A nevezetes ifjú titánokon kívül ott volt még a filmhu fél stábbal, néhány arra kóválygó gimnazista és a véletlenül eltévedt Szigetelők zavart csapatai. Akik aztán maradtak. Mert a beszélgetés jó volt, mindenki hozta a formáját: Mundruczó flegmán osztotta az ezredfordulós spleent, Pálfi sztorizott, Antal Nimród pedig informatív volt. De tőle legjobban a Kontroll előzetest szerettük - ha ilyen lesz a film is, az remek. Egy ütős akció(film) várható, helyzetképek az undergroundból, ahol mindig ég a neonlámpa és sejtelmesen susog a metróventillátor.

„Mint a Hevimetál”
Horeczky Krisztina, Pálfi György, Mundruczó Kornél, Antal Nimród és Vaskó Péter
A beszélgetés résztvevői és hallgatói összejöttek, hogy ünnepeljük a magyar filmet, nyit a moderátor. A magyar film az egy remek dolog és a hálás közönségen is látszott, hogy lélekben bizony örülnek. Az indítás és bizonyos részek olyanok voltak, mint a magyar filmszakma: belterjes és nehezen átlátható. Nem biztos, hogy minden sátorba betévedt (magyar)filmfan tisztában volt azzal, hogy az MMK mennyit (nem) adott Pálfinak -  a szerencsésebbek azt se tudják mi az az MMK. Rossz volt nézni, hogy konyul le egy gimnazista korú grunge-domina a belterjes maszatolásoktól, de szerencsére maradt a bejátszásokig, amiken aztán többekkel egyetemben remekül szórakozott. A folytatás a kezdeti döcögés és fejkapkodás után elkezdett pörögni, főként a filmrészleteknek (Jött egy busz, Kontroll, - részletek) és Mundruczónak köszönhetően, aki, nagyon helyesen, elküldte a francba a kritikusokat (amit róla írnak, azon csak röhögni szokott), a forgatókönyvírókat (neki nem kell, mert nála a filmkészítés önismereti kérdés), a karakterek drámai jellemfejlődését (érdekesebb a cselekedetek hogyanja, mint mikéntje) és a castingolást. Mert ugye minek alázzuk vérbe egymást, amikor ott a fotótechnika. (Nem ide tartozik, de: Patti Smith volt szerelme, a homoszexuális Mapplethorpe pár gyönyörű fotóval képviselteti magát a Szigeten, persze repro, de gyönyörűek). A Szép napok rendezője filmkészítési hozzáállásáról megjegyezte, hogy az olyan mint a heavy metál: periférikus és a széleken jár, de emiatt mélyebb is és örvénylőbb mint a fősodor. Így igaz, bár a filmjeiről nekünk nem is annyira a csatakos hónaljú rockerek jutnak eszünkbe, inkább a permanens apokalipszisben égő káeurópai posztpunkok.

Magyarfilm rulez!
Antal Nimród és Vaskó Péter
A videoklip és a reklám felől érkező Antal Nimród első nagyjátékfilmje még készül, de feltartózhatatlanul közeledik. Legutóbb a Titanicon láthattunk retrospektívet tőle (a klippekből), a beszélgetésen is arról kérdezték, hogy akkor most a klip meg a nagyjátékfilm milyen viszonyban van nála. A rendező elmondta (és itt padlóztunk le először), hogy itthon sokkal többet tud kísérletezni, sőt nagyobb tere van a kísérletezésnek, mint az USA-ban, ahol a stúdiórendszer kőkeményen fogná és a kreatív energiák elpukkannának a semmibe. A Kontroll-ról már volt szó, a látott részek alapján kőkemény underground lesz, pontosabban kőkeményen az undergroundban, ott lent, ahol naponta járunk. A szürreál és szocreál kellemesen mixelődik, a színészek jók, a szövegek frappánsak, a képi világon pedig tényleg látszik a formaérzék. Dinamikus, na. Aztán a rendező megemlítette, hogy következő filmterve (és itt padlóztunk le másodszor) a „magyar zombik versus magyar motorosbanda” eddig még kevéssé kitaposott tematikai ösvényén haladna: zombik, motorosok és az ömlő magyar patakvér. A filmhu tudósítója ekkor érezte azt, hogy igen, végre, megérkezett ide is a (szerzői?) zsánerfilm. A beszélgetés után szúrópróbaszerű mintavétellel próbálkozva (másnapos punk, háromnapos kurzuson lévő kultúr-alkesz, aranyos lánykák még a korhatár alatt etc.) kiderítettük, hogy a Sziget közönsége támogatja a tervet. Ahogy egy kellemesen beállt fiatalember mondta: „Vagy kurva jó, vagy kurva szar. Hol játszák?”. Majd fogják, remélhetőleg.

Szépen horgászgatunk a tóparton és kifogjuk magunkat,
válaszolt Pálfi György a generációs fílinget és a közös hullámlovaglást firtató kérdésre. Vagy valami hasonlót mondott, a lényeg az volt, hogy a magyar new wawe inkább no wawe, jó, hogy így vannak, de kiáltvány nem lesz, csak külön-külön filmek. Pálfinak például előkészül (mégis) a Taxidermia. Itt aztán jött a (cikk elején már említett) maszatolás, amit a magyar darkra éhező és a filmszakmát szerencsére távolról sem ismerő laikus közönség láthatólag némi értetlenséggel figyelt, de Pálfi sztorijai a Hukkle forgatásról és előkészülő filmjéről jók voltak. Vagyis, mert ugye első a közönség, a publikum jól szórakozott. Meg mi is.