„A tenyérszkenner bevezetése hozta el a fordulópontot, olyan műanyag lett az egész. Csomó bajnoki címet nyertünk azóta, és rezignáltan vettem őket tudomásul” – mondta el Dániel, és Kristóf is hasonlóan érez: „Pestre költözés után és a kutatómunka miatt kezdtem Fradi-meccsekre járni, egy idő után csak idegenbe Felcsútra, Miskolcra Diósgyőr ellen, ezek mindig nagy élmények voltak. Illetve a válogatott mérkőzéseire.”
Random embereket ölelgetni az utcán
Lényegében a barátságukat is közös futballszenvedélyüknek köszönhetik. Mindketten a BKF-re, mostani nevén METU-ra jártak: „Daninak volt egy feladata, Fassbinder-hommage-t kellett csinálnia, és engem ajánlottak neki, mert én már láttam Fassbinder-filmet. Egyet. Találkoztunk, elolvastam a könyvét, ami volt, amilyen volt, a vége jelenet viszont felkeltette a kíváncsiságom.”
Füzes Dániel rendező és Noll-Batek Kristóf forgatókönyvíró
„Egy férfi honvágytól vezérelve hazajön Németországból, viszont csak negatív élmények érik itthon. Mélyponton van, amikor a 2016-os osztrák-magyar Eb-meccs idején kisétál a városba, és belekerül az akkori eufórikus hangulatba. Random emberek ölelgették egymást – legalábbis nekem ez volt az élményem” – foglalta össze Dániel, aki egy évfolyammal járt Kristóf alatt.
„Nekem egyedül ez a rész tetszett a forgatókönyvben, mondtam, hogy kint voltam Bordeaux-ban azon a meccsen, és kiderült, hogy Dani régen a B-középbe járt. Beszélgettünk egymás élményeiről, a népligeti csatáról a magyar-románon, a különböző utcai balhékról, és szóba került, hogy mennyire kevés huligánfilm van, hogy ez a szubkultúra mennyire kevéssé van feldolgozva” – folytatta a visszaemlékezést Kristóf.
Megbeszélték, hogy Dániel diplomafilmje szóljon az ultrákról, és aztán fél évig nem találkoztak. 2017 szeptemberében kezdtek el agyalni a Szokásjogról: „Nem ismertem az írói kvalitásait, azt viszont tudtam, hogy érti a világot, és ez elég fontos.” Kristóf pedig: „Azt láttam, hogy Dani egy fiatal siheder, aki majd elfogadja a tanácsaimat, dramaturgiai meglátásaimat. Ebben pont csalódnom kellett.”
„A dinamika úgy működött közöttünk, hogy én kinyitottam magam, öntöttem magamból a privát dolgaimat, Kristóf pedig egy sokkal hidegvérűbb csávó. Aki ezeket a személyes vallomásokat egy értelmes, mások számára is érthető dologgá formálja. Volt egy időszakom, amikor egy hosszabb párkapcsolat vége után ezzel a közeggel mozogtam, és volt részem egy aluljárós verekedésben a Corvin-negyednél, ami a film elejét ihlette.” Végeredményben viszont messze kerültek Dániel saját történetétől. Ez egy coming-of-age történet, de nagyon kevés az olyan részlet benne, ami egy az egyben az ő életéből származik.
Miért jó fociultrának lenni?
„Ezt kicsit olyan magyarázni, mintha egy filmbuzinak kellene elmagyaráznia, mit adnak neki a filmek.” – utalt arra a rendező, hogy aki nem éli át ezt belülről, annak nehéz ezt az életstílust és a vele járó szenvedélyt racionálisan megindokolni. „Vannak emberek, akiknek a meccs hétvégéje jelenti az egyetlen menekülési útvonalat, ott tudják levezetni a feszültséget, de azért ez jóval több ennél: a bajtársiasságra gondolok, arra az élményre, hogy egy közösséghez tartozol. Végeredményben ez is ugyanolyan életstílus és hobbi, mint bármi más, csak olykor van egy agresszív jellege."
„Nyilván nehezen megfogható jelenség, de a legközelebbi párhuzamnak azt érzem, amit egy ismerősünk mondott az első draft elolvasása után: srácok, ez Pál utcai fiúk” – vette át a szót Kristóf. „Van két rivális csapat, részben az tartja őket össze, hogy egymás ellen küzdenek, de ez a külvilág számára nem jelent sokat. Nekik ez mégis élet-halál harc, büszkeség és testvériesség.”
