Petrányi Viktória producerként több mint húsz éve a magyar filmszakma egyik meghatározó szereplője. A Forbes 2023-ban, 2024-ben és 2025-ben is az 50 legbefolyásosabb magyar nő közé választotta. 1999 óta dolgozik filmproducerként, 2003-ban Mundruczó Kornéllal együtt megalapította a Proton Cinema nevű független produkciós céget. Dramaturgként és forgatókönyvíróként Mundruczó olyan nemzetközi elismerést szerző filmjeiben működött közre, mint a Szép napok, a Nincsen nekem vágyam semmi, a Delta és a Fehér isten, producerként pedig a rendező összes eddigi alkotásában részt vett. Szerzői és független filmek (Magyarázat mindenre, Külön falka, Természetes fény, Fekete pont) gyártása mellett a Protonnal olyan nagy volumenű külföldi szerviz- és koprodukciókat hozott Magyarországra, mint a Fehér éjszakák vagy A brutalista.
Gondoltad volna az év elején, hogy ma a magyar filmszakma teljes megújulásának kérdéseiről fogunk beszélgetni, és te leszel a megújulás fő felelőse?
Egyiket sem gondoltam volna. Reméltem, hogy végre történni fog valami ebben az országban, részese voltam a forrongó energiáknak, és figyelemmel kísértem, ahogy növekednek. Erre a feladatra azonban nem számítottam.
Ehhez képest kineveztek a magyar filmreformért felelős miniszteri biztosnak. Új korszak kezdődött a kulturális szektorban, és veled párhuzamosan sok más szakember is döntési helyzetbe került, marad az alkotói pályán, vagy szerepet vállal az állami intézményrendszerben. Te miért döntöttél a váltás mellett?
Azt hiszem, hogy mindannyiunknak, akik különböző szakterületekről most csatlakoztunk, hasonló volt a motivációnk. Egy olyan országban éltünk, amit annak ellenére és azzal együtt szerettünk, hogy végtelen mennyiségű csalódást okozott. Úgy döntöttünk maradunk, és ez felelősséggel jár, amilyen feladat csak adódik, azt meg kell fogni, és csinálni kell. Nem a pozíció érdekelt, hanem a feladat. Ervin (Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár - a szerk.) keresett meg, hogy vállalnék-e egy ilyen szerepet. Meglepődtem, de aztán arra jutottam, hogy csakis együtt egy nagyon más szemlélettel, nagyon más prioritásokkal, nagyon más célokkal tehetjük jobbá a magyar film intézményrendszerét. Szóval egy végtelenül romantikus elképzelés áll a döntés hátterében.
Egy sikeres és izgalmas céget építettem a kollégáimmal, akik iszonyatosan fontosak nekem. A döntést meg kellett beszélnem velük és a cégtársammal, Kornéllal (Mundruczó Kornél rendező a Proton másik alapítója és P. V. alkotótársa - a szerk.), akik a barátaim is. Összefogtak, mint egy család, hiszen ez nem kis teher a cég számára. Szerencsére nagyon támogatóak voltak, ők elsősorban nem is engem, hanem magát az újjáépítés gondolatát tartották szem előtt.
Jól tudom, hogy az esetleges összeférhetetlenséget megelőzve, a kinevezésed miatt leadtad a produceri feladataidat, és a cég nélküled működik tovább?
Igen. Van Kornélnak egy hat országos koprodukciója, amin négy éve dolgozom, és amit a következő másfél hónapban még aktívan felügyelek. A nemzetközi szerződések értelmében nekünk ezt végig kell vinni, ez az egyetlen produkció, amit időközben kell átadjak. Minden mást, a cég operatív vezetését, valamint a többi produkciót május óta fokozatosan zárom le, vagy adom át. Ugyan nem leszek az NFI vezetésében, vagy döntési pozícióban, de természetesen a megbizatásom ideje alatt olyan cég, melyben ügyvezető vagy tulajdonos vagyok nem pályázhat állami támogatásra, én személyesen sem indítok új projektet ez idő alatt.
Ez Mundruczó Kornél ifjú Sztálinról szóló filmje, a Kamo szerint a forradalom, amit többségében grúz színészekkel készít, és aminek most szeptemberben kezdődött a forgatása.
Így van, a forgatás végéig dupla műszakban teljesítek.
