Nem árulunk el semmi újat azzal, hogy filmgyártási nagyhatalom lettünk: megérkezett a mozikba a nagyrészt nálunk készített Dűne második része, pár hónapja Angelina Jolie forgatott nálunk, most éppen Russell Crowe-val lehet összefutni Budapesten.
Bár egyre több magyar név sorakozik a hollywoodi produkciók stáblistáján, januárban került a hazai mozikba egy olyan alkotás, ahol még az átlagnál is több ismerős névre figyelhettünk fel. Nem véletlen, hogy a Szegény párák a Velencei Filmfesztiválon megrendezett premiervetítése után (ahonnan később elhozta a fődíjat, vagyis az Arany Oroszlánt) már másnap vetítésre került a miskolci Cinefesten – hasonlóan szigorú biztonsági körülmények között, mint ahogy az A-kategóriás olasz fesztiválon.
A furcsa filmek görög mestere, Jorgosz Lanthimosz szűk alkotói gárdáján túl leginkább magyar szakemberek dolgoztak a hatalmas sikereket elért filmen, sőt, a tizenegy Oscar-jelölésből egy magyar ember kezébe is kerülhet, Mihalek Zsuzsa berendezőt a látványtervezőkkel együtt jelölték a díjra.
Lanthimosz filmje nem hagyományos szuperprodukció. Hiába forgatták stúdióban, rengeteg szakember közreműködésével, a benne dolgozók mégis úgy emlékeznek vissza a munkára, hogy sokkal inkább hasonlított egy európai szemléletű, szerzői film gyártására.
Réder György nevéhez több magyar film kötődik, ő volt a Spirál, a Brazilok, a Hasadék vagy a Lajkó – cigány az űrben operatőre, dolgozott second unit vagy kamera operatőrként a Napszálltában, a Saul fiában, az Aurora Borealisban, a Bibliothéque Pascalban, a Liza, a rókatündérben, de az Aranyéletben is. Mindemellett nagy tapasztalata van a klasszikus szervízmunkákban, dolgozott például a Dűnében, az V. Henrikben és Az utolsó királyságban is. A Szegény párákban a second unit (a fő stáb mellett dolgozó kisebb csapat, akik a sztárok nélküli kiegészítő jeleneteket, képeket, esetleg az utómunkához szükséges egyéb anyagokat rögzítik) vezető operatőre, illetve esetenként – amikor két kamerát használtak – a main unit, a fő stáb B-kamera operatőre volt.
Réder György a forgatáson
„Fontos különbség, hogy míg az itt forgatott külföldi filmek többsége stúdió film vagy sorozat, sok esetben az utolsó vágás joga a producerek kezében van, sorozatok esetén akár három-négy rendezőnek a film végső verziójába nincs is beleszólása. Pont ezért elvárás, hogy egy-egy jelenet minden létező beállításból, irányból és plánból rögzítsenek, hogy minél nagyobb variációs lehetősége legyen a vágónak az utómunka során. A Szegény párák egyértelműen szerzői munka, fel sem merült, hogy ne a rendezői szándék domináljon a snittelés és a vágás során” – mesélte Réder, aki ugyanolyan furcsán csöppent bele a munkába, amilyen szürreális maga a film.
B-ről A-ra
Bár a megszokott módon interjúra hívták Ryannel, hamarosan felgyorsultak az események. A beszélgetésen az operatőr meg volt elégedve Réderrel, de megkérte, hogy menjen el az egyik próbafelvételre, hiszen Lanthimosznak is rá kell bólintania a döntésre, hogy őt veszik fel. „Elmentem a tesztfelvételre, bámészkodtam, megjött Jorgosz, kezet fogtunk, de nem történt semmi más. Nem nagyon értettem, hogy mi történt itt, pár napig vártam, majd felhívtam a gyártásvezetőt, és kiderült, hogy Ryan Covid-kontaktszemély lett és karanténba került, ezért a forgatás előtti utolsó nagy kameratesztnél nekem kell helyettesítenem őt.”
A feladatot nem csak az nehezítette, hogy Lanthimosz és Ryan összeszokott páros, ráadásul szupersztárok a főszereplők, de a film három különböző nyersanyagra, fekete-fehér filmre, Kodak Vision 500-ra és egy „fordítós” filmre, Ektachrome-ra (ez az az anyag, amelyet Rév Marcell is használt az Eufóriában – a szerk.) forgott.
„Beszéltem az operatőrrel telefonon, aki biztosított róla, hogy mindenben segíteni fog, de nagyon para volt, mert nem láttam egy kockát sem az addigi tesztekből, ráadásul Ektachrome-mal soha nem forgattam még, és ha jól tudom, a magyar operatőrök közül is csak hárman: Rév Marci, Erdély Matyi és Nagy Andris. Mindenesetre leporoltam a fénymérőimet, majd sikerült elintéznem, hogy Lanthimosszal is beszélhessek tíz percet az elképzeléseiről. Ez azért is volt fontos, mert ekkor még semmit sem láttam az addig felvett próbafelvételekből. Akkor már állt Baxter háza, abban forgattunk, ezt kellett úgy bevilágítani, hogy 360 fokban működjön.”
