filmhu: Miért éri meg bárkinek is beszállni a játékfilmezésbe?
Major István: Anyagilag nyilván alig, vagy egyáltalán nem éri meg annak, aki igényes és egyben rétegközönségnek szánt filmet akar készíteni. A művészfilm – közönségfilm probléma a mozikban a legszembetűnőbb: a nézőszámban mutatkozik meg igazán. Az általunk gyártott filmek esetében jó esetben annyi jön vissza, amennyit költünk rá, még jobb esetben minimális hasznot remélhetünk. De minden reklámos filmet akar csinálni, és ez nemcsak a rendezőkre igaz, hanem mindenkire, aki a reklámfilm-iparban dolgozik. A reklám ugyanis nagyon jó pénzkereseti lehetőség és egyben gyakorlati terep is, de a játékfilm adja a sikerélményt. Egy játékfilm az, amivel bemutatkozhatsz és szakmai elismerésként meghajolhatsz a filmszemlén, kijuthatsz külföldi fesztiválokra és ez a lehetőség hozza magával a következő lépést, hogy el tudj indulni a nemzetközi filmpiac felé. A film az film, valahol mindenki arra vágyik, hogy nyomot hagyjon a világban, művészi produktumot hozhasson létre.
Minden reklámos filmet akar csinálni
Major István: A közönségfilm mindig érdekelt, de mégsem kerültem soha igazán közel hozzá. Valahogy mindig elkerültük egymást, pedig szívesen csinálnék szórakoztató közönségfilmet is, de eddig valamiért mindig a művészfilm és a közönségfilm határmezsgyéjén találtam magamat, illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy ilyen történetek, forgatókönyvek, rendezők találtak meg. Ezekben a filmekben hittem, ezért alakult így az elmúlt évek során, hogy a Filmteam-ben rétegfilmeket kezdtünk csinálni. Azt biztosan tudom, hogy azokat a forgatókönyveket szeretem, amikben valami különleges és izgalmas történet rajzolódik ki, mint például a Fekete kefé-ben, de a Köntörfalak is ilyen, dráma, krimi, thriller egyszerre, miközben a humor sem hiányzik belőle.
filmhu: Úgy fogalmaztál: "megtalálnak". Te nem keresel?
Major István: Nem igazán. Nem azért, mert ezt tartom helyesnek, hanem mert gyakorlatilag a Filmteam most jutott el abba a stádiumába, amikor megfordulhat a helyzet. Olyan filmeket csináltunk eddig, amikben hittünk, amiket értékesnek találtunk és meg tudtuk teremteni a létrehozásához szükséges anyagi hátteret. A Köntörfalak szakmai sikere azt jelzi, hogy jó döntést hoztam, amikor elvállaltam, ezért is szeretnék a jövőben hasonlóan nyitott lenni és megtalálni a „mi” forgatókönyvünket, rendezőnket.
Salamon András Meséld el... című filmjének forgatása
filmhu: Évi egy nagyjátékfilm elég?
Major István: Eddig az volt. Úgy érzem, hogy maximum évente hárommal tudunk foglalkozni, hiszen mellette ott vannak a kisjátékfilmek, reklámok és egy játékfilm sok előkészítést, odafigyelést igényel. Ezen kívül a pénzeket összeszedni sem könnyű, ráadásul elég időigényes feladat. Több kisfilmet készítettünk úgy, hogy semmi támogatást nem kaptunk, gyakorlatilag én adtam rá pénzt. Nemrég fejeztünk be Banner-Szűcs Lóránttal egyet A Pipás címmel, amit nem válogattak be a Filmszemlére, pedig szerintem abszolút vállalható kisfilm. Régen rengeteg videoklipet forgattunk, mert jó volt arra, hogy fiatal rendezőket kipróbáljak, megismerjek, valamit megmutathassanak magukból. A kisfilm szintén ennek az útnak egy része, hogy kiderüljön, alkalmas-e valaki arra, hogy egy nagyjátékfilmet megrendezzen. A Filmteam-be a fiatalok és az elsőfilmesek jönnek, Nyitrai Marci, Banner-Szűcs Lóránt, Buvári Tamás, és ez így van jól, nem bánom, ha ez a híre a Filmteamnek. Vranik Rolandot anno egyébként kaptam, ő most is mással dolgozik,de akkor úgy alakult, hogy a Fekete kefé-ben én lettem a vezető producer, Kovács Gábor, Pataki Ági (Filmpartners) és Muhi András (Inforg Stúdió) pedig koproducerek.
filmhu: Meg is nyertétek a szemle produceri díját 2005-ben.
Major István: Éppen azért, mert példaértékű volt a producerek együttműködése, és korábban még nem történt ilyen, hogy több cég összeállt volna egy film megvalósulásának érdekében. Meg akartunk oldani egy feladatot: létrehozni egy filmet, amiben mindnyájan ugyanazt a lehetőséget, értéket láttuk. A Fekete kefé-t egyébként nem mindenki szereti, de nekem nagyon bejön a sajátos humora. Sajnos azóta nem dolgoztunk együtt Rolanddal, mert az Adás-ban már nem vállaltam szerepet.
A fődíjas Fekete kefe - Fotó: Barakonyi Szabolcs (Index)
filmhu: Meg lehet pontosan határozni, hogy mi a producer, koproducer feladata?