Tarr Zoltán, Petrányi Viktória és Nagy Ervin / fotó: Nagy Ervin Facebook
Egy hónap telt el a kinevezésed óta, a kezdeti romantikus elképzelésed mennyiben módosult?
Valóban egy hónapja neveztek ki, de a választás másnapjától tulajdonképpen már ezen dolgoztam ilyen-olyan minőségben, miközben az új rendszer felállt körülöttünk. Nem állítom, hogy nincs bennem félelem az új feladattal kapcsolatban, sok álmatlan éjszakám van. Minden nap bennem van a félsz, hogy nem fogok tudni megfelelni ennek a kihívásnak. Ez egy nehéz feladat, rengeteg a probléma, a számos megpróbáltatáson keresztülment szakma pedig ijesztően nagy elvárásokat támaszt, teljesen érthető módon. Remélem lesz erőnk és türelmünk együtt, összefogva nekikezdeni ennek, mert itt csapatra van szükség.
A magyar filmipar szerencsére sok szakmai tekintetben jó állapotban van, viszont a közösség mentális állapota az elmúlt időszak végtelen frusztrációját viseli magán. Általános érzés a szakmán belül a megrekedtség, csalódottság, mivel sokáig nem fejlődhetett, nem nézhetett előre, nem építkezhetett igazán. Sem a pozitív, sem a negatív szakmai eredményeknek nem volt következménye. Tehát van egy erős szakmai alap, és egy forrongó közösség. Ez érdekes kettősség, ami tovább bonyolítja a feladatomat. Ezzel van dolgunk, nem lehet figyelmen kívül hagyni, ugyanakkor keserűségből építkezni és döntéseket hozni sem szabad.
Mondtad, hogy már a választás másnapján elkezdtél dolgozni a magyar film megújulásáért. Az egész filmszakma is hasonlóan cselekedett, egyesületeket alapítottak, és megalakult a Filmreform. Ez a kezdeményezés és az általuk összeállított szakmai javaslatcsomag mekkora segítséget jelent a munkádban?
Fantasztikus és megható dolognak tartom, hogy a szakma egy nehéz helyzetből gyakorlatilag már másnap képes volt hatalmas energiákat mozgósítani és egységet mutatni. Többek között a szakma flexibilitása és nagyfokú adaptációs készsége miatt erős iparág itthon a film, és most is képesek voltak gyorsan reagálni. A Kerekasztal egy közösen szerkesztett dokumentummá formálta a szervezetek javaslatait, ami kiindulópont lehet a további beszélgetésekben.
Sok különböző hang jelenik meg ebben, sok a vita, de épp ez is a jó az egészben. Egy kiindulópont valami újhoz, egy kezdet. Filmreform ernyőszervezetként működik, rendezőktől a producereken át az írókig nagyon különböző érdekek és területek jelennek meg benne. Természetes, hogy mások a prioritások. De az is kiderült az első pillanatoktól kezdve, hogy az alapértékek és az alapcélok tekintetében ugyanaz az irány. Szabad alkotás, átláthatóság, szakmaiság. Erre a közös alapra lehet építeni, türelemmel, megértéssel és lépésről lépésre kell kidolgozni, hogy a célokból mi az, ami azonnal megvalósítható, és mi az, ami csak közép, illetve hosszú távon, de lesz olyan javaslat is, aminek nem lesz realitása.
A nemzetközi filmipar és Magyarország
Az Orbán-rendszer bukása Magyarországra irányította a nemzetközi figyelmet, izgalmas a nagyvilág számára, hogy mi történik nálunk. Profitálhat ebből a magyar filmipar?
Remélem, hogy ez a figyelem direkt is hathat a filmiparra és a nemzetközi együttműködésekre. A szervízcégeket talán máris könnyebb helyzetbe hozta. A nálunk forgó külföldi filmekben érdekelt partnerek rendszeresen kérdezték, hogy biztonságos-e Magyarország, az ország romló megítélése, a politikai közeg elbizonytalanította őket. A politikai változásnak egyértelműen már másnap pozitív visszhangja volt, sok korábbi partner erősítette meg együttműködési szándékát. Az más kérdés, hogy az előző kormány döntése, vagyis az adókedvezmény felfüggesztésének a következményeként éppen egy visszaeséssel nézzünk szembe. Ezen remélhetőleg hamarosan túljutunk.
