Ez a sztori azért izgalmas, mert nagyon kevesen tudják, hogy Magyarország a 70-es, 80-as években a nemzetközi terrorizmus egyik bölcsője volt, olyannyira, hogy rengeteg világhírű terrorista több évig Budapesten élt, innen szervezték a rajtaütéseiket különböző nyugat-európai és izraeli célpontok ellen” – válaszolta Jamrik Levente rendező (Magyar korridor – Varsó 1944, Az elíziumi kém), hogy miért kezdte el foglalkoztatni a téma.

A címbeli Sakál nem más, mint az említett terroristák leghírhedtebbje: Iljics Ramírez Sánchez, más néven Carlos. Az egykor a legkeresettebb merénylők között számon tartott férfit a sajtó A Sakál napja című regény után keresztelte el, de ő maga is több filmet (A halál nem felejt, A Sakál árnyéka) és részben egy hazánkban forgatott, Emmy-díjas tévésorozatot (Carlos) is megihletett. 

 

Edgar Ramirez Sakálként a Carlos című mini-sorozatban / Fotó: IFC Films

A venezuelai születésű, szélsőbaloldali (később iszlamista) radikális bűnlajstroma óriási, hozzá kötődik többek között az 1975-ös bécsi OPEC-kongresszus megtámadása, a Szabad Európa Rádió müncheni székházának felrobbantása, és sok más véres franciaországi és nyugat-németországi támadás.

Carlos egykor a Stasi támogatását is élvezte, ám a 70-es évek végén kitessékelték az NDK-ból. Csaknem hat évig Magyarországon lelt menedékre, miközben a palesztinokon kívül Líbiától és Romániából is kapott megbízásokat. “Carlos a magyar állambiztonság jóvoltából a II.kerületi Vend utcában egy teljesen bepoloskázott villában élt társaival és szeretőjével, Magdalena Kopp-pal. A magyar hatóságok számára ugyan nemkívánatos személy volt, ugyanakkor a Kreml és KGB nyomására muszáj volt befogadni és eltűrni.

Jamrik Levente még 2018-ban, a Magyar Média Mecenatúra pályázatán nyert támogatást a dokumentumfilmre, amely a Magyar Népköztársaság és a nemzetközi terrorizmus kapcsolatára koncentrál. A film javarészt Orbán-Schwarzkopf Balázs, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában dologozó történész-levéltáros kutatásain alapul, amelyekből kiderült, a közel-keleti terroristák és a hozzájuk tartozó csempészhálózatok mennyire szabadon működhettek a 80-as évek Magyarországán.

A Sakálhoz köthető pokolgépes merénylet Párizsban (1982) / Fotó: AFP

A film rendezője szerint az is előfordult, hogy nem csak szemet hunytak, hanem aktívan segítették is a tevékenységüket: “Például az IRA egyik egységét a Néphadsereg egyik laktanyájában fegyverezték fel, majd egy duplatetejű kocsiban Jugoszlávián át csempészték Franciaországba azokat a magyar és szovjet gyártmányú fegyvereket, amelyekkel brit és észak-írországi belügyi központokat és rendőrségi épületeket robbantottak fel. De még ennél is sokkal érdekesebbek azok a magyar katonai hírszerzéshez köthető történetek, amely Aldo Moro olasz miniszterelnök meggyilkolásához, vagy a II. János Pál pápa elleni merénylethez vezetnek” – emelte ki Jamrik Levente.

A Sakál és a szocialista titkosszolgálat kapcsolatával a Hamvas Intézet is foglalkozott, ami kapóra jött számukra a kutatásnál. “Ők szerezték be Lengyelországból Carlos dossziéját, ami itthon a mai napig titkosítva van. Ez amúgy okafogyottá vált, mert a varsói dosszié alapján nincs semmi olyan plusz információ benne, ami terhelő lenne még élő személyekre, vagy az egykori pártállam hírszerzésének és kémelhárításának mechanizmusára.”

