Filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?
Magyarósi Éva: 2005-ben végeztem a Moholy-Nagy Mûvészeti Egyetem animáció szakán, „Hanne” című diplomafilmemmel. Ennek a történetnek az alapja egy 18 éves koromban íródott, azonos című novellám volt. Nem sokkal később született meg szövegi szinten a történet gondolati folytatása a mostani: Lena. A két történet éveken át forgott bennem, nem tudtam tőlük „szabadulni”. Festmények, grafikák, képregények születtek a Hanne-Lena témakörben. Gondolom mindkettő kereste az igazi kiutat, az igazi formáját, ami végülis a két kisfilm.
Filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?
M.É.: A főbb szereplőkkel kapcsolatban konkrét elképzeléseim voltak. Tudtam jól, hogy kit akarok erre, vagy arra a szerepre. Ez ösztöni szinten történt meg bennem, ami kifele ha működik, ha nem, ez alapján döntök. A stáb többi részével meg azt hiszem szerencsém volt. Kardos Sándor operatőrt szerintem a Jóisten vezérelte felém, Ormándlaky Zsoltot, aki a film technika rendezője is volt, az egyetemen ismertem meg. Nekem fontos volt ez a bő fél év, ami alatt a film elkészült.
Filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?
M.É.: A költségvetés nagy része MMKA-s, NKA-s támogatásból és az adóvisszatérítésből állt össze. A többit a film produkciós cége, a Stúdió Baestarts fedezte.
Olvass el egy részletet a Lena forgatókönyvéből!
Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
M.É.: Nem tudok egy konkrét dolgot kiemelni. Annyira intenzív volt minden szinten az az év-fél év, hogy az események teljesen összefolynak. Ha mégis ki kéne dolgokat emelni, akkora a következőket tudnám felsorolni: Először is szerettem a stábbal a kétnapos forgatást. A kedves embereket, akik segítenek, hogy ez a dolog jól sikerüljön. Szerettem a beszélgetéseket utána a barátaimmal. Szerettem az éjszakázásokat Zsolttal, amikor sushit rendeltünk, és tudtam, hogy néha kikészítem, mégis türelemmel, és humorral viszonyul hozzám. Szerettem azt, hogy Kardos Sándorral, bár ritkán találkozunk, mégis bármikor ugyanonnan fogjuk folytatni a munkát, ha dolgozni fogunk a jövőben. Nem tudok mindenkit név szerint megemlíteni, amit nagyon sajnálok. Remélem azt, hogy azoknak, akik dolgoztak a filmemben, méltó igazolás lesz az elkészült munka.
Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
M.É.: Erről szoktak nyilatkozni a rendezők?
Filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
M.É.: Sokat várok. Eleve egy várakozással teli időszak, amiben vagyok. Remélem azt, hogy szeretni fogják ezt a filmet. Mindenki szeretné, hogy a filmje díjat nyerjen, hogy rengeteg fesztiválon szerepeljen, és jöjjenek az ajánlatok, elismerések. Várom a véleményeket. Hogy az, amit mondani szeretnék, átjön-e a képeken, a szövegen, a zenén. Most elég sokáig ez a film lesz az egyetlen adu ászom a túlélésben. Nyilván fontos, hogy a következő film, vagy képzőművészeti vállalás elindulásáig „jól éljek túl”.
Filmhu: Milyen díjra érzed esélyesnek a filmedet?
M.É.: Fődíjat akarok, fődíjat akarok!!!
Filmhu: Legjobb/legrosszabb bonmot a filmedben?
M.É.: A film érzelmi szinten születik meg. Ezért nem szeretnék válaszolni erre a kérdésre.
Filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?
M.É.: A film végtelenített mozgásloopokból áll. Minden jelenetet 2-3-szor vettünk fel sokáig, utána kerestük ki az utómunka során azt a pár másodperces darabot, amit aztán használtunk a legvégén. Valójában a film nem a forgatáson, hanem az utómunka során született meg igazán. Mivel a film alapjában véve egy kísérleti tett az animáció, a videó, és a festmény egyfajta összemosására, nagyon kellett figyelnünk arra, hogy minden pontosan előre, jól ki legyen találva.
Filmhu: Melyik A kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?
M.É.: Nem titkolt vágyam az, hogy a film több szinten el tudjon indulni: nem csak fesztiválokon, hanem a képzőművészeti közegben is működjön.
Filmhu: Hány néző tenne téged boldoggá?
M.É.: Szeretem a számokat, ez a történetből is kiderül. De valójában azt gondolom, hogy nézzék meg sokan, és aztán találja meg azokat az embereket, akik hasonló dolgokat keresnek, amit a film feszeget. Ez a fontos.
Filmhu: Mi a legmeghatározóbb élményed a magyar filmszemlével kapcsolatban?
M.É.: Talán a magassarkú cipőm, amit a megnyitó alkalmára vettem múlt hét szombaton. Amúgy pedig még nincs más, hiszen ez az első filmem, ami a filmszemlén szerepel.