Július 1-jével szűnt meg a magyarországi forgatást tervező produkciókat érintő korlátozás, ismét korlátozás nélkül regisztrálhatnak az 30%-os filmszakmai adókedvezményre. A bizalmat elveszteni könnyű, helyreállítani annál nehezebb. Milyen további intézkedések szükségesek, hogy helyreálljon a nemzetközi bizalom Magyarország irányába?
A júliusi bejelentést újból és újból ki kell hangosítani, és közben stabilizálni és kiszámíthatóvá kell tenni a rendszert, tehát mindent el kell kövessünk, hogy többet ne kaphasson váratlanul léket ez a hajó. Ha ez egy fontos iparág az állam számára, márpedig fontos, akkor biztosítani kell a kiszámítható működést és a folyamatos növekedés lehetőségét. Reményeink szerint jövő tavasszal fog visszatérni a normális kerékvágásba a filmipar. Ez egy gyakran változó iparág nagyon erős versenyhelyzet mellett, a nemzetközi piac mozgását azonnal megérezzük, szóval mindig arra kell reagáljunk, ami épp történik.
A 444-nek nyilatkoztad, hogy szükség van egy új filmtörvényre. A filmtörvény vezette be az adókedvezményt, amely lehetővé tette a magyar filmipar fellendülését. Mi a gond a filmtörvénnyel, miért kell újat írni?
Sok szempontból van rá szükség, itt nem csak az adókedvezményről van szó, számtalan helyen módosításra szorul. Ez egy hatalmas téma.
Ami külön interjú témája lehetne?
Igen. Erről még biztosan sok szó fog esni a szakmában. Szükség lesz az adókedvezmény fenntarthatóvá tételére a koprodukciók további bátorítása miatt, de az art filmek besorolásának vagy az NFI strukturális felépítésének az újragondolása is ide tartozik. Rögzíteni kell például, hogy a miniszteri biztos nem lehet a Filmintézet vezetője, de azt is, hogy az intézmény vezetője, nem lehet döntőbizottsági tag. A filmtörvény modernizálása az egész iparágat érintené. Már most külön munkacsoport foglalkozik a szakmán belül a javaslatokkal, és a minisztérium is létre fog hozni egy egyeztetést ebben a témában.
A brutalista
Komoly produceri múlttal bíró miniszteri biztosként, személyesen mit tudsz tenni azért, hogy minél több, A brutalistához hasonló, díjakra esélyes presztízsfilm és a Maydayhez hasonló szuperprodukció egyaránt jöjjön Magyarországra?
Ahogy már említettem a kulcs az adókedvezmény kiszámíthatóvá tétele, mind a szakma mind a kormány számára. Ez az első lépés. A második, hogy egyértelmű célokat rendeljünk az infrastrukturális fejlesztések mellé, tehát folyamatosan kell monitorozni, hogy mi az, ami már rendelkezésre áll, mi az, ami további versenyelőnyt jelenthet az iparág számára, és mik azok a hiányosságok, amiket fejlesztéssel lehet pótolni. Természetesen promóciós munkát is kell végezni, de ezt a gyártó cégek maguktól is végzik a partneri körükben.
Fontos viszont, hogy Magyarország vonzereje nem csupán az adókedvezményben keresendő. Az igazi erőnk abban rejlik, hogy Magyarország “filmkészítő” nemzet. Filmes hagyományai messzire nyúlnak vissza, ez a titkos hozzávaló amire építenünk kell. Fontos, hogy milyen típusú és minőségű szolgáltatások érhetőek el. Fontos, hogy ezek a szolgáltatások progresszívek legyenek, és korszerű technológiát vonultassanak fel. Nagyon komoly tudás halmozódott fel a magyar filmiparban, vannak hazai fejlesztő cégek, akik elképesztően elől járnak a különböző technikai eszközök fejlesztésében, a nemzetközi piacon is jelen vannak. Az utómunka területén is ki kell használnunk a felhalmozott tudást. A legfontosabb azonban, hogy a hazai filmek és a szervíz produkciók valódi szimbiózisban, egymást erősítve létezhessenek. Ennek az egyensúlynak a megteremtését fontos előttünk álló feladatnak tartom.
A nemzetközi filmgyártás talán legégetőbb kérdése az AI használata. Miniszteri biztosként mi a dolgod ezzel a problémahalmazzal? Lépni kell például a szabályozás terén?
