Első nap
A hagyományokhoz híven, az idei, igen intenzívnek ígérkező program sem az előzményekre, sem pedig az utórezgésekre nem kíván építeni, viszont akár így alakulnak a dolgok, akár úgy, mindenképpen az emberi lényeget kívánják hangsúlyozni mind a tanárok, mind a hallgatóság. Ennek illusztrálása nem ütközött akadályba, a Nagyítás című korábban készült külföldi dolgozat remekül illusztrálta azt a kortárs szorongást, miszerint itt vagyunk a Balatonnál, de azért látjuk-e még egymást? A tudásra kiéheztetett fiatalok, noha kissé lassúnak találták a film ritmusát, egyáltalán nem kívánták megcáfolni a tábor egyik alappillérét, nevezetesen azt, hogy a kamera a fény pórszívója.
A megnyitót, a vacsorát és a filmnézést követően rendellenesség nem történt.
Izgatottan várjuk a folytatást.
Második nap
Az almádi táborban frissen ébredtek a mozgóképek szerelmesei. Szinte mindenkiben buzogott a vágy, hogy bizonyítsa rátermettségét illetve tettrekészségét. A nebulók alig győzték kivárni, hogy birtokba vegyék a hőn áhított technikai felszereléseket és kipróbálhassák első szárnycsapásaikat a filmművészet végtelen tengerén. A tartalmas reggelit követően beindult a megállíthatatlan gépezet. A fiatalok 15, azaz tizenöt képből álló fogalmazást készítettek a tanárok figyelmes és együttérző pillantásaitól kisérve. S mindezt vágófelszerelés nélkül! Érdekes, ahogyan nem alakult ki ellentét a vidéki és a budapesti hallgatóság között, és még atrocitásnak sem leltünk nyomára. Ebédelés helyett fejet hajtottunk a nemrégiben elhunyt Marlon Brando emlékének, és elhatároztuk, hogy megtekintjük a Keresztapa I. című filmet.
De aztán mégsem tekintettük meg.
Talán majd máskor.
Harmadik nap
A harmadik napon beborult az égbolt és július 14-e lett. A Kárpát medence felől hidegebb áramlatok érték el a tábort, Amstrong pedig az üldözőbolyban maradt. A Balatoni csendet a vidám stábtagok csacsogása verte fel. A helybeliek azonnal éltek a szimpátianyilvánítás lehetőségével, készségesen együttműködtek a közös cél érdekében. Hiába no, a film még mindig a legfontosabb, és csak második helyre szorult a mosogatás.
Miután lelkesedéstől átfűtötten elkészültek az újabb etűdök, a hallgatók elmondták a tanároknak, hogy milyen hasznos nekik a hallgatás. A megállapítást élénk vita követte.
Az est fénypontja egy igazán mély, nem felszínes, értékekben és emberi minőségben gazdag előadás hangzott el a média etikai-kritikai-erkölcsi-jóízlésbeli-anyagi és persze interpercepcionális és interaktív szerepéről és szerepvállalásáról, az éppen a Balaton körül turnézó Nők a pult mögött kollektíva tolmácsolásában. Az ismert előadó kettős, Müllner Dóra és Orosz Csilla kivesézték a kereskedelmi médiumokat, különös tekintettel a kis és a tranzitkereskedelemre.
A szűnni nem akaró ovációnak a vége lett a befejezése.
Negyedik nap
A negyedik napon még érződött a hajnalig tartó Carmagnole járásnak tulajdonítható izomláz. A szerteágazó forradalmi hevület szerencsére átcsapott minőségbe, a Táj Csí gyakorlat után jól esett a tízóraizás, amit arra használtunk fel, hogy felhívjuk a figyelmet arra, mire kell vigyáznia az embernek az életben, ha dialóg írásra adja a kezét. A diákok még ebéd előtt elsajátították a forgatókönyvírás technikáját, az empatikus szakmai táborvezetés eleinte keresztkérdésekkel állított csapdát, de mivel a hallgatók rájöttek, hogy báránybőrbe bújtatott oroszlánokra bízták a nemesbaromfit, kénytelen-kelletlen megvágták az egyperceseket. A feliratokkal ellátott mozgóképes vágást a tanárok ellátták iktatószámmal, majd leSZTORNÓzták.
