A Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum és a Mai Manó Ház a magyar film 125. évfordulója alkalmából állította össze a teljes épületet beterítő, két emeleten keresztül futó, Felvétel! – Pillanatok a 125 éves magyar film történetéből című kiállítást, amely azt a nem kis feladatot tűzte ki céljául, hogy a hazai filmgyártás több mint százéves történetét kövesse végig a némafilmek korától egészen napjainkig. A tárlaton Kurucz Márton, a Filmarchívum munkatársa és Baki László, a Mai Manó Ház szakembere vezette végig a sajtót.
A második emeleten Kurucz és filmarchívumos kollégái, Sipőcz Mariann és Szállás Gabriella állították össze a tárlatot, amely a magyar filmmel egyidős standfotós szakma előtt tiszteleg. A kezdetektől napjainkig tartó válogatás közel kilencven, a nagyközönség által eddig nem látott stand- és werkfotón keresztül villantja fel a magyar filmfotósok gazdag életművét. Fontos kiemelni, hogy a standfotó és werkfotó nem egy és ugyanaz, ráadásul más funkciókat látnak el. A standfotó olyan kép, amely a film egy-egy fontos jelenetét mutatja meg, ahogyan azt a filmen is láthatjuk.
Kurucz Márton hangsúlyozta, hogy a standfotó megszületése alapvetően a filmforgalmazás igényeihez kapcsolódott, hiszen mozik kirakataiban elhelyezett fényképek feladata az volt, hogy kedvet csináljanak a nézőknek az adott film megtekintéséhez. A standfotó tehát eredendően reklámeszköz volt, mégis jóval többé vált annál. Számos esetben ezek a képek jelentik az egyetlen fennmaradt bizonyítékát olyan alkotásoknak, amelyek maguk már elvesztek.
A kiállítás egyik legizgalmasabb része a magyar némafilm korszakának bemutatása: a falakon látható képek nagy részéhez ma már nem tartozik mozgóképes anyag, hiszen a magyar film első két-három évtizedének alkotásai szinte teljesen megsemmisültek. Kurucz felidézte, hogy a hangosfilm megjelenése után a némafilmek rendkívül gyorsan elértéktelenedtek, a nitrát alapú filmszalag nyersanyaga sok esetben többet ért, mint maga az alkotás, így a kópiák jelentős részét újrahasznosították. A következmény jól ismert: a magyar némafilmek túlnyomó többsége elveszett. Ennek különösen beszédes példája a Színésznő szobalánya című film, amelyből mindössze egyetlen standfotó maradt fenn. Magáról a mozgóképről ma már semmit sem tudunk, a fénykép azonban mégis képes valamiféle kapcsolatot teremteni a száz évvel ezelőtti alkotással. A tárlatvezetés egyik visszatérő gondolata éppen ez volt: a standfotók sokszor ott is megőrizték a filmtörténetet, ahol maga a film már eltűnt.
A tárlat másik fontos rétege a filmtörténeti kutatás és a gyűjteményi munka bemutatása. Több történet is elhangzott olyan anyagokról, amelyek évtizedekkel később, véletlennek tűnő körülmények között kerültek elő. Különösen emlékezetes volt a Két lány az utcán című film fotóarchívumának története, hiszen a Tóth Endre rendezte alkotásból hosszú ideig egyetlen kép sem volt ismert, mígnem egy magángyűjteményből előkerült egy teljes album, benne nyolcvanöt jelenetfotóval. Az album tulajdonosa az utolsó pillanatban mentette ki az anyagot egy kiürített lakás konténerbe kerülő hagyatékából. A történet jól mutatja, hogy a filmtörténet megőrzése sokszor nem csupán intézmények, hanem magánemberek felelőssége is - sőt, az ilyen régi, száz év körüli anyagok legtöbbször véletlenül kerülnek elő.
Különösen kedves gesztusa a kiállítás ezen részének, hogy létrehoztak egy Mennyei stáb című fotót, amelyen régi fotográfiai stílusban, stábfotó formátumban láthatók a magyar film nagyjai, a korai időktől, mint Gaál Franciska, Kértész Mihály, Kabos Gyula vagy Lugosi Béla, a későbbi felejthetetlen alkotások létrehozóiig, mint Jancsó Miklós, Makk Károly, Psota Irén, Törőcsik Mari, és Gábor Miklós.
A tárlat egyik visszatérő motívuma a standfotó és a werkfotó közötti különbség. Míg a standfotó a filmkamera nézőpontját követi, addig a werkfotó a forgatás kulisszái mögé enged bepillantást. Ezeken a képeken már nemcsak a színészeket, hanem a reflektorokat, a kamerákat és a stábtagokat is láthatjuk. A werkfotók különösen értékesek a filmtörténészek számára, hiszen a filmkészítés hétköznapi gyakorlatáról is képet adnak. A kiállítás jelentős figyelmet szentel azoknak a szakembereknek is, akik évtizedeken keresztül dokumentálták a magyar filmgyártást. A látogatók megismerhetik többek között Markovics Ferenc, Inkey Tibor, Schandl Teréz és Domonkos Sándor munkásságát. Az ő felvételeik bizonyítják, hogy a standfotó nem pusztán dokumentáció, hanem önálló vizuális műfaj is. Egy jó standfotónak ugyanúgy történetet kell mesélnie, mint magának a filmnek.
Az épület első emeletéért a Mai Manó Ház kurátora, Papp László felelt, és hét meghatározó magyar film standfotó-anyagán keresztül mutatja be a műfaj fejlődését. A válogatásban olyan klasszikusok szerepelnek, mint a Körhinta, az Egri csillagok, A tanú, a Szerelem, az Égigérő fű, a Pogány Madonna és az Egészséges erotika, amely összeállítást az intézmény látogatói szavazták meg. Így még érdekesebb az a tény, hogy a mindössze hét standfotós munkái között megtalálható Inkey Tibor és lánya, Inkey Alice munkái is.
A bemutatott anyagok között különösen hangsúlyos helyet kapott Makk Károly Szerelem című filmje. Az alkotás standfotóit Markovics Ferenc készítette, aki később a film plakátját is megtervezte. A tárlatvezetés során felidézett személyes visszaemlékezések közelebb hozták a forgatás légkörét is, különösen megrázó történet kapcsolódott Darvas Lili egyik jelenetéhez, amelynek érzelmi intenzitása a stáb tagjait is mélyen megérintette. A filmhez kapcsolódó ikonikus standfotó végül a kiállítás egyik központi képe lett.
A tárlat végére világossá válik, hogy a standfotó jóval több egyszerű reklámanyagnál, ezek a képek a magyar filmkultúra vizuális emlékezetének részei. Megőrzik elveszett filmek nyomait, dokumentálják a forgatások világát, és sok esetben olyan részleteket mutatnak meg, amelyek a vásznon soha nem voltak láthatók. A kiállítás így nemcsak a standfotósok munkája előtt tiszteleg, hanem arra is emlékeztet, hogy a filmtörténet nem kizárólag a mozgóképekben él tovább. Néha egyetlen jól elkapott állókép őriz meg mindent, amit egy korról, egy alkotóról vagy egy filmről tudni érdemes.
A Felvétel! – Pillanatok a 125 éves magyar film történetéből című kiállításon összesen 211 fotográfia látható: az első emeleten 125 fotó és további 7×10 vetített kép, míg a második emeleten 86 fotográfia kap helyet. A tárlat augusztus 23-ig tekinthető meg a Mai Manó Házban.
A cikkben szereplő fotókat Molnár Judit Anna fényképezte.