Bár sok minden továbbra is titkosítva van, a szükséges háttéranyagokat viszonylag könnyen sikerült beszerezniük. Sokkal nagyobb nehézséget jelentett megszólalókat találni a filmhez. Ehhez végül Liszkai László, párizsban élő magyar újságíró nyújtott nekik segítséget, aki amellett, hogy a film narrátora lett, személyesen a Sakálhoz is bejuttatta őket a börtönbe.

Iljics Ramírez Sánchez a párizsi bíróság épületében (2014) / Fotó: AFP

Sánchezt 1994-ben a francia titkosszolgálat fogta el Szudánban, jelenleg a Párizs melletti Poissy börtönben tölti életfogytiglani büntetését. “Laci több könyvet is írt róla, hét-nyolc éve bejáratos hozzá, így Carlos minket is szívesen fogadott.” A francia törvények szerint videó- vagy hangfelvételeket nem készíthettek a találkozó során, az interjút csak írásban rögzíthették, csak néhány csoportképet csinálhattak bizonyítékként, hogy valóban nála jártak.

Nem hinné el az ember, hogy egy tömeggyilkos terroristával üll szemben. Kellemes, tanult úriember benyomását kelti. Követi a világsajtót, szereti az irodalmat, hét-nyolc nyelven beszél, és magyarul is tud valamennyire” – elevenítette fel a rendező az első benyomását, majd úgy folytatta: “Egyértelmű viszont, hogy a mai napig szélsőséges gondolkodású, és egyre jobban el van borulva. Mindent ennek az eszmének áldozott fel. Nem bánt meg semmit, a civileket ugyan sajnálja, de elfogadható, járulékos kárnak tekinti őket. Meg van róla győződve, ha egyszer kiszabadul, akkor majd emberek milliói fognak fegyvert az ő nevében, hogy visszaállítsák a kommunizmust, a szovjet rendszert.

A Sakál többfelé is élt a keleti blokkon belül, de Magyarországra emlékezett vissza a legszívesebben, annak ellenére, hogy 1985-ben kitoloncolták innen: “Budapestet kifejezetten szerette, itt ünnepelte meg a 30. születésnapját is. A világ legkeresettebb terroristája a margitszigeti Termál Hotelben bulizott cigányzenére. Venezuelai születésű, a magyarokat pedig hasonló temperamentumú népnek tartja. Bár tagadta, de a dokumentumokból kiderül, hogy több magyar szeretője is volt, akik egész biztosan a kémelhárításnak dolgoztak.

A bécsi OPEC kongresszus elleni merénylet (1975) / Fotó: Guardian

A belügyesekkel és a rendőrökkel viszont kevésbé volt megelégedve: “Sokat szapulta őket, nem tartotta őket elég meggyőződéses kommunistának. Ajánlkozott is a magyar szerveknek, hogy adjanak neki listát a nyugatra disszidált ‘45-ősökről és ‘56-osokról, akiket likvidálni kéne, de Kádárék nem éltek ezzel a lehetőséggel, ellentétben mondjuk Ceausescuval, aki megbízta, hogy intézze el a Securitate egykori vezetőjét.

Carlos arról is mesélt nekik, hogy fogadták Budapesten, ami látványos jelenetben elevenedik meg a filmben: “1979-ben, ahogy megérkezett Budapestre, a magyar titkosszolgálat üldözőbe vette a taxiját. Nyugati gyártmányú és rendszámú kocsikat használtak, hogy azt higgye, a nyugat-német hírszerzés van a nyomában.” A Ferihegytől Budáig tartó, komoly autós üldözést már félig leforgatták, alatta pedig a Dögkeselyű zenéjének feldolgozása lesz hallható.