A szabályozás terén szerencsére léteznek már a nemzetközi standardok, amiknek meg kell felelni. Jelenleg nap mint nap változnak a dolgok az AI tekintetében, szóval nem kis kihívás lépést tartani. A filmeket általában nemzetközi környezetben gyártják nemzetközi piacra, tehát nem egyedül kell kitalálni, hogy milyen szabályok mellett kell gyártsunk. Abban viszont komoly feladat vár ránk, hogy egészséges és felelős AI-használatra képezzük az utókort. Ne csak az eszköz használatára irányuljon a tudásfejlesztés, és ne az legyen a hozzáállás, hogy az AI bármikor, bármilyen célra használható. Miközben az eszközt a filmkészítés szolgálatába állítják, az emberi kreativitás megőrzésére irányuló szemlélet kell jellemezze őket.
Ezzel a témával ma már teljes konferenciák foglalkoznak a szakterületünkön, és nagyon előrehaladottak a viták. Nemrég vettem részt a Lumière Summiton, ami az öt kontinens audiovizuális szektorának az egyik legnagyobb konferenciája, és ahol az egyik központi téma pont a felelős AI-használat volt. Egyértelműen amellett foglaltak állást a szakemberek, hogy az AI-t sem megállítani, sem megfékezni nem lehet, tehát a kreatív ipar felelőssége, hogy olyan szabályzókat tegyen a rendszerbe, amelyek védik az emberi alkotást és transzparenssé teszik az AI-használatot. Magyarország filmipari hubként működik Európában, szóval muszáj gondolnia valamit az AI-használatról is. A mi kezünkben van, hogy mivé válik a szakmában az AI.
A miniszteri biztos és az Nemzeti Filmintézet kapcsolata
Az előző rendszerben Káel Csaba egyszerre volt filmbiztos és az NFI vezetője, valamint bent ült a filmtervekről határozó döntőbizottságban. Most viszont szét vannak osztva a pozíciók, miniszteri biztosként neked pontosan mi a szerepköröd?
Ez egy merőben más struktúra. A megbízásom kifejezetten a reform idejére szól, és le is határolja a biztosi pozíciót, tehát ahogy te is mondtad, a feladatnak nem része sem az NFI vezetése, és a projektekről való döntések sem. Céljaink szerint az NFI minden tartalmi tekintetben függetlenül működik a mindenkori kormányzattól. Az én feladatom egyik legfontosabb része a szakmával való egyeztetés, az egész filmipari támogatói struktúra újragondolása és átalakítása, a filmkultúra és filmipari szektor egyensúlyának elősegítése, egy nemzetközileg versenyképes filmszakmai utánpótlás elősegítése, a döntéshozatali pontok depolitizálása, a filmtörvény modernizációjának végigvitele, a különböző intézményekhez kötődő finanszírozási funkciók újragondolása, egy többablakos rendszer kialakítása. Újra kell például gondolni és aktiválni kell a köztelevízió tartalomgyártó funkcióját, ez egy régi hiány a szakmánkban. Hamarosan új vezetőt kap az NFI, segíteni kell majd neki új célokat kitűzni a hazai filmes ökoszisztémában, megalapozni egy új filmkultúrát. Ha ezek akár csak részben is sikerültek vagy elkezdődtek, akkor a pozícióm megszűnik, nem lesz tovább szükség miniszteri biztosra.
Ezek jellemzően hosszú távú célok, nem fog gyorsan menni a megvalósításuk.
Valóban hosszú távú célok, de mindnek el lehet ültetni a magját. Azért van a reform szó a pozíció nevében, mert a biztos az, aki az átalakulást koordinálja. De a változás nem egyemberes munka. A közösségre számítok, ahogy az NFI-re is, együtt haladunk majd.
Hány év kell szerinted a reform véghez viteléhez?
Ezt jóformán lehetetlen megítélni. Minden változás nem indulhat el egyszerre. Az én megbizatásom maximum két évre szólhat, bizonyos dolgokban csak az alapok lerakására, vagy szemléletbeni változásra elég. Nagyon szeretnék gyors megkönnyebbülést a szakma számára, de reálisan hosszútávfutásra kell készüljünk.
A Most vagy soha! forgatása / fotó: NFI
Minden irányváltással új nevet kapott a magyar filmfinanszírozási rendszer csúcsintézménye. Volt MMA, MMKA, MNF, most Nemzeti Filmintézetnek hívják. Megtartjátok, vagy lesz új név?
