Kritizált mesterek Cannes-ban

A stílusjegyek megvannak Gus van Sant

2003-ban az Elefánttal Gus Van Sant elnyerte az Arany Pálmát és a legjobb rendezőnek járó díjat is. Ma Cannesban Last Days című új filmjét mutatták be. Két évvel ezelőtt a rendező a Columbine iskolában történt tragikus vérengzés esetéből indult ki. Idén szintén "népszerű" jelenséget idéz meg, egy másik "médiagyilkosságot": Kurt Cobain, a Nirvana együttes vezetőjének 1994-es öngyilkosságát.

A Last Days egy Blake nevű rocksztár utolsó pár napjáról szól. Blake megborult elmével él egy elhagyott házban az erdő közepén. Sérülékeny, magányos ember portráját rajzolja meg Van Sant, a szinopszis szerint anélkül, hogy egyszer is nyílt utalás történne a Cobain-párhuzamra.

Az első kritikák szerint ugyanakkor a film elmarad az Elefánt színvonalától. A Screendaily-n megjelent írás szerzője Van Sant stílusjegyeit megtalálja az új filmben is (időbeli ugrások, szokatlan hangi atmoszféra, a hollywoodi figurák hagyományos motivációinak aláásása), de úgy látja, a film megmarad az öngyilkosság közhelyeinél, ahelyett, hogy annak nagy gesztusértékét, igazi okát meg tudná ragadni. A New York Times kritikusával együtt leginkább azt hiányolják, hogy a pátosz ellenére végül sehogy sem lehet eldönteni, miért is kellene együttéreznie a nézőnek a film főhősével.

Az öngyilkosság közhelyei Gus Van Sant: Last Days (Michael Pitt)

Egy másik nagy cannes-i visszatérő, Atom Egoyan új filmjét is ma mutatták be a Croisette-on, Where the Truth Lies címmel. A kanadai rendező immár 4. alkalommal indul a versenyprogramban - 1994-ben járt itt először az Exoticával, '97-ben az Eljövendő szép napokkal (mely a zsűri nagydíját kapta), és legutóbb '99-ben a Felícia utazása című munkájával.

A Where the Truth Lies Rupert Holmes misztikus bestsellerén alapul. Főszereplője egy újságírónő, aki egy gyilkossági és csalási ügy kusza szálait igyekszik kibogozni, 15 évvel az eset után. A főbb szerepeket  Kevin Bacon, Colin Firth és Alison Lohman alakítják. A filmről máris kiderült, hogy az amerikai cenzorok számára túlságosan sok benne a szexjelenet, félő hogy 18 éves korhatárral látják el, ami a bevételből nagy kiesést jelenthet. Az alkotók nem értik az aggodalmaskodást. A cannes-i sajtótájékoztatón Bacon kijelenette, hogy nem tartja szerencsésnek, ha valakit zavarnak a meztelenkedő jelenetek, azok ugyanis szerinte teljesen beleillenek a filmbe.

Egoyan szerint pedig ezek a részek nem minősülhetnek pornográfnak. "Egy mámoros világot szerettem volna létrehozni, amelyben annyi kábítószer fogy és amiben annyi szex van, amennyi belefér - éppen a féktelen hatás kedvéért. Meglepő, hogy a szexre jobban odafigyelnek a cenzorok, mint az erőszakra. Úgy tűnik, az emberek megszállottjai a szexnek: éppen ez az, ami nagyon fontos része a történetnek."

Annyi szex van, amennyi belefér Kevin Bacon, Alison Lohman és Colin Firth

Tegnap, a fesztivál második napján Woody Allen mutatkozott be 36. filmjével, a versenyen kívül induló Match Point-tal - Scarlett Johansson, Emily Mortimer és Jonathan Rhys-Meyers társaságában, mindenféle botrány nélkül. A film ezúttal nem a megszokott terepen játszódik: Woody Allen a londoni atmoszféra kedvéért elhagyta Manhattant; állítása szerint kreativitásra serkentette a közeg. A filmről máris sokan úgy beszélnek, mint az elmúlt évek legjobb Woody Allen-filmjéről.