2010-ben végeztél a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, az eltelt években kisfilmeken és több sorozaton is dolgoztál, ez az első mozifilmed. Hogyan segítettek ezek a tapasztalatok a Hab elkészítésében? Más lett volna, ha rögtön az egyetem után vágsz bele egy nagyjátékfilmbe?
Biztos, hogy segített. Az elmúlt 8 évet szinte zsinórban végigforgattam, így állandó gyakorlatban voltam, sok színésszel dolgoztam, gyerekekkel is forgattam, ezek segítenek magabiztosan állni a szetben. Például sorozatban dolgoztam először két kamerával, a Hab pedig tele van sokszereplős jelenettel, amihez nagyon jól jött, hogy ebben is kialakult a rutinom. Az ilyen “Mi lett volna ha?” kérdésekre egyébként nehéz válaszolni.
Nemrég elismert hazai producerektől hallottam, hogy milyen nehéz műfaji filmekhez rendezőt találni itthon, mert a nagy többség a saját szerzői műveihez ragaszkodik, főleg ha első filmről van szó.
Létezik egy szerzőközpontú hagyomány itthon, ami az európai filmre is viszonylag jellemző, miszerint a film akkor az igazi, ha a rendező maga írja a forgatókönyvet. Ez beállítottság kérdése, mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogyan szeret dolgozni. Nekem a vizsgafilmjeim is sokszor adaptációk voltak, de ettől még sok mindent bele tudok vinni és végül sajátomnak, sőt személyesnek érzem őket. Egyébként én nem szeretem annyira elválasztani, hogy műfaji film és szerzői film, mert ezek a határok is elmosódnak. Az, hogy egy filmnek van meghatározható műfaja, az valóban ad egy keretet, de azon belül elég nagy a mozgástér és sokféle feldolgozás mód létezik. A Hab kapcsán az alkotói szándék a minőségi romantikus vígjáték megteremtése volt.
Lakos Nóra és Kerekes Vica a Hab forgatásán (fotó: Szemerey Bence / Intercom)
A Hab fejlesztése már azelőtt elindult, hogy lett volna hozzá rendező. Hogyan került hozzád a forgatókönyv és mi tetszett benne annyira, hogy elvállald a rendezést?
Hosszú ideje dolgoztunk már egy Janikovszky Éva-adaptáció forgatókönyvén a Filmalap támogatásával, amikor kiderült, hogy gyártási pénzt nem kapunk rá. Ez a hír eléggé kiborított és azt éreztem, biztos, hogy nem pályázok egy jó darabig. Erre pont aznap, amikor ez kiderült, hívott fel Angelus Iván producer, hogy van egy forgatókönyv, amit Fekete Fruzsina írt néhány évvel ezelőtt és rendezőt keresnek hozzá, olvassam el. Úgy éreztem, hogy helyes sztori, jó humora van, de nyilván még első draft, tehát van vele munka bőven, és belevágtunk.
Hogyan változott a fejlesztés során?
Másfél évig fejlesztettük, nagyrészt Skype-on keresztül, mert Fruzsi ekkor épp Malajziában élt. Alapvetően Fruzsi személyes élményeiből indult ki, azonban én úgy éreztem, hogy a szíve el volt dugva a történetnek. Sok-sok beszélgetés alatt hámoztuk ki, hogy miről is szól ez igazából, majd ehhez képest mélyítettük a karaktereket, illetve a történetnek fordulatokat adtunk, hogy elkezdjen ténylegesen működni. Igazából minden ilyen fejlesztés során rengeteget változik a könyv és ezt követi még az előkészítés, ahol a helyszínek és a színészek kialakulásával még tovább alakul minden.
A szereplőknek különböző tesztek során kell bizonyítaniuk, hogy ők a legtökéletesebb család. A legfurább talán, amikor a love guru köpetminta alapján értékeli a párkapcsolatot. Honnan jött ez az ötlet?
A verseny alapból benne volt, és az is, hogy van egy vezetője, de a karakter még kicsit más volt. Találtam egy könyvet, amit egy amerikai pszichológus írt a hosszútávú kapcsolatokról, aki vezet egy “szerelemlaboratóriumot”, ahol párkapcsolati kutatásokat végeznek. Izgalmas módszereik vannak, köztük egy kémiai teszt is, ami kicsit bonyolult. Gondolkodtunk rajta, hogyan lehetne egyszerűbben megoldani, Fruzsi erre mondta, hogy legyen köpetminta és ez nagyon viccesnek tűnt már akkor is. Ilyen egy fejlesztés, te bedobsz egy ötletet, a másik rárak egy újat, amitől izgalmasabb helyzet alakul ki.
