Mára teljesen megszokott, hogy egy ország audiovizuális eszközökkel reklámozza önmagát, külföldi hírcsatornákon számtalan ilyet látunk: jobban sikerült azerbajdzsániakat és rosszabbul sikerült montenegróiakat például. Az, ha ezek a klipek rosszul sikerülnek, és emiatt nem érik el a kívánt célt, s valójában nem csábítanak turistákat az országba, már nem annyira örömteli hír. Sőt, a döntően állami (vagy áttételesen állami) megrendelésre készülő országimázsfilmek esetében még bosszantó is, ha a végeredménytől azok sem kapnának kedvet az országhoz, akiknek különben az identitásuk részét képzi az odatartozás. Pedig van ilyen, de szerencsére nem csak Európa viharvert felén, hiszen Ausztrália is a rosszul sikerült kampányairól híresült el.
De vigyázó szemünket vessük inkább a pozitív példákra, elvégre a románok nemcsak az országba csalogatni tudják a külföldieket, hanem még a kivándorlóik érdekében is frappánsan kampányolnak. Osztrák szomszédainknak Mozart-golyókkal és A muzsika hangjaival valahogy sikerült elhitetniük a világgal, hogy Hitler német volt, Mozart viszont osztrák; a crnagorácok pedig sikerrel játszanak rá arra, hogy hazájuk, Montenegró ejtésre majdnem Monte Carlo. Ebben mondjuk nem várt segítséget kaptak a Casino Royale című újgenerációs Bond-filmtől is. Mivel mi legfeljebb a Budapest/Bukarest vonalra játszhatnánk rá, és a zenés-csokoládés rebrandinget is elhappolták előlünk, lássuk, milyen áthidaló megoldásokkal próbálkoztak eddig a magyar kreatívok.
1.
Aki még 82 évesen is forrón szereti, mint Tony Curtis, annak biztos, hogy hiba lenne kihagynia Magyarországot, hirdeti ez a klasszikus 30 másodperces reklámfilm 2006-ból. Egy magyar származású, vérbeli amerikai mozisztárt az ország arcául hívni valóban tízforintos ötlet, aztán viszont képi kliséken (Parlament, Hősök tere, Citadella madártávlatból, gyógyfürdő és kávézó belső) kívül mást nem is mondani, már nem túl jó húzás. S bár Tóni bácsi kihozza a helyzetből a maximumot, egy csinos női hátsó még kevés a történethez akkor is, ha cimbalommal fűszerezett dallamot dúdolnak a háttérben.
2.
Nem egy, hanem tucatnyi hírességet vonultat fel Madarász Isti a máig legsikerültebb hazai országimázsfilmben, még ha ezek a hírességek nem is névről ismertek a világban, hanem találmányaikról. Rubik-kocka, számítógép, golyós toll, c-vitamin, távcső, gyufa, hologram, helikopter, mi lenne inspirálóbb egy külföldi üzletember számára, mint egy olyan városban konferenciázni, ahol ilyen szellemi teljesítmények atyjai éltek egykor… „Ha te tudnád, amit én…” halljuk a pergő képsorok alatt, és érezzük, ez most nem arra vonatkozik, hogy „ki babája vagyok én”, hanem arra, hogy mennyi minden vesz körül nap mint nap, aminek létrejöttében magyaroknak elévülhetetlen érdemei vannak. Az persze érthető, hogy az atombombáról jótékonyan hallgatunk, de úgy örültem volna, ha a 2009-ben készült klip utolsó képkockáin látható tűzijátékról is kiderül, hogy mégsem a kínaiak, hanem a magyarok találták fel…
3.
Egy évvel később Madarász kicsit továbbgondolta az ötletet, és a korábbi, közel 4 perces után elkészített egy 7 és fél perces klipet Magyarországról, a lehetőségek hazájáról. Itt is szól a modernizált népzene, feliratokból tudjuk meg, hogy kinek köszönhetjük a telefonközpontot és a VW Bogár dizájnját, de közben egy rendkívül helyes, életvidám szerelmespár (Pálmai Anna és Rusznák András) járja végig az ország legkúlabb helyeit Miskolctapolcától Tihanyig. Szimpatikus, hogy a találmányok nem ismétlik a korábbi videóban látottakat, és hogy kifejezetten új, 2006-ban, 2010-ben született innovációkat is látunk. De a film szerint mindez smafu ahhoz képest, hogy a magyar lányok a legszebbek a világon. Hát, ez azért nem tudományos tény, mint az átlátszó beton, de az biztos, hogy szerelmesnek Magyarországon is elég jó lenni.
4.
Ha már átlátszó beton, ez az, ami a Rubik-kockával és a Gömböccel mágikus hármasként nem maradhatott ki a legújabb darabból sem. Alig három hete került fel a netre a Magyar Turizmus Zrt. Országimázsfilmje, a Kostil Danila és Luka által rendezett Think Hungary – More Than Expected című darab. Az örök cool-listás fivérek által összeállított montázsfilmből két vizuális ötletet érdemes kiemelni: a kettévágott tárgyakat és a magyar szavak fonetikus átiratos megjelenítését. Merthogy itt is vannak feliratok, hiszen reklámról lévén szó az üzenetnek verbálisan is meg kell jelennie, semmit sem bízhatunk a véletlenre. Ja, és csípem a klip zenéjét (Berger Dalma és Linczényi Márk), de én már csak ilyen romantikus arc vagyok.
5.