Nem gondolom, hogy a nevek megváltoztatása hozza el a változást, és sok millió forintot arra kellene költeni, hogy az összes NFI-s cég nevét és jogi dokumentációját átírjuk. Ez komoly összeg lenne, amit akár filmekre is lehetne költeni. Abban hiszek, hogy változzon az intézmény szemlélete. Ha ez a megváltozott szemlélet tudatosul az emberekben, a nevének az üzenete is változni fog. A Nemzeti Filmintézetben jelenleg is sok érték van, jó alapnak tekintjük sokan, sok értékes munkatárs dolgozik ott, nem gondolom, hogy a nullával kellene egyenlővé tenni.
Az NFI tulajdonosi jogait a Vagyonkezelő gyakorolja, de a szakmai felügyelet a kulturális minisztériumé. Szeptemberben 14-én járt le az NFI vezetői pozíciójára szóló pályázat beadásának a határideje. Publikus, hogy kik ülnek a pályázatokat értékelő bizottságban?
Jelenleg a bizottság összetétele nem nyilvános, ameddig tart az elbírálás, védje őket az anonimitás. Később a bizottság összetételét és az értékelési szempontokat is nyilvánosságra fogjuk hozni. Precíz és mérhető értékelési szempontokat állítottunk fel. Két minisztériumi, két Filmreform által jelölt és egy vagyonkezelő által delegált személy van az öt fős bizottságban.
Milyen típusú vezetőre van szükség az NFI élén?
Mivel egy bizottság hozza meg majd a döntést, erről őket kell majd kérdezni. Persze, ahogy minden filmesnek, nekem is van egy képzeletbeli ideális karakter a fejemben. Szerintem egy intézményvezetőre van szükség. Ezért is próbáltuk a kiírásban minél szélesebbre tárni az ajtót. Fontos a szakma ismerete, de legalább olyan fontos, hogy stratégiával és vízióval érkezzen a hazai kultúratámogatástól egészen a nemzetközi célkitűzésekig. Arról is legyen világos elképzelése, hogyan lehet irányítani azt a bonyolult ökoszisztémát, amit a Nemzeti Filmintézet kezel archívumtól támogatáskezelésig bezárólag. Hogyan lehet a képzést – ez is fontos területe az NFI-nek – a jövőbeli célok szolgálatába állítani. Ezek mind rendkívül fontos szempontok.
Ha becsukom a szemem, egy olyan személyt látok, aki egyensúlyt tud teremteni a szakmai közegben, és véget tud vetni a rossz beidegződéseknek. Tudja hitelesen képviselni az átláthatóságot, tud prioritásokat kezelni, tud nemet mondani, Új szemléletet kell képviseljen, amelynek lényegi eleme, hogy vége van a feudális, előszobázós rendszernek. Sokak fejében még mindig ez van, ezen túl kell lépnünk. Legyen kiegyensúlyozott személyiség, vezetői képességekkel, aki érti, hogy a filmintézet az emberekért, az alkotókért van, és azt is érti, hogy az államnak nem feladata az ízlésformálás, de a minőséget bátorítani és gondozni kell. Röviden egy kulturális intézményvezetőt keresünk, aki vállalatot is irányít. Nem lesz könnyű döntés, jó komplex feladat. Szerencsére igazán hiteles bizottság jött össze, bízhatunk a szakmai és pártatlan döntésben.
Újraindul a magyar filmgyártás
A szakmát leginkább foglalkoztató kérdés úgy szól, hogy mikortól lehet ismét pályázni új filmes projekttel. Több lépésben lehet eddig a kérdésig eljutni, vegyük végig őket. Mikor lesz ismét állandó elnök-vezérigazgatója az NFI-nek?
Október végén.
Mikor áll fel az állandó döntőbizottság?
Azt gondolom, hogy ez is hamar be fog következni, az új vezető november elejétől áttekinti az intézményi struktúrát, és rövid időn belül fel fogja tudni állítani a működéshez szükséges döntőbizottságot vagy adott esetben bizottságokat. Ahhoz, hogy mikor lesznek a pályázati ajtók megnyitva, először is tudni kell, hogy mekkora keretből gazdálkodik jövőre az NFI. Ebből kiindulva tudja majd az új vezetés eldönteni, hogy a különböző típusú pályázati lehetőségeket mikor nyitja meg. De azt gondolom, hogy történjen bármi, legkésőbb jövő év elején új pályázati kiírásokra van szükség, és hajrá magyar film!