Elek Ferenc, Kerekes Vica, Lakos Nóra, Pálfi Kata és Gyarmati Erik a Hab díszbemutatóján (fotó: Hab Facebook-oldal)
Láttál magad előtt konkrét színészeket, miközben írtátok?
Már a casting folyamat elején kiraktam egy fotóboardot. Főszereplőként Kerekes Vicával, de Láng Annamari is szerepelt rajta, és ott volt Mátray Laci, csak akkor ő még egy kisebb szerepre, Ménesként, akit aztán Kovács Lehel alakított végül a filmben. A férfi főszereplő megtalálása nehéz volt, sok görbe kanyar után döntöttem, hogy Mátray Laci játssza.
Kerekes Vica miért volt számodra egyértelmű választás Dóra szerepére?
Igazából kevés filmet láttam Vicával akkor, mert itthon nehéz fellelni a külföldi filmszerepeit, így nem is a játéka volt az, ami először megfogott, hanem a személyisége és a karaktere. Amikor színészt keresek és nem ismerem személyesen, mindig sok beszélgetést és riportot olvasok el, nézek meg vele, hogy lássam az igazi gesztusait, tudjam, hogy mit gondol a világról, megismerjem az életútját. Fontosnak tartom, hogy előbb emberként ismerjem meg őket, mert utána a casting folyamat során úgyis ki lehet próbálni, hogy tudunk együtt dolgozni és mennyire érzi sajátjának a szerepet. Vicával is rengeteg mindent néztem és olvastam, ezek alapján varázslatosnak tűnt a karaktere, és persze a casting is jól sikerült. Nagyon sokat járt vissza, mert nehezen találtuk meg a férfi főhőst és ez alatt gyakorlatilag az összes fontos jelenetet lepróbáltuk, ami megint sokat segített.
A romantikus filmeknél viszont minden a két főszereplő közötti kémián múlik. Ilyen kései csere mellett jutott rá idő, hogy ez kipróbáljátok?
Tényleg két-három héttel a forgatás előtt döntöttem úgy, hogy nézzük meg Lacit is a főszerepre és szerencsére az látszott, hogy egyértelműen működnek. Az biztos, hogy Vica mellé olyan férfit kellett találni, akiről elhisszük, hogy megállja a helyét egy ennyire vonzó nő mellett és ez Mátraynál nem volt kérdés. Az kihívás volt, hogy Laci alapvetően drámai szerepekben játszik és főleg színházban. Ezért fontos volt, hogy a kevés idő ellenére a lehető legtöbbet próbáljunk és azt a folyamatot, amin a Vicával négy hónapon keresztül mentünk végig, egy gyorstalpalóval behozzuk. Ez nem ment mindig könnyen, de én úgy látom, hogy sikerült megmutatni egy új arcát ebben a filmben Lacinak.
Kerekes Vica és Mátray László (fotó: Intercom)
A filmben a főhősök egyedülálló harmincasok, akik kényszerből úgy tesznek, mintha család lennének. Mennyire volt kihívás nekik ehhez kapcsolódni?
Ez a film részben arról is szól, hogy a mai harmincas, negyvenes generáció miért nem tud belemenni hosszútávú kapcsolatokba, miből fakad ez a fajta bizalomhiány. Ők a magánéletben ennek igazán példái, mindketten korosztálybeliek, család nélkül. A szerepre való készülés alatt több beszélgetésünk volt arról, mik a félelmeik és vágyaik ezzel kapcsolatban. Ez azért fontos, mert a forgatás alatt már nincs idő részletesen belemenni a helyzetekbe, viszont ha megtaláljuk a személyes kapcsolódási pontokat, akkor egy-egy mondattal vissza lehet hívni egy fontos érzést, egy több órás beszélgetést és ez tudja hitelessé tenni, működtetni aztán a jelenetet.
A történet harmadik szereplője a koravén jellemű szomszéd kisfiú, aki eljátssza a gyereküket. A szerepre Gyarmati Eriket választottátok, mik voltak a fő szempontok a kiválasztásánál?
A gyerekcastingnál, amellett, hogy a jelöltnek ügyesnek kell lennie, nagyon fontos, mennyire tud ismételni, fókuszálni, mennyire bírja a gyűrődést, tud-e partnerként jelen lenni a felnőttek mellett. Emellett van egy olyan rizikó is, hogy pár hónap alatt radikálisan megváltozhat a kinézete. A castingon volt egy kisfiú, aki nagyon ügyes volt, azonban két hét alatt konkrétan fél métert nőtt, így a cuki kisfiúból hirtelen kiskamasz lett. Eriket Steinhauser Andrea, Magyarország első számú gyerekcastingosa ajánlotta és amúgy is felé húzott a szívem, mert van benne valami felnőttes, önálló és ez a filmbeli karakteréhez is nagyon illet.