Az esti kötetlen beszélgetés során Michael megosztotta a táborlakókkal azokat a dilemmákat, melyek a családalapítás és az apai felelősség tekintetében realizálódnak, véleménye szerint nem elég felelősen gondoskodni a családról, de a pályázati pénzekkel is el kell tudnia számolni. Barzini árulásával kapcsolatban kifejtette, hogy a családok abban egyetértenek, hogy a magyar filmes jövő egy napon megint távlati lesz, de ehhez az EVÁsoknak is be kell lépniük az ÁFA körbe.
A Don halálára egyperces néma felállással emlékeztünk, majd útjára indult a pettyes.
Ötödik nap
Az ötödik napon megkezdődött az igazi hegyi szakasz.
És meghalt Carlo di Palma.
A tér-idő koordináta elvesztését nem a különleges Nagyítás okozta, hanem a végtelen emelkedés. A csoporttagok csoportokba szerveződtek, melyek alkalmasnak bizonyultak a csoportmunkára. A kérdés már csak az volt, megleli-e zsák a foltját, azaz mindenki képességei illetve szükségletei szerint vesz részt a mosogatásban.
A dialektikus ellentmondást a dialógikus beszélgetés csak kiemelte. Megfogalmaztuk, hogy az ember szavakban fogalmaz, és a film is, ha dialógra terelődik a tényálladék.
De hogyan is beszéljünk, kérdezte Tágra Nyílt Szemekkel a Fényes Hallgatóság, mely tudásvágyából nem engedett egy jottányit sem. Ekkor rövid párbeszéd kerekedett, amolyan verbális adok-kapok.
Az est folyamán Pólik József filmfilozófus külön kitért arra elemzésében, hogy a Kutyaváros lakói emberek, s ebben a minőségükben kell velük elbánni, de kizárólag akkor, ha már kimerítettük a keserűség poharát, és megbizonyosodtunk arról, hogy a jó nyaktilónak nincsen párja.
Hiába no, a parttalan tolerancia öltöztet, de nem a humanizmus teszi az embert.
Pláne nem kézikamerával.
Hatodik és hetedik nap 
A hatodik, a HETEDIK s az utána következő napokon a dolgok a megszokott mederben realizálódtak. A várva-várt erőfeszítés meghozta az áldozatvállalást, megbocsátott a bűnben vétkezőknek és bebizonyította, hogy több a kolbász, mint a kutya.
Az elkészült munkák befejezést nyertek, és a tábort átlengedezte a nosztalgikus előretekintés szívszorító emlékezete. Hiába no, megint elkezdődött valami, és ki tudja, hol áll meg... Utoljára felizzottak a digitális ollók, dübörögtek a kopírgépek, a Ctrl+Z és a Ctrl+V ideiglenesen aludni tértek, a fájlok elavisodtak, röviden, ránk köszöntött a kietlen és elkerülhetetlen jepegesedés korszaka. Mindennek persze azok itták meg a levét, akik nem tudtak lépést tartani a tömörítési rátával.
Ők nem kaptak rétest estére.
Az esti ünnepélyes zárórendezvényen bezártuk a tábort, lélek az ajtón se be, se körül. Kivételt képeztek azok, akik nem szeretik, ha beveszik őket abba a táborba, ahová tartozni szeretnének. A fiatalokból álló ifjúság ezek után kötetlen beszélgetést implikáltak a dekontruktív elemek a filmművészetben főcímmel. A tábor szponzorainak pozitív méltatása helyett megemlékeztünk azokról, akik mind anyagilag, mind emberileg szponzorálták a méltató szavakat.
Éjfélkor az egész tábor kört képezett a Balaton körül.
Amúgy, az ősz beálltáig fürödtünk a festői szépségű strand mellett található tóban, novemberben behúzódtunk a napernyők védőszárnyai alá, télen pedig nem nyitott ki a lángossütő.
Végül filmszakadás, sötétség és leblende.
Aztán már nem volt semmise.
De tényleg.
