A díjnyertes filmek között olyan ritkaságok találhatóak, mint a 1965-ben nyertes kísérleti film, a Nyitány. Vadász János alkotása azt a rejtélyes folyamatot mutatja be bravúros szuperközelik segítségével, ahogyan egy tojásból kikel a kiscsibe - a költői képsorokat Beethoven Egmont-nyitányának zenéje kíséri. Manapság a különböző tematikus csatornákon óriási népszerűségnek örvendenek hasonló műsorok, tehát nem túlzás állítani, Vadász János alkotása mintegy 40 évvel megelőzte a korát.
A magyar animáció díjainak sorát Vajda Béla Moto Perpetuo című alkotása gyarapította, ami 1981-ben nyerte el az Arany Pálmát. Az abszurd és groteszk stíluseszközökkel operáló animáció a vasfüggöny mögötti világ mindennapjainak görbe tükrét adja, mozgóképes manifesztumaként az örkényi egypercesek világképének. (Ez az év különösen sikeres volt a hazai animáció történetében, hiszen szintén 1981-ben kapott Oscar-díjat Rofusz Ferenc Légy című filmje, ami szintén megtekinthető a Daazo.com-on.
A 90-es évek legnagyobb cannes-i sikerét Iványi Marcell Szél című rövidfilmje hozta el, amely 1996-ben érdemelte ki az Arany Pálmát. Az egyetlen snittre épülő fekete-fehér film a francia fotográfus, Lucien Hervé képe alapján készült, amely három asszonyt ábrázolt, ám Iványi a motívumot tökéletesen adaptálta a kietlen magyar puszta világába; úgy mesél el egy, a helyszín komorságához tökéletesen méltó történetet, hogy közben újra is értelmezi a hazai filmtörténet toposzait: a pusztát és az egysnittes képalkotást.
