A lengyel-litván-ukrán-magyar koprodukcióban készülő Éter forgatása tavaly novemberben Magyarországra, budapesti és esztergomi helyszínekre költözött. Zanussi ekkor annyit árult el a filmről az MTI-nek, hogy a fizika iránti ifjúkori érdeklődése ihlette: a történet egy Faust-parafrázis, az első világháború előtt játszódik, főhőse egy orvos a hadseregben. Ő használja a címben említett étert, ami “egy nagyon hatékony fegyver is volt a fájdalom kiiktatására, de a tudat megsemmisítésére is. Tehát az éterrel megszüntethetem a fájdalmadat, de tudattalan rabszolgává is tehetlek vele, vagyis visszaélhetek az éterrel” - mondta a 78 éves rendező.

Az európai film egyik legjelentősebb kortárs alkotójaként számon tartott rendező műveit világszerte méltatták a legrangosabb filmfesztiválok, a Ritka látogató (1971) Chicagóban, az Illumináció (1973) Locarnóban, a Spirál (1978) és Konstans (1980) című rendezései Cannes-ban, az Imperatívusz (1982) és A nyugodt Nap éve (1984) pedig Velencében kapott díjat. Az Éter magyar producerei Stalter Judit, Sipos Gábor és Rajna Gábor, a Laokoon Filmgroup csapata, a Filmalap 58,5 millió forinttal támogatta a tervet. A bemutatót 2018 tavaszára tervezik, főszereplője Jacek Poniedzialek lengyel színész. A forgatás tavaly nyáron kezdődött Lengyelországban, forgattak Ukrajnában és Magyarországon is, majd Olaszországban fejezték be decemberben. Zanussi két éve is járt Budapesten, egy róla szóló monográfia bemutatóján, amiről mi is tudósítottunk (cikkünk itt). Ugyancsak két éve részt vettünk a wrocławi T-Mobile New Horizons Nemzetközi Filmfesztivál filmkritkusoknak szóló szakmai programján, amit ő alapított (beszámolónk itt).

A Filmalap Fast Forward Programjának keretein belül tartott előadását elsősorban a filmdramaturgiáról tartotta, pontosabban saját történetmesélői filozófiájáról, ami a világnézetéből fakad. Szerinte attól drámai egy szituáció, hogy nem lehet tudni, mi lesz a vége. Hogy meg fog-e történni valami, amire a néző számít: leugrik-e egy ember az ablakból, vagy visszalép. Fontos, hogy a főhősnek választania kelljen két opció közül, ettől költözik feszültség a történetbe. Ahhoz, hogy a hős jó döntést hozzon, értékekben kell hinnie: az európai filmben ezek az értékek a judeo-keresztény erkölcsből jönnek.

Zanussi szerint a posztmodernizmus tagadja az értékeket, mindent relativizál, ő viszont magát a posztmodern paradigmát tagadja. A program második napján a rendező azzal a 23 fiatal magyar filmessel beszélgetett, akiknek szinopszisát kiválasztotta a Fast Forward Program zsűrije. A legtöbb filmesnek azt tanácsolta, konkrét és fordulatos jelenetekben gondolkodjanak, ne a kritikusok elvont fogalmai mentén, illetve párbeszéd helyett tettek beszéljenek a karakterek részéről. A második nap ebédszünetében mi is kérdezhettünk a rendezőtől.

Filmhu: Az előadásában arról beszélt, hogy fontos, hogy a főhősnek legyen egy belső konfliktusa, két út, ami közül választania kell. Az Éter főhősének mi a dilemmája?

Krzysztof Zanussi: Lelkiismeret és tudomány közül kell választania. A tudomány hívei hajlamosak azt hinni, hogy nincsenek morális határok, a tudomány oltárán bármi feláldozható, és bűnök is igazolhatóak általa. A lelkiismeretünk viszont azt mondja, hogy nem játszhatunk Istent, nem tehetünk meg bármit az emberekkel, nem nyúlhatunk bele a természetbe. Ez egy nagyon aktuális téma, elég a genetikai kísérletekre gondolni.

Filmhu: Van egy verziója a filmből, ami akár a végső vágás is lehet, de hezitált a befejezést illetően. Nem kell egy alkotónak előre tudnia, mit akar mondani a filmjével?

K.Z.: Egyáltalán nem. Sosem tudhatjuk, mit fogunk mondani egy filmmel. Aki üzenni akar valamit, az írjon sms-t. Egy regény, vers, színdarab vagy film mondanivalójának magát az alkotót is meg kell lepnie. Persze vannak a művésznek előzetes szándékai, de jó esetben sosem valósulnak meg egy az egyben. Ha túl tudatosan készítesz filmet, akkor propaganda lesz az eredmény, nem művészet. A kreatív, gondolkodó ember nem határozott, hanem kételkedő. Van egy előadásom, ami arról szól, hogyan ne legyünk asszertívek.

Filmhu: Miért helyezte a történetet az Osztrák-Magyar Monarchiába?

K.Z.: Jó előképe a mai Európai Uniónak. Európai nemzetek egyesülése volt. Persze kezdetleges is volt, és erőszakkal alakították ki, de aztán mégis újra megjelent az egységes Európa iránti törekvés. Ez egyfajta hagyománynak is mondható. Magyarország és Lengyelország között is volt ilyen szándék, elég a lengyel-magyar uralkodói házasságokra gondolni. A magyarok és a lengyelek Litvániával és Ukrajnával együtt keresztény szövetségre törekedtek, hogy ne legyenek háborúk közöttünk, de persze aztán mégis voltak, bár tudtuk, hogy nem helyes.

Filmhu: Milyen volt a forgatás?

K.Z.: Nagyon kemény volt, embert próbáló. Korabeli kosztümök és díszletek, rengeteg helyszín, különböző országokban, nyelveken és nemzetközi színészgárdával. Télen is forgattunk, hidegben. Örülök, hogy vége van. A végére teljesen kimerültem, elfogyott minden energiám. Már a forgatás közben is vágtam a filmet. Egy mozifilm a forgatás közben is változik, fejlődik. A tévésorozat más médium, ott már a pilotban le kell fektetni a stílust, meg kell alapozni a hangulatot, és utána már nem kell kreatív döntéseket hozni. Ez a film viszont elég extravagáns, új vizekre eveztem benne. Viszont a magyarországi munka jó élmény volt, először forgattam itt, profi volt a helyi stáb.

Filmhu: Miben különleges az Éter?

A történetszövés tekintetében kísérletezős: kétszer mesélem el a történetet. Fogalmam sem volt, fog-e működni, tetszik-e majd a közönségnek. Másodjára sokkal gyorsabban, sűrítve mutatom meg a sztorit, arra fókuszálva, ami az első változatból kimaradt. Betömöm a lyukakat az elbeszélésében. Az első változat realisztikus, a második természetfeletti, metafizikus. Konkrétan megjelenik benne az Ördög, akit László Zsolt alakít. Remek színész, és úriember, gálánsan viselte a legnehezebb forgatási napokat is.

Fotók: Filmalap/Valuska Gábor