A Kamera '67 mellett a fesztivál másik régi motorosa Káldy Laci bácsi volt, aki idén két filmmel is jelentkezett. Ezek közül az Alacsony a Rába vizé-t éreztük jobban sikerült munkának, a legjobb kísérleti dokumentumfilm díjával tüntettük ki. Hartyándi Jenőt kell idéznem, mert nagyon jól összefoglalta a filmet: "Ezt a témát mindenki más úgy csinálta volna meg, hogy áll a kiszáradt folyómeder mellett és elmondja, hogy a környezetszennyezés így, és a nagyvállalatok úgy. Laci bácsi ehelyett fogott egy vödröt, és elkezdte hordani a vizet a folyóba."
Tudtam, hogy van Szombathelyen főiskola, filmes szakággal, lelkileg fel voltam készülve arra, hogy számos fiatal alkotó vizsgamunkáját kell majd megtekintenem. Arra azonban nem számítottam, hogy művészeti szakközépiskola is van, tehát esetenként 14-17 éves alkotók legelső mozgóképes próbálkozásait is meg kellett ítélnem szakmailag. A mustra egyik nagy talánya volt számomra a Szintén gyalog című film, amely a Győri Vizuális Műhelyből került ki. A filmben egy füttyszót követünk az éjszakában, és zsűritársaimmal kivételesen tökéletesen egyet értettünk abban, hogy egy mukkot sem értünk a filmből, mégis imádjuk. Hogy mi szerepe volt a film végi ajtóknak, vagy a füttyszónak, azt nem tudtuk meg, de ez kivételesen nem volt baj, mert egy következetesen véghez vitt koncepcióba illeszkedett, és mindvégig sikerült megőriznie az enigmatikusságát. Ehhez képest a szombat esti konzultáción ott ült három gimnazista gyerek, mint film mögött álló készítők, akiknek életükben először volt a kezükben kamera. Úgyhogy nagyon felvidultam, ha ilyen ügyeskezű és borultagyú gyerekek kezében van a dunántúli filmgyártás, akkor nem lesz baj, jönnek az új Kotnyekek, az új Káldy Laci bácsik, lesznek új Buharovok és új Csáki Lacik.