Nagy Ervin még nyáron nyilatkozta, hogy 4 milliárd forint áll rendelkezésre, és mivel az ideiglenes döntőbizottság ülésezik, és kioszt kisebb támogatásokat, a pénz fogy.
Így van, az ideiglenes igazgatóság által kinevezett ideiglenes döntőbizottság gondosan gazdálkodik ezzel az összeggel és foglalkozik a felgyülemlett pályázatokkal. Le a kalappal előttük, felelősen, jó szakmaisággal gazdálkodnak, óvják a megmaradt támogatási keretet.
Miniszteri biztosként a feladataid közé tartozik, hogy minél nagyobb éves keretösszeget lobbizz ki az újjáalakuló magyar filmtámogatási rendszernek?
Ez nem egy személyben a feladatom. Mivel érthető, hogy egy ilyen változásnál hatalmas gazdasági kihívások előtt áll az ország és minden szektor, ezért talán nem a kilobbizni a jó szó erre. A forrás persze nagyon fontos a változáshoz és a bizalom visszaépítéséhez, de egy jól működő, szabad szakma nem függhet csak az államtól. Az viszont mindenképpen az én feladatom lesz, hogy a szakmai szempontokat lefektessem a költségvetési döntéshez.
Az egyik legsikeresebb inkubátorfilm, a Külön falka forgatása / fotó: Konda Brigitta
Az NFI finanszírozása korábban részben a szerencsejáték-bevételekhez volt kötve. Most milyen finanszírozási formát tartasz ideálisnak?
Andy Vajna idejében ez egy jó ötlet volt, de most nem tartom életszerűnek. Azt valóban szeretnénk, hogy ez egy tervezhető szám legyen, tehát lehessen hosszú távon előre gondolkodni. És azt is szeretnénk, hogy a magyar filmipar képes legyen maga számára plusz forrásokat előteremteni. Jó lenne, ha más európai országokhoz hasonlóan itthon is sikerülne bevezetni a „streaming levy” rendszerét. Ez egy szabályzó, amely arra kötelezi a streaming-szolgáltatókat, hogy az itteni bevételük egy bizonyos részét a hazai tartalomgyártásba fektessék vagy fizessék be.
Hány ablakos állami támogatási rendszert tartasz reálisnak?
A minimális célkitűzés, hogy az NFI és a televíziók tartalomgyártása mellett bizonyos értelemben az NKA is ablakként funkcionáljon. Ezen kívül hosszabb távon tervben van egy regionális koprodukciós alap létrehozása. És ha sikerülne nyitni egy kisebb equity alapot is a nemzetközi produkciók számára, akkor már nem panaszkodhatunk.
A közmédia is átalakulóban van, vannak már konkrét tervek arra, hogy ott is beinduljon a film- és sorozatgyártás?
Ez a kérdés még korai, előre szaladtunk, hiszen ott is vezetőváltás folyik, de vannak terveink és a szakmából is rengeteg jó gondolat érkezik egy magas színvonalú köztelevíziós tartalomgyártásra is.
Bátor filmekre és bátor alkotókra van szükség
Beszéltél a szakma rossz mentális állapotáról, ami részben abból fakad, hogy sokan úgy érezték, politikai okokból utasították el a filmterveiket. Mit tehettek a bizalom helyreállításáért?
Ez egy nehéz kérdés, mert nem hiszem, hogy tudunk olyan támogatási keretösszeget teremteni, amely lehetővé teszi, hogy hirtelen mindegyik megtépázott, parkolópályára állított filmes támogatáshoz jusson és elégedett legyen. Nem is ez a feladat, nem is így működik a kultúratámogatás. A kultúratámogatás működtetéséhez stratégiát kell alkossunk, eldöntsük, mi a feladat az első időszakban, és mik a hosszú távú célok. Kell egy átfogó vezetői gondolat, például a nemzetköziség, a koprodukciók és normativitás kérdéseit is újra kell gondolni.
Ha azt jelenti a bizalom visszaállítása, hogy hirtelen mindenkinek jut pénz, akinek eddig nem jutott, akkor csalódás lesz. Szerintem a bizalom helyreállítása azt jelenti, hogy a döntések szakmai alapúak lesznek, és nem árnyékolja be őket semmilyen politikai akarat. Azt is jelenti, hogy a szakma valóban oda van ültetve az asztalhoz, tagokat is delegál a döntőbizottságba, és partner párbeszéd alakul ki. Meg tudom ígérni, hogy minden erőmmel ezen leszek.