Nem egy klasszikus dokumentumfilmet csinálunk, ahol végig csak egy riporter és riportalany, köztük meg egy rakás archív felvétel szerepel, mert ezeket nagyon unom. Eléggé pörgős, játékfilmes elemekkel, az osztotképernyős stílus pedig az olyan korabeli tévésorozatokat idézi, mint a San Francisco utcáin, a Kojak, a Dallas,  vagy a német Tetthely.” Az Az újrajátszott jelenetekben Ficzere Béla, Koleszár Bazil Péter és Varsa Mátyás színész lesznek láthatók. A rendező elmondta azt is, hogy a műfaji korlátokat többek között az Ötvös Csöpi-filmekre vonatkozó kikacsintásokkal lazítják. “Filmes gegek is lesznek benne, de csak olyan szinten, hogy ne vegyék el a film élét.”

Snitt a készülő dokumentumfilmből

A Sakál visszaemlékezéseit narrátortól fogjuk hallani, Liszkai László pedig “David Attenborough-ként kalauzol végig a helyszíneken és a történéseken, az ő személye fogja össze az egészet.” Lesz viszont olyan interjúalany is, aki arccal szerepel: “Sikerült interjúznunk Hans-Joachim Kleinnel, Carlos egyik német harcostársával. Most Normandiában él, annak idején súlyosan megsérült az OPEC-kongresszus elleni merényletben, később François Mitterrandnénak és Daniel Cohn-Bendit uniós politikusnak köszönhetően kapott menedéket Franciaországban. Persze pénzért nyilatkozott, de kiöregedett terroristák közül már sokan abból élnek, hogy a fiatalságuk sztorijait árusítják ki.

Bejrútban pedig egy azóta elhunyt ex-terroristával találkoztak, aki azt állította, hogy annak idején Magyarországon, a néphadsereg által működtetett titkos katonai táborokban kapott kiképzést. “Anis al-Naqqash kezéhez rengeteg vér tapadt, de közben úgy nézett ki, mint a Mikulás. Szerinte a kelet-németeknél profibb volt a kiképzés, mint amit nálunk kapott.” Az ex-terroristák mellett történészeket is megszólaltatnak a filmben, a tárgyalt eseményeket hivatalos szemszögből is bemutatva.

És hogy kicsoda a Patkány? “Az Ismail Oflu álnéven ismert maffiavezér a török Szürke Farkasok nevű szélsőjobboldali szervezet vezetője volt, akik a hazai hatóságokkal együttműködve drog-, fegyver- és embercsempész-hálózatot üzemeltettek az országon keresztül.” Jamrik elmondta, hogy a Patkány szála még ennél is tovább vezet, mivel ezek a szervezetek a 70-es években belekezdtek nálunk abba a tevékenységbe, amit később olajszőkítésként ismert meg az ország.

A Sakál titkos megfigyelés alatt Prágában, háttérben A nagy balhé plakátja (1979) / Fotó: Guardian/Cseh Tikosszolgálati Archívum

Az interjúalanyok felkutatásának nehézségein túl A Sakál, a Patkány, a Kádár és Laci készítése a koronavírus miatt nyúlt jóval hosszabbra a tervezetnél, idén azonban mindenképpen befejezik az 52 percesre tervezett tévéfilmet. Operatőre Tóth Zsolt, vágója Taskó Roland, producere Törköly Róbert.

Az alkotók tervei szerint egy tematikus trilógia első részén dolgoznak, aminek következő fejezete egy még szerteágazóbb témáról, a szocialista titkosszolgálat felügyeletével zajlott állami droggyártásról és -csempészetről fog szólni, aminek szálai Svájcon keresztül egészen Pablo Escobar jobbkezéig, Carlos Lehder Rivastig vezetnek, onnan meg az Egyesült Államokig. A Vörös narkó című dokumentumfilm a Nemzeti Filmintézet 28 millió forintos támogatásával készül, a forgatást jövőre kezdik el.

Címlapkép: Iljics Ramírez Sánchez az évek során / Fotó: AFP