„Egy művész sosem fordítja el a tekintetét” – vallotta Kuroszava Akira. Rendezőzseniként vonult be a filmtörténetbe, aki fél évszázadon át tartó munkássága során egyaránt halmozta a mesterműveket és a nemzetközi elismeréseket. A nagyhatású, mindvégig egyenletes színvonalú életmű hátterében azonban egy nehézségekkel teli, küzdelmes művészsors rejlik.
Kuroszava számos nyugaton is sikeres filmet tudhatott már maga mögött (A vihar kapujában, A hét szamuráj, Rejtett erőd), amikor a hetvenes években hazájában egyre inkább mellőzötté vált, főképp mert filmjeit túlzottan nyugatiasnak tartották. Az elkeseredett rendező ebben az időszakban valódi mélységeket járt meg, 1971-ben még az öngyilkosságot is megkísérelte. Japán producerektől egyre nehezebb volt megszereznie a filmjeihez szükséges költségvetést: az Oscar-díjas Derszu Uzalát 1975-ben például félig orosz pénzből forgatta. Ekkor kezdte előkészíteni azt a feudális Japánban játszódó drámát, amelyből később a Ran – Káosz megszületett.
Hosszú, és szenvedéssel teli út vezetett el a film elkészültéig. Kuroszava nem kevesebb, mint tíz éven át dolgozott azokon a rajzokon és festményeken, amelyek később a jelenetek storyboardjaként szolgáltak. A Ran lenyűgöző képi világa (harsány színei, monumentális kompozíciói) mind a mester képzőművészeti tehetségét és aprólékos munkáját dicsérik. Már ekkor egyértelmű volt, hogy a film büdzséje akkorára rúgna, hogy elkészítése évekig elérhetetlen álom maradt csupán. Végül a Buñuel-filmek producereként ismert Serge Silberman sietett a japán rendező segítségére, és pénzelte a produkciót. A Ran megjelenésekor rekordot döntve a legdrágább japán film lett.
Kuroszava 75 éves volt, amikor a forgatás elkezdődött. Jogosan merül fel a párhuzam az idősödő rendező személye és a főszereplő ősz szakállú Hidetora nagyúr karaktere között. Kuroszava idős korára gyakorlatilag megvakult, és már a forgatás alatt súlyos látásproblémák hátráltatták a munkában. Részletes storyboardjai és asszisztenseinek segítsége kellett ahhoz, hogy egyáltalán rendezni tudjon. A produkciót egy magánéleti tragédia is beárnyékolta: a mester felesége, Jagucsi Jóko a forgatás közben hunyt el.
A Ran Shakespeare drámájából, a Lear királyból merít inspirációt, és annak alapötletét ülteti át a japán középkor világába. Lear, a fokozatosan megőrülő király birodalmát három lánya közt kívánja felosztani, ám a legkisebbik engedetlenségével magára vonja apja haragját, elindítva ezzel a drámai konfliktust. A filmben ezzel szemben az Icsimondzsi-ház feje, az agg harcos Hidetora nagyúr fiaira hagyja földjét, várait és egyben hatalmát. A véres (és véresen látványos) viszályokat ezúttal is a legfiatalabb gyermek lázadása és atyja forrófejűsége váltja ki.
A történet ezután a maga 162 perces játékidejében meglehetősen lassan bomlik ki: Hidetorának végig kell néznie, ahogy saját gyermekei egymás életére törnek a hatalomért, őt magát pedig hálátlanul félreállítják. Vérzivataros múltja is kísérti az öreg nagyurat, hiszen az évtizedekkel korábban legyilkolt rivális család egyetlen megmaradt utóda, Kaede bosszút forral az Icsimondzsi-ház ellen. Egyik fiút a másik után csábítja el, intrikál, és belülről bomlasztva módszeresen dönti romlásba szülei gyilkosának hagyatékát. Hidetora – oldalán a Shakespeare-i bolond figurájával – saját földjén számkivetettként vándorol egyik várból a másikba, miközben minden és mindenki, aki szívének valaha kedves volt, a semmibe vész.
