 |
Több, irodalmi műből készült adaptációt is bemutattak: ilyen volt például Jan Jakub Kolski Pornográfia című filmje, amely Witold Gombrowicz regényéből készült, Piotr Szulkin Übü királya Alfred Jarry drámája nyomán, vagy Jerzy Hoffman filmje, a Régi mese - Józef Ignacy Kraszewski klasszikus regénye alapján.
A fesztivál favoritjai között emlegették Agnieszka Holland Júlia hazatér című alkotását, melyet a Pornográfiával együtt már a velencei filmfesztiválon bemutattak, vagy a neves lengyel színész és rendező, Jerzy Stuhr Holnapi időjárás című filmjét, amelyet szintén beneveztek Velencébe, de nem készült el időben. A közönség ezt a két filmet a fesztivál három legjobb alkotása közé sorolta, de a gdyniai zsűri egyiket sem találta díjra érdemesnek.
A fesztivál legfőbb vesztese a szinte biztos befutónak tekintett Pornográfia volt, amelynek vetítésére alig lehetett beférni. A közönség ezt a filmet ítélte a legjobbnak (a második legjobb volt a Júlia hazatér, a harmadik helyet pedig a Holnapi időjárás érdemelte ki – a nagyérdemű szerint).
Agnieszka Holland filmjével ellentétben a Pornográfiát a zsűri is több díjjal ismerte el: elnyerte a legjobb zenéért, a legjobb hangmérnöki munkáért és a legjobb férfi fő- (Krzysztof Majchrzak) és mellékszereplői alakításért (Jan Frycz) járó díjat. Egyes vélemények szerint a fődíjat azért nem kaphatta meg, mert producere az utóbbi évek legnagyobb lengyelországi korrupciós botrányának főszereplője, Lew Rywin, aki ellen jelenleg ügyészségi és parlamenti vizsgálat folyik.
Gombrowicz filozófikus-erotikus története 1943-ban játszódik a németek által megszállt Lengyelországban, egy előkelő vidéki kúriában, ahol a háború csak háttér, mintegy „díszlet”, de azért mégis érezhetően jelen van. A csaknem idillikus környezetben menedéket találó két középkorú művész, Fryderyk, a rendező és Witold, az író rafinált, kétértelmű játékba kezd környezetével, bonyolult érzelmi, szerelmi szálakat szövögetve, ám a manipuláció előre el nem tervezett tragédiába torkollik. A rendezőnek - egyben a forgatókönyv egyik szerzőjének – a nem könnyen befogadható, filozófikus Gombrowicz regényt némi kiegészítéssel, átértelmezéssel – sokak meglepetésére - sikerült „filmszerűvé” tennie.
A fesztivál másik nagy vesztese Holland filmje volt. Az emigrációban élő neves rendezőnő húsz év óta először forgatott filmet – részben – szülőhazájában. A lengyel-német-kanadai koprodukcióban készült alkotás egy rákos kisfiú csodás meggyógyításának (egy orosz csodadoktor által), majd visszaesésének és halálának, illetve anyja ezzel szorosan összefüggő magánéleti válságának története, a keleti és a nyugati civilizáció, a vallásosság és a hitetlenség összeütközésének, egyben a nő-férfi kapcsolat, az ősi vetélkedés páratlanul finom, mélyreható ábrázolása. Gondolatilag talán nem teljesen kiérlelt mű, de felkavaró, alkotás, mely a közönség körében egyértelmű tetszést aratott.
Sikere volt Ryszard Brylski Ciberelevesnek (a lengyel konyha remeke, az ízletes savanyúleves) is, amely szinte brutális realizmussal ábrázolja a mai lengyel vidék valóságát. A film a neves kortárs lengyel írónő, Olga Tokarczuk elbeszélése alapján készült. Egy határ menti településen, egy megszüntetett vasútvonal melletti vasutasházban játszódik a történet, melynek főhőse egy nagy szegénységben élő özvegy anya és lánya. A 15 éves leánynak pár hónappal korábban kisfia született. Anyja minden módon igyekszik kiszedni belőle a titkot, ki a gyerek apja, mert férje sírja mellett esküt tett: mielőtt megkereszteltetik, felkutatja az apát, és annak nevét adatja a fiúcskának. A lány újabb és újabb (talán csak képzeletében élő) lehetséges apákat nevez meg, tragikomikus helyzetekbe sodorva mindkettejüket, egészen a váratlan és meghökkentő végkifejletig.
