A Szilézia című epizódot Anna Kazejak-Dawid jegyzi, a rendezői székben és forgatókönyv-íróiként egyaránt, de ez a párosítás amúgy mind a három alkotásra igaz. A filmek egy rádióhírrel indulnak, ami a sziléziai bányászok sztrájkjáról tudosít. Az első epizódban a mai Szilézia elevenedik meg. Daruk, csillék, gyárkémények, kohók, tipikus munkásnegyed, szürke véget nem érő betonrengeteg. Ide érkezik vissza Angliából Aga, hogy takarításból spórolt pénzén új életet kezdjen, mert hát az ember mégiscsak a szülőföldjén van otthon, a szerettei közt, ezért jön haza Aga is, az újrakezdés reményével. De míg ő odakint felnőtt és önmagára talált, azt kell tapasztalnia, hogy Szilézia a régi, az ott élők semmit sem változtak, talán már nem is képesek rá, úgy megbénította már őket a kilátástalanság, így aztán mindenki az ő spórolt pénzére pályázik, Valdek, a pasija, munkanélküli anyja is tőle várják a megváltást. A papa a bányában az elveiért harcol, nem igazán érdekli a család megélhetése, míg elvei nem győzedelmeskednek. Aztán a szrájkolók az utcai harcokban szétverik a fodrászszalont, amit Aga saját pénzén bérelt anyjának és Aga rájön, ha itt marad, végérvényesen lesüllyed, mert körülötte már minden posvány és mocsár, így újra buszra száll és meg sem áll Angliáig.
 |
| A három szereplő a londoni buszon találkozik össze |
A varsói epizód a tetőpont a drámai trilógiában. A rendező és forgatókönyvíró Jan Komasa. Midálnak, a varsói rappernek legalább álmai vannak, egy rap band, és mindent erre tesz fel. Nem dolgozik, nem áll be a sorba kortársaival, hanem zenét ír, énekel a lengyel valóságról, és a maga módján menedzseli a bandát. Szerelmes egy menő varsói vállalkozó lányába. A papa persze nem nézi jó szemmel a léha rappert a baromfiudvarban, ezért mindent elkövet, hogy eltávolítsa onnan. A legbrutálisabb módszerektől sem riad vissza, többször porig alázza az önbizalom dolgában amúgy sem stabil lábakon álló fiút. Szívfacsaró és bicskanyitogató a jelenet, mikor Midál az „após” cégénél, kifutófiúként ételt hord ki, és a beképzelt, „a világ értem van”-típusú menedzserfickók lejáratják és megalázzák, mégis neki kell tőlük bocsánatot kérni, ő a kis hal, vesztes pozícióból indul és ott is marad. Remek alakítást láthatunk Piotr Glowackitól, aki 2006-ban, Genfben, a Ciemna Tout Ekran fesztiválon elnyerte a legjobb férfiszereplőnek járó díjat.
A tengerparti epizód szép levezetése és kerete az eddig három külön szálon futó történetnek. A rendező és forgatókönyvíró Maciej Migas. Viktor egyetemi diplomával egy halfeldolgozóban robotol. Fizetség csak akkor van, ha a tulaj is úgy gondolja, mégsem lázad senki, mert más alternatíva nincs. Mintha mindenki Godot-ra várna. Viktor apja egész nap a tévé előtt ül, a mama rendez mindent, ő adja bérbe a lakókocsikat és a szobákat. A papa egy kvízversenyre készül, de utolsó pillanatban is hezitál, és csak a kikötői mólóig jut. Apját ilyen szerencsétlen trotliként látva érik meg végre Viktorban az elhatározás: el kell tűzni innen.
 |
| Tekintetük inkább félénk, mint bizakodó, de legalább megpróbálták |
A három szereplő, a három történetből a londoni buszon találkozik össze, itt érnek össze a szálak, mint a Jött egy busz-ban, vagy a Tíz perc trombitá-ban. Midál, Viktor és Aga Londonba mennek szerencsét próbálni, tekintetük a záró jelenetben inkább félénk, mint bizakodó, de legalább megpróbálták…
A három elbeszélés három hiteles és igaz történet, autentikus hősökkel, és mellesleg kemény kritika a férfitársadalomról is, akárcsak Michael Houellebecq esetében az Elemi részecskék-ben, ahol azt fejtegeti, hogy a mai 20-as, 30-as generáció apai minta nélkül nőtt fel és ez bizony nem vált hasznára. Az első filmben is csak magukra számíthatnak a nők, mert hát a fiúk a bányában dolgoznak, a másodikban a papa egy újgazdag, zsarnok féreg, a harmadikban pedig egy álmait soha be nem teljesítő gyáva lúzer.
A filmet három fiatal alkotó készítette, ez a debütálásuk, mégis mindhárom alkotó hihetetlen tudatossággal, rendkívüli érettséggel használja a szakma eszköztárát, mintha nem is bemutatkozásról volna szó, három komoly, érett alkotó munkája pereg a vásznon.