Major: Ez mindig attól függ, hogy ki mit tud éppen beletenni az adott filmbe. A Köntörfalak esetében Durst Gyuri volt a koproducer, ami ebben a konkrét esetben azt jelentette, hogy Durst a Duna Televíziótól szerzett pénzt egy pilot-ra, és a későbbiek során ezzel a pilot-tal próbáltak meg pályázni mindenhova, míg végül Marosi Gábor és Dyga Zsombor eljöttek hozzám megmutatni azt a pár percet. Zsombor korábbi filmjeit is támogattam már, eszközzel, pénzzel, de nem jelentősen. Marosi Gabit pedig nagyon régóta ismerem, leültünk, megnéztük amit forgattak, és azt gondoltam, hogy ez nagyon jó, ebben benne rejlik egy izgalmas játékfilm lehetősége, rendben, összeszedem én erre a pénzt. A Fekete kefe után járó normatív támogatást a Köntörfalak-ra fordítottuk, illetve hoztam egy szlovák partnert, aztán beleraktuk a 20%-ot, mert anélkül elképzelhetetlen lett volna, és persze önerőből még hozzátettünk sok mindent.
Major István: ...Amit egyébként valóban pénzért szoktunk bérbeadni, amikor reklámfilmet forgatnak benne - elég gyakran -, most is van egy megkeresésünk. Persze dolgozni ilyenkor lehetetlen, ki is kell költöznie a Filmteamnek, de a Köntörfalak ebből a szempontból is kivétel volt. Mindannyian szerették az irodában, talán azért is, mert már akkor olyan hangulata volt a forgatásnak, mint az elkészült filmnek.
filmhu: A Köntörfalak abból a szempontból is különleges, hogy ez az első olyan film, amit ti magatok fogtok forgalmazni. Miért döntöttetek így?
Major István: Nagyot csalódtam régebben a forgalmazói piacban, s akkor úgy döntöttem, legközelebb saját magunk próbáljuk meg. Azt hiszem, egyre többen gondolkodnak így, főként az ilyen típusú, műfajú filmeknél. A Köntörfalak-nál próbáljuk a saját magunk igényei szerint alakítani a forgalmazást, de iszonyú nehéz, kevés tapasztalatunk van. Kapunk majd 2-3 millió forintot a Közalapítványtól, ami gyakorlatilag semmire nem elég, hiszen 30-40 milliós kampányra volna szükség ahhoz, hogy valami látszódjon, érződjön is. Ennek a tizedét tudjuk összepályázni, úgyhogy megint a Filmteam áldoz rá. Ez újabb magyar valóságkép: filmeket készítünk, de nem marad pénz arra, hogy más termékekhez hasonlóan eladjuk. Márpedig nem lehet a szájhagyományra építeni, sem a szakmai díjakra. A közönséget meg kell szólítani, ezt nem lehet félvállról venni.
A Filmteam irodája éjjel - Fotó: Varga Ferenc, [origo]
Minden azon múlik, hogy egy film meddig képes a moziban maradni – s nem jellemző a lassú „békén hagyom” hozzáállás, mert a piaci érdekek nem engedik meg. Nem gondolkodom nagy nézőszámban, nincsenek illúzióim, csak reménykedem. Azt szeretném elérni, hogy ez a film jelen legyen a mozikban, aztán otthon a polcokon, ismerjék, tudjanak róla, jusson el azokhoz, akiknek készítettük. A legfontosabb, hogy ne vesszen el. A Köntörfalak lassan érő film, amit jó lenne, ha időnként meg lehetne nézni, ha az embernek éppen olyan kedve van. A DVD-én már most dolgozunk, szeretnénk megállapodni az Uptown Felazzal, hogy közösen adjuk ki a DVD-t és a filmzenei CD-t, dupla lemezes verzióban. A film annyira csendben, nyugalomban, 16 nap alatt készült, hogy akkor nem figyeltünk arra, hogy legyen werkfilm, alig vannak a filmből kimaradt jelenetek, hiszen csak azt forgattuk le, amire szükség volt. De dolgozunk rajta, hogy egy értékes lemezt állítsunk össze. Tanuljuk a forgalmazást, nem könnyű, de egyre jobbak leszünk, és a következő filmnél még jobban fogjuk csinálni.
Mindig a művészfilm és a közönségfilm határmezsgyéjén találtam magamat
filmhu: Megvan már a következő film?
Major István: Sőt, a következő három! Ujj Mészáros Károly Liza című filmterve az egyik, erre van már valamennyi pénzünk és külföldi partnerünk is. Persze kell még hozzá pénzt szerezni, hogy létrejöjjön, de elég jól állunk. Zsombor következő rendezése a Chamber is idei terv, illetve Salamon Andrással készülünk Ütközések című filmjére. Kisjátékfilm is készül Nő a dugóban címmel Ferenczi Gábor rendezésében.
filmhu: A Filmteamnek van egy uruguayi diviziója, ez mit jelent a gyakorlatban? Van ott egy ugyanilyen iroda?
Major István: Kisebb mint ez, de igen. Forgattam egyszer egy reklámfilmet a Theodorának évekkel ezelőtt: olyan helyszín kellett, ami hasonlít a Balaton-felvidékhez és nyár van februárban. Így került egyáltalán Uruguay szóba. Kedvező áron tudtuk kihozni az egész reklámfilmet, pedig végig ott forgattunk. Nekem nagyon megtetszett Montevideo, nyitottam ott egy irodát, és azóta forgatunk ott reklámfilmeket. Nem helyi, hanem nemzetközi piacra készülő reklámfilmeket, elsősorban a német piacra és főleg ebben a váltóidőszakban, amikor itt tél van, ott pedig nyár. Próbáljuk a magyar reklámügynökségeket is meggyőzni, hogy néha érdemes kimozdulni Magyarországról, - legyen az akár Uruguay - pláne ha versenyképes áron izgalmas új helyszíneket, szereplőket kapnak, professzionális kiszolgálással.