Réder György
Az is nehezítette a hirtelen beugrott Réder dolgát, hogy tilos volt lámpát behozni a díszletbe, mert a rendező kikötötte, a színészeket semmi sem akadályozhatja a játékban, így például fahrtoláshoz sem használtak sínt, hanem a díszletpadlón, vagy egy táncparketthez hasonló anyagon tolták a kocsit. A világítást a díszleten kívülről, az ablakokon keresztül kellett megoldani, úgy, hogy kilátva az ablakokon se vegyük észre a lámpastatívokat. Az Ektachrome azonban egy erősen kontrasztos anyag, amelynek nagyon alacsony a fényérzékenysége, ezért fontos a megfelelő világítás. „Annyira stresszeltem, hogy a forgatás előtt három napig nem aludtam, de aztán ott találtam magam ebben az elképesztő díszletben, ezzel a három fantasztikus színésszel meg Lanthimosszal és kiderült, hogy mindannyian elképesztően jó fejek. Felejthetetlen két nap volt, és végül ez lett az én beugróm a Szegény párákba.”
A szerzői filmesek közül is van olyan, aki már felsnittelt jelenetekkel, esetleg storyboarddal érkezik a forgatásra, de a görög rendező sokkal spontánabb módon dolgozott, a koreográfia a próbák folyamán dőlt el, de az is előfordult, hogy többféleképpen vettek fel egy-egy jelenetet. „Nem azt mondom, hogy úgy működtek, mint egy színházi társulat, de nagyon összeszokott csapatból állt a stáb magja, ráadásul ők már a forgatás előtt is sokat próbáltak. Jorgosz és Emma – akit egyébként a magánéletben mindenki Emily-nek szólít, és nem is használja az Emma nevet –, Robbie Ryan és a producer már A kedvencben is együtt dolgoztak. Ők együtt kreálták meg ezt a csodálatos világot” – mesélte Simkó Dóra, aki közel negyven magyar és külföldi filmben dolgozott scriptesként – például az Aurora Borealisban, a Szárnyas fejvadász 2049-ben, A rítusban, vagy a The Childhood of a Leaderben.
Emma Stone a filmben
A buborék
Mindketten egyetértenek abban, hogy a szűk stáb mintha egy buborékban dolgozott volna. Hiába a több száz fős csapat, ők kialakították benne a külön alkotóműhelyüket. Réder ehhez a belső körhöz akkor került közel, amikor B-kamera operatőri feladatokat kapott. „A jelenetek kilencven százalékát egy kamerával vették fel, de néhány nagy és fontos jelenetnél ott voltam a B-kamerán. Ilyen volt az ikonikus táncjelenet, vagy amikor a Baxter-házban először ülnek Max-szal együtt hárman az asztalnál, illetve Alfie házában, a szintén egy hatalmas asztal mellett játszódó jelenetnél, amikor Bella rádöbben, hogy milyen ember volt ő régen és annál a párizsi jelenetnél is, amikor Emma Stone és Mark Ruffalo a padon ülnek nincstelenül.” Az egykamerás felvételeknek nemcsak az volt az oka, hogy intimebb környezetet teremtsenek, de Ryan olyan széles látószögű objektíveket használt, hogy egy apró kameramozgásnál is szinte az egész szoba látszott, így a legtöbb jelenetben fizikailag lehetetlen lett volna elhelyezni még egy kamerát.
„A szűk stáb zártsága miatt én is kicsit tartottam attól, hogy mennyire lesz gördülékeny a kommunikáció, de teljesen felesleges volt, mert bármikor oda lehetett menni Jorgoszhoz, és mindig nagyon kedvesen, készségesen válaszolt” – mesélte Simkó, aki a legtöbb esetben bent lehetett a stábbal a díszletben. „Csodálatosak és nagyon közvetlenek voltak a színészek is, ráadásul viccesebb és dinamikusabb lett a film, mint amire sokan számítottak a forgatókönyv alapján.”
A jeleneteket, ahol csak lehetett, kronologikus sorrendben vették fel, ami nem gyakori a filmgyártásban. Ennek elsősorban azért volt jelentősége, mert így Emma Stone könnyebben tudta megformálni a karakter fejlődését mind mozgásban, mind beszédben. „Emiatt a kapcsolódások szempontjából nem volt nehéz feladatom, ráadásul sok mindent egy beállításból vettünk fel, ezért sok jelenet scriptes szempontból könnyű volt. Akadtak persze nehezebb részek, a táncjelenet, vagy amikor a hajón nagy a statisztéria, de a legtöbb esetben csak két-három szereplő játszott egy jelenetben, ami szintén megkönnyítette a dolgom.”
