt arról is, hogy a bejelentés előtt sikerült telefonon elérnie az éppen Frankfurtban tartózkodó Krasznahorkai Lászlót.
"Krasznahorkai László a Kafkától Thomas Bernhardig nyúló, az abszurdizmus és a groteszk túlzás által jellemzett közép-európai hagyomány nagyszerű epikus írója. De több is rejlik benne: keleti hatások is megmutatkoznak műveiben, amelyek hangvétele szemlélődőbb, finoman hangolt" - méltatta közleményében a Svéd Akadémia.
A Kossuth-díjas író 2004 óta a Digitális Irodalmi Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, 2015. május 18-án elnyerte a Nemzetközi Man Booker-díjat, 2019-ben pedig a legjobb fordítás kategóriában az amerikai Nemzeti Könyvdíjat. Nemzetközi szinten az egyik legismertebb és legelismertebb magyar író.
Krasznahorkai László neve a filmművészetben elsősorban Tarr Bélához kötődik, 1985 óta filmrendező barátja szinte kizárólag az ő könyveiből, illetve forgatókönyveiből készítette filmjeit, az ő írásain alapszik a Sátántangó, a Werkmaister harmóniák, A londoni férfi és A torinói ló is. A Kárhozat munkálataiban forgatókönyvíróként vett részt, de szereplőként is feltűnt Dér Asia Privát Mészöly című dokumentumfilmjében. Breier Ádám pedig 2018-ban készített róla portréfilmet A báró hazatér címmel.
Részlet a Sántántagó című filmből
„A film és irodalom kapcsolata sokkal könnyebb, hiszen ezek a filmek, amelyek műveimből készültek, nem adaptációk. Ezek Tarr-Krasznahorkai filmek. A Sátántangó, bár szöveghűen követi regényem, önálló alkotás, film. Nem hiszek az adaptációkban, értelmetlen egy már létező irodalmi műnél, félreértés" - nyilatkozta 2012-ben a HVG-nek Tarral való együtműködésről.
„Először is azt kell, hogy megértsd, nincs olyan, hogy forgatókönyv. Van egy szöveg, amit Krasznahorkaival közösen írtunk, de az többnyire csak arra volt jó, hogy aki elolvassa, elhiggye, hogy ez egy igazi film lesz. Utána mi ezt félretesszük. Kártyákkal dolgozom, felírom rájuk az egyes jelenetek lényegét, amik általában egyetlen snittből állnak. A kártyákat kirakom a falra, és így világosan lehet látni a film dramaturgiáját, szerkezetét, mindenét. A történet az, ami a legkevésbé számít. Az érdekel a legkevésbé, a dolognak van egy szerkezete, azt kell meglátni és megérteni, és abban kell teret adni a személyiségeknek" - mesélte nekünk közös munkamódszerükről Tarr Béla.
A rendező A torinoi ló murafolyamatáról is beszélt nekünk egy korábbi interjúban: „1985-ben volt Krasznahorkainak egy felolvasóestje. Részleteket, töredékeket olvasott fel az írásaiból. Ott hallottam tőle először ezt a Nietzsche-sztorit a lóval. Ez a kérdés már akkor nagyon megindított. Később, mikor visszajöttünk Berlinből, vettünk egy vidéki házat, egy öreg épület volt, de még megvolt az istálló, itt másodszor jutott eszembe a ló. Régóta mozgolódott már bennem ez a sztori és mondtam Krasznahorkainak, hogy én ezzel akarok valamit kezdeni. Írtunk egy rövid szinopszist, mint egy memo: van egy apa, a lánya, egy idegen, aki lehet szomszéd, vagy látogató, vagy bárki.. Ezt tudtuk 1990-ben. Akkor épp a Sátántangó-n dolgoztunk, ezért félretettük. Aztán A londoni férfi forgatását meg kellett szakítani egy évre, amíg újra talpra állítottuk a produkciót - ez nagyon fájdalmas időszak volt számomra. Ekkor Krasznahorkai, hogy felrázzon kicsit, azt mondta: koncentráljunk a lóra! Olyan volt, mint egy munkaterápia, két héten át. Leült, megírta és elém tette. Nem csináltunk szinopszist. Megvolt a hat nap, az ismétlődő dramaturgiai struktúra. Ilyen egyszerű, nekem nem kell szinopszis. Mikor a pénzre vadásztunk, mindenkinek ezt a szöveget küldtük el és meg is mondtuk, hogy ennél több nem lesz, ez alapján kellett eldönteniük, hogy bíznak-e bennem, vagy sem."
Részlet A torinoi ló című filmből
Az 1954-es születésű művész általános és középiskolai tanulmányai után Szegeden, valamint a fővárosi Eötvös Loránd Tudományegyetemen volt joghallgató, majd 1983-ban szerzett magyar–népművelő diplomát az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Az írással már az egyetemi évei alatt elkezdett foglalkozni, első írása a Mozgó Világban jelent meg 1977-ben, Tebenned hittem címmel. 1977–1982 között a Gondolat Könyvkiadónál dokumentátor, 1982-től pedig szabadfoglalkozású író. A DAAD német felsőoktatási cserediákprogram vendégeként egy évet töltött Nyugat-Berlinben 1987-ben. Ekkor hagyta el először Magyarországot.
1990-ben töltött először hosszabb időt Kelet-Ázsiában, mongóliai és kínai élményeiről Az urgai fogoly és a Rombolás és bánat az Ég alatt című regényében számolt be. Attól kezdve többször visszatért Kínába. 1996-ban, 2000-ben és 2005-ben 6-6 hónapot töltött Japánban, Kiotóban.
Műveit elismeréssel fogadták a kritikusok az Egyesült Államoktól Japánig. Susan Sontag „az apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte Krasznahorkait, W. G. Sebald pedig így írt róla: „Krasznahorkai víziójának univerzalitása a Holt lelkeket író Gogoléval rokon, s a kortárs irodalommal kapcsolatos minden kétségünket eloszlatja”. 1993-ban elnyerte Németországban az év legjobb könyvének járó díjat, a Bestenliste-Preist Az ellenállás melankóliája című regényéért.
Három lánya közül Ágnes színész és drámapdegagógus, ő alakította a főszerepet Moldovai Katalin Elfogy a levegő című filmjében (interjúnk).
A 71 éves magyar író a díjjal 11 millió svéd koronát (388 millió forintnyi összeget) kap. A díjat hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján adják át.