A Pál utcai fiúk-párhuzam annyira megragadt bennük, hogy még azzal a gondolattal is eljátszottak, hogy megcsinálják Molnár Ferenc regényének fociultrás verzióját: „Megküzdenek, Nemecsek még meg is hal, de legalább övék a grund. Erre a telep őre bejelenti, hogy a grundra felhúznak egy nagy, műanyag, új stadiont, egy tenyérszkenneres vagy családi szektoros cirkuszt, ahová őket már nem engedik be.”
Ehhez a szubkultúrához rengeteg sztereotípia és stigma tapad: erőszakos, rasszista, szexista, sok közöttük a bűnöző. Még be sem fejeztem a felsorolást, Kristóf már közbe is vágja, hogy ez nem teljesen igaz. A Szokásjoggal kimondott céljuk volt, hogy árnyaltan mutassák be ezt a közeget, abban, hogy ez mennyire sikerült, eltér a véleményük.
„Egy rövidfilmben nincs meg az idő és tér, hogy ezzel a szubkultúrával kellő mélységben, sok dimenzióját felvillantva foglalkozzunk. Csak a főszereplőről mondható el, hogy több, mint a közege. Ha nagyon szigorúan nézzük, akár erősítheti is a sztereotípiákat” – elemezte saját filmjét Dániel. „Szerintem meg pont bölcsész-ultrák vannak benne, és ellene megy a sztereotípiáknak” – vágott vissza Kristóf.
„Mi is két verekedésre fűztük fel a dramaturgiát, és az ultráknak a legtöbb róluk szóló filmmel az a bajuk, hogy az agresszióra vannak kihegyezve, miközben ez egy ennél sokkal változatosabb közeg. Sokat jótékonykodnak például, és elkötelezett állatvédők. A szűk baráti társaságom, akikkel kijártam meccsre, humorosan SOHO-nak nevezte magát, azaz szofisztikált huligánoknak” – folytatta Dániel.
A közeg árnyalt bemutatása fontos volt nekik, de az elsődleges célként mégis csak az lebegett előttük, hogy Beni karakterfejlődése átélhető módon jelenjen meg a filmben. „Bemutatni azt, meddig vezeti le valamilyen káros tevékenységben a benne felgyülemlett agressziót, és mikor jön el az a pont, amikor ezzel szembesül.”
Hat éve ketrecharcol, nem volt szüksége kaszkadőrökre
Az izzasztóan erős hangulata, a düh plasztikus ábrázolása mellett az ambiciózussága is kiemeli a Szokásjogot a magyar rövidfilmek közül. Lefoglalták a nagyvárad téri aluljárót a filmeleji verekedéshez, kibéreltek egy buszt a BKK-tól, a filmvégi bunyót pedig két kamerával vették fel, ami drága mulatság, és ezzel a stáb létszáma is nő, hiszen két kameracsapat kell. „Utólag felfoghatatlan számomra, hogy jött ki ez a film abból a minimális költségvetésből, amiből dolgoztunk” – hitetlenkedett Dániel.
A Szokásjog végén hét a hét ellen állnak ki verekedni a zöld és a lila ultrák. „Hat éve ketrecharcolok, úgy éreztem értek annyira a verekedéshez, hogy ne kelljenek kaszkadőrök” – mondta el Dániel. „Előzetesen ütésről-ütésre kitaláltuk a koreográfiát, emlékszem, forgatókönyvírás közben felálltunk, és eljátszottuk mi történik, ha így üti meg, és akkor mi lesz a következő ütés. Storyboardot, majd fotó-storyboardot készítettünk, aztán levideóztuk, végül az öcsém, aki 3D-animációt tanult, leanimálta, hogyan kell mozognia a 14 embernek. A nagy önbizalmamnak aztán az lett a vége, hogy mégiscsak a YouTube-ot bújtam éjjel-nappal, hogyan is kell egy verekedést jól felvenni. Ami a leginkább tanulságos volt nekem, hogy egy jó ütést nem az adja el, aki üt, hanem aki kapja.”
Egy napjuk volt felvenni a filmvégi ustawkát, minél alaposabban fel kellett rá készülniük. Az ustawka az ultracsoportok stadionon kívüli, egyenlő létszámban lefolytatott, előre leszervezett összecsapását jelenti.
„Benne voltam abban a jelenetben: sérülés nem volt, és kurvára élveztük. Ellenfélnek Magai Miklóst kaptam, aki szintén forgatókönyvíró, és együtt végeztünk a METU-n. Egymás ellen kellett harcolnunk, végig üvöltözhettünk, és minden addigi sérelmünket kiadhattuk. Szerintem szar a diplomafilmed, amit csináltál! – és hasonlókat vághattunk a másik fejéhez. Amúgy én vagyok az egyetlen kopasz a filmben” – emlékezett vissza Kristóf.
