Példátlanul nagy tömeg gyűlt össze a Joker: Kétszemélyes téboly világpremierjének vörös szőnyegén. A Palazzo del Cinema előtti téren egy tűt sem lehetett leejteni, a bokorban is óriási objektívekkel fotózó paparazzik lapultak meg, és rengeteg Jokernek és Harley Quinnek öltözött rajongó próbált üvöltve fotót és autogramot követelni a két főszereplőtől, Joaquin Phoenixtől és Lady Gagától. A Joker-láz viszont az első rész 2019-es premierjével ellentétben nem bizonyult hosszú életűnek Velencében.

Todd Phillips visszatért a Lidóra egy olyan filmmel, amelynek eleinte még az elkészítése ellen volt. Végül csak elvállalta a folytatást saját filmjéhez, azonban a hozzáállását jól tükrözi, hogy a Joker második része nagyon másra fut ki, mint ahogy azt a legtöbben gondolták. Ezen a téren a film bevállalóssága még jól is működhetne, de valahogy mégis érződik az egészen, hogy nem szerelemből született, hanem inkább egy nyüglődős házi feladat volt a rendező számára, amivel a nézőket akarta megleckéztetni.

Az első rész egyik legelhíresültebb mondata volt a „Megadni az embereknek, amit akarnak”, ami egyfelől jellemezte a tévesen igazságosztóként felcímkézett Arthur Fleck véres tetteit, másfelől egyfajta kikacsintás volt a nézőtérre. Hiszen az első Joker bármennyire is szokatlan eredettörténet volt, a nézői igényeket maximálisan kielégítette. Phillips-ék remekül találták el, hogy mennyiben és hogyan lehet újítani az addigi szupergonosz-filmekhez képest. Bár az első részt nyíltan különböző Scorsese-filmekről (pl. Taxisofőr, A komédia királya) lett mintázva, mégis képes volt sajátos világot teremteni és ezzel mind a közönség, mind a szakma tetszését elnyerni. A Joker: Kétszemélyes téboly a szöges ellentéte. A néző elvárásaival szándékosan szembemenő második rész egy igazi anti-sequel, ami bár önreflektíven érvel az erőltetett folytatások ellen, azonban ettől még nem lesz belőle jó film.

Fotó: Warner Bros. Pictures 

Két évvel az első rész után Arthur egy elmegyógyintézetben várja, hogy megkezdődjön a bírósági per az ügyében. A mindennapjai főleg abból állnak, hogy az őrök szivatják és próbálnak belőle cigiért cserébe egy-egy viccet kiszedni. Jó magaviselete miatt azonban engedélyt kap rá, hogy rész vehessen egy csoportfoglalkozáson, ahol megpillantja Lee-t (Lady Gaga), a későbbi Harley Quinnt. A terápián a lelki gyógyulásához vezető utat az éneklés segítségével próbálják elérni, és eközben Arthur és Lee hamar megtalálják a közös hangot.

Már az első részben is kitüntetett szerepet kapott címszereplőjének kettős énje, de a másodikban tényleg központi elemmé válik Arthur meghasadt pszichéje. Végigkövetjük, hogyan próbál megküzdeni a saját démonjaival, és levetkőzni a pszichopata gyilkos alteregóját. A kérdés persze az, hogy vajon sikerül-e neki. Lee karakterét is ugyanígy pozícionálja a film, mindketten komoly lelki problémákkal, traumákkal küzdő társadalmi számkivetettek, akiknek egymásra találása (elsőre) új dimenziókat nyit meg a számukra.

Phillips ezúttal is izgalmas betekintést nyújt Arthur mentális állapotába, megmutatja képzelgéseinek, gondolatainak kivetüléseit. Ezeket elsősorban a valóságtól elrugaszkodott musicalbetétek jelképezik, amelyek hűen tükrözik Arthur elmeállapotának egyre komolyabb léptékű leépülését. Míg a korábbi alkalommal valóságosnak hatottak azok a jelenetek is, amik csupán a főszereplő tudatában játszódtak le, itt már egyértelműen álomszerű fantáziákat látunk. 

A folytatás egészen bizarr módon vált műfajt az elődjéhez képest, bűnügyi thriller helyett egy tárgyalótermi-drámába oltott musical lett belőle, aminek jelentős hányada az Arkham Elmegyógyintézetben játszódik. A szokatlan koncepció ígéretes és újszerű egy képregényfilm esetében. Hollywood aranykorának egyik legmeghatározóbb és legvidámabb műfaja volt a musical, amit Phillips teljesen kiforgat, a dalolászó szerelmespárt két pszichopatával helyettesíti, és egy többszörös emberölési per köré építi a románcukat. De a szokatlan környezet ellenére mégis egy klasszikus konfliktus bontakozik ki: a szerelmesek kapcsolatát megpróbálják ellehetetleníteni, elválasztani őket egymástól. Ők viszont minden erejükkel próbálnak visszatalálni egymáshoz, újra és újra. 

Fotó: Warner Bros. Pictures

Ugyanakkor a profi és látványos képi megvalósítás ellenére Phillips-nek egész egyszerűen nincs érzéke sem a musicalekhez, sem a tárgyalótermi dráma műfajához. Visszatérnek Hildur Gudnadottir elhíresült dallamai, ám bármennyire is remekel a szépen megkoreografált zenés-táncos jelenetekben mind Phoenix, mind Gaga, a játékidő előrehaladtával egyre erőtlenebbé, és már-már érdektelenné válik a film.

A tárgyalóterem falai között zajló pernek nincs drámai mélysége, ami annak tudható be, hogy Arthuron és Lee-n kívül nincs is más emlékezetes karakter a filmben, akik színesíteni vagy árnyalni tudnák a helyzetet. Arthur ügyvédjének (Catherine Keener) szerepe lényegében annyiból áll, hogy folyamatosan védence lelki állapotának súlyosságát szajkózza, és miközben az őrök közül Jackie (Brendan Gleeson) kapja a legnagyobb szerepet, ő sem bontakozhat ki különösebben. Az első részben fontosabb mellékszerepet betöltő Sophie (Zazie Beetz) és Gary (Leigh Gill) visszahozatala semmit sem ad hozzá a filmhez, mindketten azt ismételgetik, amit az első részben már tökéletesen megértettünk.

A média szerepével, annak ábrázolásával viszont most is ügyesen játszik Phillips. A TV hatalmas érdeklődéssel követi Arthur bírósági perét, a tárgyalásokat élőben közvetítik. A per alatt óriási tömeg gyűl össze a bíróság előtt, az emberek az első részhez hasonlóan Jokernek öltözve tüntetnek, ami egy idő után ismét erőszakos rendbontásba torkollik. Ismét van egy TV riport a filmben, de míg a cinikus Murray (Robert de Niro) kifejezetten emlékezetes volt, addig itt Paddy Mayers (Steve Coogan) csak a halovány árnyéka a pórul járt showmannek.

A 138 perces játékidő túl hosszúnak bizonyul, és hiába a meglepő lezárás, nem áll össze egy olyan erős egésszé, mint az előző rész. A Joker: Kétszemélyes téboly összességében nem egy újabb tarolás, hanem egy félrement gurítás. Bár nem tudja tönkretenni a korábbi film élményét, de nem is ad hozzá semmit. Joker így jobban járt volna, ha szingli marad.

A Joker: Kétszemélyes tébolyt a 81. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon láttuk, Magyarországon az InterCom fogja bemutatni október 3-án.