Mark Ruffalo fotója a szettben dolgozó Dóráról
A technika zsonglőrei
Nemcsak a forgatás zajlott szokatlan keretek között, de a felvétel technikai része sem volt mindennapi. Már volt róla szó, hogy három különböző filmnyersanyagot használtak, de két különböző kamera is forgott. Az ArriCam ST filmkamera mellé az ’50-es években használt VistaVisiont is bevetették, ezt azonban csak akkor tehették meg, amikor néma jelenetet rögzítettek, mert ez a régi technika annyira hangos, hogy képtelenség lett volna élő hangot rögzíteni mellette. Különös képi megoldásként teljesen egyedi technikát is kitaláltak: egy 16 mm-es filmhez kialakított 4mm-es objektívet használtak az egyébként 35mm-es nyersanyaghoz, így az objektív nem rajzolta ki az egész filmkockát, és érdekes kerek képet kaptak, amely azt a hatást kelti, mintha bekukucskálnánk a szereplők életébe.
Réder majdnem az összes technikai megoldást használta a munkája során, hiszen second unit operatőrként itt elsősorban az volt a feladata, hogy a main unit által felvett jelenetekhez rögzítsen olyan felvételeket, amelyeket később, az utómunka folyamán egybeolvasztottak a felvett jelenetekkel. Vegyes technikát használtak a felvételek és az utómunka során is. Makettel, festett vagy zöld háttérrel és más módszerekkel egyaránt dolgoztak, de volt olyan megoldás is, amikor egy hatalmas 30x6 méteres ledpanelen vetítették ki a hátteret, például a hajó mögötti eget és tengert. Előfordult, hogy erre a ledfalra kellett előre forgatniuk háttereket (plate-eket), amelyeket később, a jelenet felvételekor levetítettek: például, amikor Bella a hintóban ül, az ablakon át látszó emberekkel teli utcaképet Réderék előre rögzítették, a main unit pedig bejátszotta a megfelelő jelenetnél.
Egyes jelenetekben akár több megoldást is használtak. Bella férjének házának kapuját és belső tereit is a Központi Szabó Ervin Könyvtár alakította. A makettek felvételén külön stáb és operatőr dolgozott, az operatőr az a Tristan Oliver, aki Wes Anderson filmjeinek makettjeit vette fel. Rédernek és a second unit stábnak pedig az volt a feladata, hogy a megadott irányból és távolságból rögzítsék a valós Szabó Ervin Könyvtár bejáratát, amint Belláék hintója begördül. A film kezdő jelenetét, amikor a fiatal nő vízbe ugrik, szintén hasonló módszerekkel rakták össze az utómunka során, de Réderék csapatának köszönhetjük azokat a textúrákat is, amiket a főcím és a végefőcím alatt láthatunk.
Simkó Dóra a forgatáson – Covid-gyanúval kocsikaranténban
„Azt is mi vettük fel, amikor Baxter Bella utazása előtt bevarrja a pénzt a ruhájába. Ehhez egy kézközelit is rögzíteni kellett.” – meséli az operatőr. „Hoztak nekünk egy hivatásos szabót, azért, mert ő jobban varr, mint a színész. De amikor rákerült a kezére a prosthetic maszk, nem tudta rendesen megfogni a tűt, ráadásul amatőrként nem érezte a kamerát. Jorgosz a műteremben, a second unit monitorján látta, hogy mennyit küszködünk, és egy idő után átjött Willem Dafoe-val, leültette, és ő első felvételre megcsinálta, amit a szabó nem tudott. Hatalmas megkönnyebbülés volt.”
Ezek az emberek imádják a munkájukat
Amikor arról faggattam a két szakembert, hogy mi volt számukra a legmaradandóbb élmény a forgatáson, mindketten azt emelik ki: hogy ezekkel a fantasztikus művészekkel dolgozhattak együtt. „Személyesen ott lehettem, végigkísérhettem, ahogy ez a film létrejött. Minden kreatív része fantasztikus volt, senki nem volt elszállva, és mindenki a maximumot akarta nyújtani kamera előtt és mögött is, mert tudta, hogy valami csodának lesz a része” – meséli Simkó, és azt is elmondja, az összes színész teljesen természetesnek vette, amikor jelezte nekik, ha a jelenetben másképp csináltak valamit az előző felvételhez képest. „Ezek az emberek imádják a munkájukat és megértik, hogy nem azért megy oda az ember, hogy piszkálja őket, hanem azért, hogy jó legyen a végeredmény, hogy minél több dolgot fel tudjanak használni a vágószobában a játékukból, hogy ne azért ne kerülhessen be egy jól sikerült felvétel a filmbe, mert a másik kezében tartja a papírokat.”
Szerinte egészen családias hangulatban folyt a munka. „Nagy élmény volt, hogy Emma Stone elhozta a kislányát és az anyukáját is. De nekem Mark Ruffalo lett a kedvencem. Amikor egy ózdi óvodának gyűjtöttünk adományokat a stábban, szó nélkül megtömte a charity dobozunkat, és – Emilyvel együtt – annyira megszerette a lángost, hogy a születésnapjára, ami pont az utolsó forgatási napra esett, rendeltünk neki négy lángost, egymás tetejére raktuk, beleszúrtunk egy tűzijátékot és ezt kapta meg tortaként.”
A Szegény párákat januárban mutatták be nálunk, de még mindig látható a hazai mozikban. Március 11-én hajnalban pedig az Oscar-gálán drukkolhatunk neki, mert a tizenegy jelölésből néhányat csak szoborra vált.