Ahhoz, hogy működjön a film, kellett egy kiváló színész, aki végig robbanásközeli állapotban tud létezni, és elhisszük róla, hogy bárkinek képes nekimenni. „Eredetileg Gyöngyösi Zoli játszotta volna Benit, de elment a Vígszínházba, és nem tudtuk összeegyeztetni. Nagy Márkot egy hónappal a forgatás kezdete előtt találtuk meg. Először a Facebook-profilképet láttam, kopasz golyófeje volt és vigyorgott. Megnéztem pár interneten fellelhető alakítását, elolvastam vele pár interjút. Valamennyire egy saját alteregót kerestem. A volt barátnőmtől kérdeztem meg, hogy hasonlít-e rám. Erre azt mondta, még úgy is jár, mint te. Ez meggyőzött, és felhívtam.”
"Gyakorlatilag pár videó, kép és interjú alapján kértem fel telefonon keresztül. Elmentem hozzá a Nemzetibe, akkor még ott játszott, ledaráltam neki a több tíz oldalnyi forgatókönyvet, ő pedig csak csendesen bólogatott, hogy jól van. Egy tündéri, jószívű srác. Olyan embert kerestem, akinek a szeméből érzékenység tükröződik, a külseje alapján viszont elhisszük, hogy megállja a helyét egy verekedésben. Tűnjön agresszívnek, de közben legyen szíve is. Nagyon jóba lettünk, a mai napig tartjuk a kapcsolatot, nagy kincs ő.”
“Ezen a ponton muszáj megemlítenem a többi szereplőt is, Márfi Márkot, Darvasi Áront, Konfár Eriket és Karácsony Gergelyt, akik lelkesedésükkel hihetetlenül feltöltöttek, de Ravasz Tamással, Ténai Petrával és Fehér Annával is csodás volt dolgozni. Örökké hálás leszek nekik, a többi szereplőnek és a stábtagoknak, hogy szívvel-lélekkel segítettek elkészíteni a filmet.”
Az ultrák színei, Matt Damon és Tao TE King
Aki kicsit is ismeri a magyar futballközeget, az rögtön beazonosítja, melyik két budapesti csapat táborához tartoznak a zöld és lila színű ultrák, a filmben azonban nem hangzik el a nevük. Az esetleges jogi problémák elkerülése végett kerülték a két klub megnevezését.
A Szokásjog szakmai konzulense Pápai Zsolt filmesztéta volt: „Nagyon jó egy elméleti filmes szakemberrel leülni beszélgetni, feltöltődsz tőle. Érződött, hogy nem ölték ki belőle a film iránti szeretettet, és a mi filmtervünkhöz is szeretettel viszonyult. Elvetemült, távolinak tűnő javaslatokkal jött. Nézzük meg a Little Caesar című gengszterfilmet és olvassunk Tao Te Kinget.”
"Elsősorban a Good Will Hunting inspirált minket, lebontottuk az egész dramaturgiáját, hogy tanuljunk belőle. Sokáig azért volt fontos, mert ugye egy agresszív melós srácról szól, aki közben nagyon okos, és ebben hasonlít a mi filmünkre” – mesélte a forgatókönyvíró.
Nyilván megnézték az összes huligánfilmet, a Green Street Hooligans hatása például szerintük erősen érződik. A Warriort és A pankrátort is tanulmányozták. „Kértem Kristófot, hogy nézze meg a Whiplash-t a dinamikája miatt, nem is tudom, mikor volt film utoljára ekkora hatással rám. Toldiban láttam, nem voltak ott az alkotók, és mégis tapsoltak az emberek.”
Bizsergető meccshangulat
A Szokásjog eredetileg egy munkacím volt, és az ustawkához kapcsolódik, amelynek szokásjog alapján alakultak ki a szabályai: „Például, hogy ha földre kerül valaki, akkor már háromnál többet nem rúgsz bele. Az ustawka egy dominó, egyenlő létszámmal indul, de ha a másik ultracsoport létszámban előnyhöz jut, bíznod kell abban, hogy miután földre kerültél, nem fognak hárman-négyen megrugdosni. Ezért alakultak ki szokásjog alapján bizonyos szabályok, és persze vannak megbeszélések is az összecsapások előtt.”