Akinek a Hortobágy nem egy teveitató, annak kétségkívül olyan különleges helye az univerzumnak, ahová szívből haza lehet vágyni. Ezt látjuk és még inkább halljuk ebben a sziluett animációban. Az én Európám kampány részeként elkészült film valójában nem is országimázsfilm, hanem mindjárt EU-imázsfilm. A Hortobágy nagyon klassz, igazán méltó rá, hogy országimázs elemként használjátok, de messze nem volna ennyire szép, ha az Unió nem támogatná 4,5 milliárd forinttal ennek a különleges természeti értéknek a megóvását – ezt üzeni a film és rajta keresztül az Unió a nézőnek. Így lehet visszaemelni egy mára kikopott országimázs motívumot, mint amilyen a Hortobágy „meg a többi magyaros téma” ezekbe a filmekbe… „Magyarország a Hortobágy nélkül nem lenne ugyanaz…” Akinek ez az üzenet átmegy, az azt is érti, hogy „az EU Magyarország nélkül nem lenne ugyanaz”. Számunkra ez a rejtett mondanivaló igencsak hízelgő, hiszen a sorok között azt állítja, hogy hazánk olyan különleges, kincses helye az Uniónak, mint a Hortobágy Magyarországnak…
6.
Akit a Hortobágy miatt nem húzna vissza a szíve, az gondoljon egy pillanatra a szerelmére… Az alábbi országimázsfilm egy ausztrál melegházasságot támogató kampányvideó remakejeként készült el két minisztérium támogatásával 2011-ben. A kétperces video a mozifilmek trailerének mintájára épül fel, a narráció is azt sugallja, ha az országban maradsz, garantáljuk, hogy mikor lepereg előtted az életed filmje, grandiózus romantikus giccset látsz majd. Úgyhogy aki a thrillert vagy a fantasyt kedveli, jobb, ha máris szedi a sátorfáját.
7.
Paradox módon a jobbfajta országimázsfilmek egyike eredetileg nem is Magyarországot akarta reklámozni, hanem a Sopronit. A legnagyobb erénye a kisfilmnek, hogy ennek a srácnak néha lehet hinni (főleg az elején). Szerintem ő tényleg szereti Magyarországot. És igen: sárga villamos, fordított nevek, magyar lányok, mákosguba… Súlyos érvek! Nemcsak minket győzött meg, hanem az akkori alpolgármestert, az elhíresült Hagyó Miklóst is, aki ihletet kapott és elkészítette a saját változatát Budapestről.
8.
Ahogy Hagyót a Soproni, úgy ihlette meg Geszti Pétert a Cirque du Soleil Alegría című száma. Az országimázsfilmnek csak egyik célja, hogy külföldieket csábítson hazánkba, a másik, legalább ilyen fontos szempont a nemzeti összetartozás erősítése. Szép példája ennek a különleges hangú énekesnő, Oláh Ibolya által előadott dal, a Magyarország, amit Geszti írt. A klipben a vizuális gondolatritmust egy tajcsiző diktálja, amit nem teljesen értek, de a csókolózó szerelmesek látványára bepárásodó rohamsikak a rendőr fején, és a tévébemondó nő, aki a híradós asztal alatt kikezd kollégájával telitalát. A film a fiatalok lendületes, elszánt vonulásával ér véget, egy olyan erős gesztussal, amivel az idei, 2013-as országimázsdal indít.
9.
Rossz nyelvek szerint a teve olyan ló, amit egy bizottság tervezett. Hát mi más is juthatna eszünkbe a Barackfa-dalról. A pillanatok alatt mémkirállyá vált dalocska amúgy fülbemászó butaság is lehetne, ha nem lenne ennyire bárgyú és magyartalan a szövege. Két nagy rejtély megoldásával azonban mi is adósok maradunk ezúttal. Az egyik az, hogy kinek jutott eszébe, hogy megpróbáljon örömteli ünnepet varázsolni június 4-ből, a Trianoni békeszerződés aláírásának napjából. Így leírva még furább. A másik, talán ennél is rejtélyesebb: mi köze a nemzeti összetartozásnak a barackfához?
10.
Lehet ezt a tényt szeretni vagy nem szeretni, de mozgóképben kétségkívül a legerősebb országimázsunk Tarr Béla, hiszen a magyar filmet az ő neve fémjelzi Cannes-tól Los Angelesig. Viszont mi van akkor, amikor egy ikonikus filmes, aki ráadásul az apokaliptikus víziók és a legsötétebb audiovizuális jóslatok prófétája, országimázsfilmet készít? A 2004-es Prologue az EU-csatlakozás alkalmából készült ötperces film, ami magán viseli Tarr legfőbb védjegyeit: fekete-fehér, egyetlen hosszúbeállításból áll, a látványt meditatív zene kíséri, és szereplői a társadalom peremén élő emberek. A film művészileg valószínűleg a legnagyobb teljesítmény ebben a válogatásban, de az ételosztásra váró szegények és az EU-hoz csatlakozni kívánó Magyarország közötti párhuzam egy olyan erős állítás, olyan kőkemény országimázs, amit tíz Tony Curtis kaliberű sztár sem tudna felülírni. Hiszen a Tarr-filmben látott emberek nem magyar filmet nézni állnak sorban a mozipénztár előtt…
+1
Ez itt a most készülő Antal Nimród film helye. Hogy Nimród mennyire otthon van a klip műfajában, kiderül cikkünkből, ezért minden feltétel adott ahhoz, hogy ez a promóciós kisfilm célba juttassa az üzenetet: nézzetek megint magyar filmeket!