Az Übü király, melynek rendezője a középgenerációhoz tartozó Piotr Szulkin, groteszk formában keresi a választ arra a kérdésre, hogy mit kezdjünk a szabadsággal és a demokráciával. A rendező szabadon kezeli Jarry drámáját, a lengyel történelmi múlt egyes mozzanatait is beépítve filmjébe, amely elsősorban a jelenkori Lengyelországról szól, ahol a rendszerváltozásba vetett kezdeti reményeket mára kiábrándultság, sőt cinizmus váltotta fel, a bizalom, a hit részben felőrlődött, s a szavak is jórészt értelmüket veszítették. De felfogható a film üzenete általánosabb értelemben is, egyfajta művészi tiltakozásnak a világ mai abszurditása ellen. A mű hátránya, hogy túlságosan „színházszerű”, a drámát nem sikerült filmnyelvre fordítani.
A Cibereleves és az Übü király is kapott díjakat, ezek közül ki kell emelni a legjobb női főszereplőnek járó díjat, amelyet mindkét mű főszereplője, a „lengyel Marilyn Monroe-nak” is nevezett Katarzyna Figura nyert el az Übü királyban nyújtott alakításáért.
A fődíj nyertese (a lengyel sajtó szerint ez a döntés mindenkit sokkolt) Dariusz Gajewski Varsó című filmje volt. A 35 ezer zloty (mintegy 2 millió forint) pénzjutalommal járó díjat, a három Arany Oroszlán-szobrocskát Waldemar Dabrowski kulturális miniszter nyújtotta át a film alkotóinak. A Varsó valósággal tarolt: övé lett a legjobb forgatókönyvért, a legjobb rendezésért járó Arany Oroszlán is, továbbá a legjobb vágás és a legjobb női mellékszereplő (Dominika Ostalowska) díja, és ezt a művet találta a lengyel valóságot a leghívebben bemutató versenyfilmnek a Lengyel Filmművészek Szövetsége is. Az igazsághoz tartozik, hogy a fődíj nyertesének bejelentését a közönség egy részének füttykoncertje és pfujolása kísérte.
A film hősei vidékről utaznak a fővárosba, ahol mindnyájuknak valamilyen életbevágó ügyet kell elintézniük. Varsó mindegyiküknek más-más arcát mutatja, és a szereplők végül véletlenül, egy közlekedési baleset folytán találkoznak egymással. A film rendezője, a 39 éves Dariusz Gajewski korábban a lengyel televízió számára készített dokumentumfilmeket, illetve a varsói Drámai Színházban rendezőként dolgozott. Első játékfilmje az „alaRm” volt, amelyet tavaly a gdyniai filmfesztiválon a független filmek versenyében vetítettek.
Némi csalódottság övezte – mégpedig közönség és szakma részéről egyaránt – a veterán rendező, Jerzy Hoffman legújabb szuperprodukcióját, a kereszténység felvétele előtt, a pogány lengyel törzsek idejében játszódó Régi mese, amikor a Nap isten volt című filmet, amely lényegében a rendező (Sienkiewicz trilógiájának megfilmesítője) víziója a lengyel történelemről. Középpontjában a kíméletlen eszközökkel folytatott hatalmi harc, illetve ennek következménye, a hatalom elvesztése és a teljes erkölcsi és fizikai megsemmisülés áll. A forgatókönyv szerzői Kraszewski regénye mellett felhasználták Shakespeare Macbethjének egyes elemeit is. A film érdekessége, hogy az egyik operatőr – az időközben elhunyt Pavel Lebesev (egyebek között Nyikita Mihalkov A szibériai borbély című filmjének alkotója) volt, és az egyik női szerepet ugyancsak orosz művész, Marina Alekszandrova alakítja.
A fesztivál programját számos egyéb rendezvény színesítette, amelyeket idén főként az EU-csatlakozás jegyében szerveztek. Így például nemzetközi konferenciát tartottak Az európai film az európai televízióban címmel, illetve a lengyel és általában az európai film jövőjéről. Elhangzott, hogy az európai film nem jut el a nézőkhöz, habár az óvilágban több filmet gyártanak, mint az Egyesült Államokban, amely évek óta nyomasztó túlsúllyal nehezül az európai filmpiacra. A konferencián konkrét javaslatok is megfogalmazódtak, amelyek révén javítani lehetne ezen a helyzeten. Néhány ezek közül: azok a televíziós csatornák, melyek európai filmeket is vetítenek, kapjanak pótlólagos reklámidőt, hozzanak létre egy páneurópai televíziós információs magazint, legyen európai televíziós filmek fesztiválja, vagy hetente egyszer az európai közszolgálati televíziókban vetítsék le egy időben ugyanazt az európai filmet.
Varsó, 2003. szeptember 27.