Grőger Nándor, a vágó egyszer csak egy teljesen más értelmezéssel állt elő: Beni az apját követve egy számára előre kijelölt utat jár végig. Aki ultracsaládba születik, az ultra lesz a szokásjog alapján. Ez a magyarázat annyira megtetszett Dánieléknek, hogy maradtak ennél a címnél, ami újabb problémát szült. Nehezen lehetett átültetni egy hangzatos angol címre.
"Így jött a The Buzz, ami nagyon jól átadja azt a bizsergést, azt a felfokozott érzelmi állapotot, amit meccs közben érzel. Ez nagyon tetszett nekünk, de ezt meg magyarra nem tudtuk lefordítani. Az angol címet jobban szeretem, mint a magyart. Egy angol fórumon találtuk. Azt kérdezték, miért jó meccsre járni. És az egyik válasz így szólt: I say one word. The buzz” – mondta Kristóf.
Remegett az Uránia csillárja
Természetesen örültek a sok fesztiválmeghívásnak és díjnak (a legjobb színész díja a Friss Húson, CineNewWave-díj a CineFesten, a palermói SFF – Sport Film Festival legjobb fikciós film díja, csak hogy párat kiemeljünk), valamint a legendás ferencvárosi és válogatott labdarúgó, Hrutka János méltató sorainak, de leginkább a személyes találkozások fogták meg őket.
“Az egri egyetemisták csinálnak egy pici filmfesztivált Bollók Csabával, a Slow Film Festivalt. Ott kezdtem el régen filmes tanumányaimat, most pedig én kísértem el a filmet. Szívet melengető volt az a meleg fogadtatás, amit ott kapott a film, és hogy utána odajöttek, hogy millió kérdésük van és beszéljünk róla” – emlékezett vissza Kristóf, akivel Dániel is egyetértett: „Giccsesen hangzik, de a legjobb a közönséggel való együtt lélegzés. A Bánkitó Fesztiválon többen megkönnyezték a végét.”
„Az volt a félelmünk írás közben, hogy ezt a főszereplőt utálni fogják, mert külső szemlélő számára látható cél nélkül esik neki mindenkinek. Főleg lányok, akik olvasták a forgatókönyvek, azt mondták, ezt a srácot nem lehet szeretni. Aztán a fesztiválokon, különböző vetítéseken azt éreztem, hogy az emberek értették, befogadták, átélték és szerették” – avatott be egy dilemmájukba a forgatókönyvíró.
Dánieléknek még a díszbemutató jutott az eszébe: „Egy nukleáris tengeralattjáró hangja többször is szól a filmben. Feltekertük a basszust, remegett tőle a csillár az Urániában. Azóta több hangmester is elkérte tőlem ezt a hangot.” Kristófot Roy Andersson operatőre, Borbás István félrehívta az egri fesztiválon, dicsérte a Szokásjogot, és elmondta, hogy szerinte mindenképpen érdemes ebből nagyjátékfilmet csinálni.
Osztjuk Borbás véleményét, csodálatos lenne, ha készülne egy egész estés magyar ultrafilm, Dánielék azonban türelemre intettek. Tervben van, ez egy szerelemprojekt számukra, de tudják, hogy ez nagyon bonyolult vállalkozás lenne. Egyrészt a fentebb vázolt jogi nehézségek miatt, másrészt egy nagyjátékfilmben már nem lehet kihagyni a stadiont, a meccshangulatot, és ez nem jönne ki egy elsőfilmes, inkubátoros költségvetésből.
Kristóf és Dániel következő néhány hete a labdarúgó-európa-bajnokságról fog szólni. Halálcsoportba kerültünk, Portugália, Franciaország és Németország az ellenfelek. „Legalább egy pontot várok, és tudom, hogy nagyon diplomatikus szöveg, de tisztes helytállást. Itthon fog játszani a válogatott, ötvenezer néző előtt, ez nagy pluszt tud jelenteni a csapatnak.” – jósolt a forgatókönyvíró, aki a portugálok elleni meccsen lesz kint, illetve tervezi, hogy kimegy Münchenbe a vonulásra, majd egy kocsmából nézi végig a németekkel vívott mérkőzést. Dánielnek a müncheni meccsre van jegye. Pár nap van még hátra a rajtig, a Szokásjog tökéletesen megfelel arra a célra, hogy futballhangulatba hozzuk magunkat.
A film szűkített stábja: Gor Fanni (kreatív producer/gyártásvezető), Szentiványi Gábor (operatőr), Grőger Nándor (vágó), Bolla Kolos (zeneszerző), Balogh Péter (hangmester), Fazekas Veronika, Nacsa Lilla Daniella (látványtervezők). A Szokásjog június 8-tól elérhető a Cinegón.