A bizalom helyreállításához kell egy szakmai alapon, átlátható módon működő döntőbizottság. A szakma régi óhaja, hogy rotálódjon benne a tagság, ez meg fog valósulni?
Ez nem kérdés, alapvetés, hogy így fog működni. Az ideiglenes döntőbizottság három fős, és gyanítom, hogy változni fog a létszám az állandó esetében. Ahogy az ideiglenesbe, úgy az állandó döntőbizottságba is tud majd jelölni tagot a Filmreform Kerekasztal. Azért nem mondok számokat, mert az NFI majdani vezetőjével egyeztetve fog eldőlni, hogy különböző szervezetek hány tagot jelölhetnek a döntőbizottságba vagy döntőbizottságokba, mi lesz a struktúra.
Maradva a bizalom helyreállításánál, az elsőfilmeseket támogató Inkubátor Program is elvesztette a szakmai hitelét, miután a zsűri döntését felülírva az akkori döntőbizottság több nyertes film gyártását sem támogatta. Ezek az alkotók most reménykedhetnek abban, hogy mégis elkészíthetik a filmjüket?
Nem csak reménykedhetnek, hanem már meg is történt a rehabilitáció, ahogy Nagy Ervin az első hetekben megígérte. Hamarosan kiírásra kerül az ilyen módon visszautasított inkubátorfilmek automatikus támogatása, még ebben az évben támogatáshoz jutnak a maradék keretből. Az Inkubátor az egyik legerősebb programja volt korábban az NFI-nek, ez a döntés az új időszak kezdetét jelöli.
Az egyik legsikeresebb független film, a Magyarázat mindenre forgatása / fotó: Proton Cinema
Elmondásod szerint jövő év elején áll fel az új filmfinanszírozási rendszer, de a kérdés mindig aktuális: szerinted milyen magyar filmekre van szükség?
Most egy pillanatra vissza kell lépjek a produceri bőrömbe, mert biztosként erre nem tudnék és nem szeretnék válaszolni.
Akkor producerként kérdezlek.
Az egyik legnagyobb bűne az elmúlt időszaknak az volt, hogy óvatossá és lavírozóvá tette az alkotókat. Mi az, amit még elmondhatok? Mi az, amit talán átmegy a bizottságon? Mi az, amit talán nem dobnak vissza kultúrpolitikai okból? Az alkotók arra kényszerültek, hogy ilyen kérdéseken gondolkozzanak, és ez egy bátortalan, viszonylag konzervatív, mindenféle vadságot és szélsőséget elkerülő, igazodó filmkultúrát eredményezett. Miközben a magyar film régebben iszonyatosan progresszív és bátor volt az európai színtéren. Arra várok leginkább, hogy ezek a bátor hangok újra megjelenhessenek. Legyen ismét kísérletező, legyen nemzetközi, legyen azon az üzleti standardon, ahol most tart a filmpiac, ezáltal minél több nemzetközi piacon megmérethesse magát. Ott kaphasson visszajelzést, ahol a világ közönsége összegyűlik.
Producerként bátor filmeket és bátor alkotókat szeretnék. Miniszteri biztosként pedig azt mondom, hogy magyar filmeket szeretnék és olyan alkotókat, akik jól érzik magukat itthon. Az alkotás kicsit olyan, mint a tűz. Oxigén kell hozzá. Bármennyire is romantikus gondolat, de tényleg hiszek abban, hogy a művészet alkotások által formál minket, emiatt élünk túl mindent. Ide transzformáljuk a félelmeink, a kérdéseink, és a reménynek is a terepe. Valamiért mindig az érdekel, hogy ez a “sötét anyag”, ami összeköt minket, hol és hogy kel életre. A mi dolgunk csak terepet adni ennek.
Mint miniszteri biztos kérdezlek, a beszélgetésünk napján jött ki a hír, hogy a Most vagy soha! kapcsán költségvetési csalás gyanújával a NAV nyomozást indított el. A hatáskörödbe tartozik az előző rendszer filmjeinek a pénzügyi átvilágítása?
A pénzügyi átvilágítás közvetlenül nem tartozik a hatáskörömbe, csak annak a szakmai szempontú rendszernek a kialakítása, amiben egy ilyen átvilágítás megtörténhet.