Kuroszava a színészvezetés tekintetében eltávolodik a realizmustól, és egyfajta túlfeszített, szikrázó energiát követel meg színészeitől. Ha például a Bressonnál megszokott minimálisra redukált játékkal vetjük össze, már-már zavaróan erőteljes gesztusok és mimika jellemzi a japán mester filmjeit, köztük a Rant is. A karakterek a valóságtól elrugaszkodva elvont, patetikus magasságba emelik a filmet.
A főszerepet játszó Nakadai Tacuja a forgatáskor mindössze 52 éves volt: a maszkmesterek és sminkesek fáradságos munkával varázsoltak belőle ősz öreget. „Minden ráncot egyesével rajzoltak meg. Ami tényleg az enyém azon az arcon, az a két szemem” – nyilatkozta a színész. Az eszelősség jelei minden ideges mozdulatában, lázasan izzó tekintetében jelen vannak; az első pillanattól az utolsóig maximális hatásfokon ég.
Kuroszava szinte kizárólag totálokat, illetve bő szekond plánokat használ, a közelit teljesen kiiktatja filmjének vizuális nyelvezetéből. A rá jellemző mozgalmas, sok statisztás felvételek (többek között a szemkápráztatóan megkoreografált harci jelenetek) forgatásakor semmilyen speciális effektust nem használt a rendező. A film kedvéért a Fuji lábánál egy komplett várat húztak fel, majd égettek porig. Kétszáz lovat használtak, és ezernégyszáz statiszta öltötte fel a személyesen Kuroszava által tervezett harci ruházatot.
Annak érdekében, hogy a tömegjelenetek elementáris erővel robbanjanak a vászonra, Nakai Aszakazu operatőr távolról, teleobjektívvel filmezett. Teljesítményéért Oscar-díjra jelölték, amellyel ő lett a legidősebb jelölt a kategóriában (84 éves volt ekkor). A csaták során a szürke, kopár tájon keresztülvágtató harcosok zászlóinak élénk színe nemcsak megkönnyíti a néző tájékozódását, de szimbolikus jelentéssel is bír. A legidősebb fiú lázadását és hatalomra törését a piros, a középső fiú kapzsiságát a sárga jelképezi, míg a legfiatalabb Szaburo kék ruhája és kék lobogói az igazságosságot és harmóniát sugallják.
A Ran filmzenéjét a japán zeneszerző, Takemicu Tóru írta bátran merítve inspirációt nyugati zeneszerzők, például Mahler műveiből. Takemicu telt hangzású, gyakran élesen disszonáns témáiban kelet és nyugat ízlésvilága és zenei hagyományai találkoznak. Kuroszava igazi nagyságát jelzi, hogy ebben a filmjében éppúgy, mint egész munkásságában, egyfajta hidat hozott létre nyugati és keleti kultúra között. Munkáit éppúgy átjárja a japán tradíciók és filozófia világa, mint az európai irodalom vagy az amerikai film (például John Ford) szeretete, ezért is tudnak univerzális érvényűek lenni.
Kuroszava Akira a Ran forgatásán
A Rant a Tokiói Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be, mivel túl későn készült el ahhoz, hogy Cannes-ban lehessen a premier. A kritika az idős mester egyik legnagyobb volumenű művészeti teljesítményeként értékelte, a nemzetközi porondon két BAFTÁ-t, és egy legjobb jelmeztervezésért járó Oscart zsebelt be. Az Akadémia emellett további három kategóriában jelölte, köztük legjobb rendezésre. Számos filmes folyóirat (Sight and Sound, The Guardian) jegyzi Kuroszava mesterművét minden idők legkiválóbb idegennyelvű filmjei között.
Az agg direktor legközelebb csak öt évvel a Ran sikere után forgatott. Álmok című filmjének létrejöttéért olyan új-hollywoodi rajongói lobbiztak, mint George Lucas, Coppola és Spielberg. De sem ez a produkció, sem az 1991-ben Richard Gere-rel készített Augusztusi rapszódia, vagy az 1993-as utolsó filmje, a Még nem! sem kapott akkora figyelmet és elismerést világszerte, mint utolsó igazi nagy eposza, a Ran – Káosz.
A Ran – Káosz digitálisan felújított változatban április 7-től látható a mozikban.