(fotó: Intercom)
A harmincas szinglik mellett különböző mintacsaládok jelennek meg a versenyen, vannak például megveszekedett sportmániások és jurtában lakó hippik is. Létező sztereotípiákra akartatok reflektálni?
Az archetípusok nem ezekben a külsőségekben fontosak a történetben, hanem hogy különböző pártípusokat jelenítenek meg, akik egyfajta mintát mutatnak a főhősöknek, amihez képest tudják magukat definiálni. Ezek tökéletlen, de igazi párok, akik semmiben nem hasonlítanak a szerelmes slágerek és romantikus filmekben megjelenő szerelemre, amit hiába kergetnek, mert nem létezik. A valódi pároknál olyan kérdések vetődnek fel, hogy el tudják-e fogadni egymás hibáit, túl tudnak-e lépni a nehézségeken. Kifelé hazudnak, mert egy olyan képnek akarnak megfelelni, amik nem ők, vagy épp befelé és a kapcsolatba visznek titkot, hazugságot. Milyen következményei és megoldásai lehetnek egy-egy párkapcsolatban elkövetett bűnnek? Az ilyen konfliktushelyzetek mutatják meg egy pár igazi arcát és ilyen helyzeteket jelenítenek meg a párok.
A sportos család gyerekét a lányod, Míra alakítja a filmben. Milyen érzés volt őt rendezni?
Érdekes és fura. Ez egy kisebb szerep, ami segített abban, hogy ne legyen túl sok stressz benne. Igyekeztem a lehető legvisszafogottabban kezelni a helyzetet. Míra élvezte, hogy kicsit jobban megismeri a közeget, amiben a napjaim nagyrészét töltöm, és a színészeket, én pedig azt, hogy legalább így együtt lehetünk egy kicsit a forgatás alatt. Amikor forgattuk, még kisebb kamasz volt, nagyon kedves, mindenkivel megértő, beszédes lány. Ehhez képest el kellett játszania egy beszólogatós, nem-empatikus, leszarom-típusú csajt. Jól csinálta, de az a vicces, hogy eltelt két év, és most amikor együtt néztük a bemutatón a filmet, azt láttam, hogy már azért közelebb áll a valóságban is ehhez, beleérett a szerepbe.
Mátray László és Lakos Nóra a Hab forgatásán (fotó: AGA Média)
Túl vagyunk a film bemutatóján. Mit szólsz a reakciókhoz?
Igazából fel voltam készülve a legrosszabbra, amiatt, mert a magyar kritikusok nem szoktak kesztyűs kézzel bánni a magyar műfaji filmekkel, így megkönnyebbülés volt, hogy nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk. Alapvetően elégedett vagyok a szakmai és a kritikai reakciókkal is, annak külön örülök, hogy még a kritikusabb hangok is elismerték, hogy sikerült egy minőségi vígjátékot létrehozni, ami új színt hozhat a magyar vígjáték palettára.
A pozitív kritikák ellenére a második héten jár 12.800 néző környékén a film. Csalódásként éled meg?
Igen. Ha rajtam múlik, biztos, hogy nem most jön ki a film. Igazából azt is gondolom, hogy ha a producer a saját, előre befektetett pénzét kockáztatná, akkor egészen más forgalmazási stratégiát látnánk ennél a filmnél is. A Hab jó nézettséget érhetett volna el, ha jó időbe kerül a mozikba. Legalábbis a tesztvetítés 90% fölötti tetszési indexe erre predesztinálta. Ilyen nézői visszajelzés általában a nagy nézőszámot elérő filmeknél van. Nyilvánvaló, hogy a COVID második hullámának közepén az emberek nem mennek moziba. Ez látszik az amerikai filmek nézettségén is. Azonban a forgalmazási kérdésekbe rendezőként nem tudtam beleszólni. Nem véletlen, hogy egyre több rendező egyben producer is a filmjében.
Mi a következő filmterved?
Egy holland kisregény, a Hogyan írtam véletlenül egy könyvet? adaptációja. Családi film, ami azt mutatja meg, hogyan segíthet az írás feldolgozni gyerekkori nehézségeket. Alapvetően élőszereplős, de lesznek benne animációs betétek is. Bejutottunk vele a SCHLINGEL nemzetközi gyerekfilmfesztivál pitchfórumára, ahol német producerek előtt mutathatjuk be, ami jó hír, mert a németek az utóbbi években nagyon erősek a gyerekfilmek terén. Részt veszek vele a holland Cinekid fesztivál hat hónapos workshopján is, ahol egy Oscar-jelölt forgatókönyvíró lesz a mentorom. A holland producerekkel már elkezdtük felvenni a kapcsolatot, szóval reméljük, hogy nemzetközi koprodukcióban készülhet el.