Akkor te nem dolgozol a Most vagy soha! átvilágításán.
A NAV rendelt el nyomozást az ügyben. Ha lesznek átvilágítások egyéb produkciókkal kapcsolatban, márpedig tervben vannak, akkor ezeket egy független szakmai bizottságnak kell vinnie egységes szempontrendszer szerint. Nem hiszek semmiféle boszorkányüldözésben, nem hiszek abban, hogy random rá lehet mutatni filmekre, hogy ezeket kell vizsgálni. Fel kell állítani egy szempontrendszert, és az alapján kell a vizsgálat alá vont filmeket kiválasztani. Fontos, hogy legyen következménye a visszaéléseknek, ahol vannak. De csakis szakmai alapon.
Ha lenne lehetőséged leülni az előző filmbiztossal, Káel Csabával beszélgetni, mire lennél kíváncsi?
Beszélgettem Káel Csabával. A választások óta nem, de előtte számos alkalommal, úgyhogy azt hiszem, hogy mindent megkérdeztem tőle, amit akartam.
Jól sejtem, hogy mivel ezek magánbeszélgetések, hiába kérdezek rá arra, hogy mi hangzott el?
Igen, jól.
Szerinted szükség van történelmi vagy más típusú megaprodukciókra a magyar filmgyártásban?
Egyrészt meg fogja határozni a támogatási keret, ami elérhető lesz, másrészt a Nemzeti Filmintézet új vezetősége, és a döntőbizottság szemlélete. Az is fontos lesz, hogy hol húzzák meg a támogatási összeg maximális határát. Ha a személyes véleményemre vagy kíváncsi, akkor nincs szükség rájuk. A mi régiónkban a megaprodukcióknak nincs értelme, nincs piaci kifutása, és nem védhető kultúrfinanszírozási szempontból sem. A hazai megaprodukciók nemzetközi jelenléte a nullához közelít.
Lépjünk át a filmes spektrum másik végéhez. Mi a helyzet a kényszerből létrejött, virágzó függetlenfilmes hullámmal? Akik továbbra is közvetlen állami támogatás nélkül fognak filmet készíteni, azokkal van dolga az újjáalakuló filmes intézményrendszernek?
Szerintem van. Nem szabad teljesen elengedni a kezüket, tehát az intézménynek a független filmeket is érdemes gondoznia, akár a marketing és a forgalmazás terén, segítsen abban, hogy láthatóvá váljanak, akár bármilyen más módon, például képzési hozzájárulással. Attól, hogy egy magyar film gyártását nem támogatja az NFI, még ott lehet az NFI által gondozott filmes portfólióban. Ez már most is így van, az ideiglenes igazgatóság így viszonyul a független produkciókhoz.
Fontos tény, hogy az elmúlt pár évben iszonyatosan megerősödött a független film, producer kollégák kimentek a piacra, összeálltak a stábok, és hihetetlen energiákat befektetve hoztak létre filmeket, sokszor nemzetközi együttműködésben, jóval a piaci ár alatt. Ez egy elképesztő értéke most a magyar filmnek, nem szabad sem megfékezni, sem elbátortalanítani. Építeni kell rá.
A magyar film jövőjét a minőségi és szabad oktatás alapozza meg. Miniszteri biztosként feladatod-e, és mit teszel azért, hogy a fideszes kultúrharc áldozatává vált SZFE presztízse ismét növekedni kezdjen?
Fontos az SZFE-vel közösen egy új filmes felsőoktatási iránynak a kialakítása, de tudni kell, hogy az SZFE az Oktatási és Gyermekügyi Minisztériumhoz tartozik. Ugyanakkor, mivel ez egy közös terület, biztos, hogy együtt fogunk gondolkodni róla.
Ahogy a támogatáskezelésben, úgy a filmes oktatásban is meg kell nézni, hogy merre tart a nemzetközi filmkultúra, és aszerint kell elhelyezni a hangsúlyokat. Azt is meg kell vizsgálni, hogy az új támogatási stratégiához milyen képzési számok passzolnak. Mik azok a területek, ahol túlképzés van, vagy ellenkezőleg, mik azok a területek, ahol hiány van képzésből, és szükséges lenne elindítani őket. A lényeg, hogy egy ökoszisztémában kezeljük a filmes oktatást a filmkultúra többi részével, hiszen ezer szálon kapcsolódnak egymáshoz.
