Mátyássy Áron: Bátrabban merek vagánykodni

Mátyássy Áron: 2009-ben, amikor az Utolsó idők megnyerte a Filmszemle fődíját, akkor hívott fel az Átok akkori producere, hogy lenne egy ilyen ötletük. Engem ugyan érdekelt a kezdetektől fogva, de a forgatókönyvre voltam igazán kíváncsi, mert voltak bizonyos félelmeim azzal kapcsolatban, hogy tabutémákról beszélünk egy televíziós sorozatban, nagyon rövid játékidő alatt, és nem tudtam, hogyan lehet ezt közhelyek nélkül, de mégsem a felszínen maradva jól megcsinálni. Meg nyilván az Utolsó idők szemlés fogadtatásától is el voltam szállva - azt gondoltam, hogy nekem már csak bizonyos dolgokat volna szabad csinálnom. De az Átok nagyon kecsegtető ajánlat volt, így félretettem az aggodalmaimat - szerencsére. 2009 nyarán leforgattuk az első négy részt, ősszel összevágtuk, a 2010-es Szemlére beneveztük, és akkor megkapta a kategória fődíját, és a tévében is lement egyszer. Az írók már akkor is nyitva hagyták a történetet, hogy lehessen folytatni, de úgy alakult, hogy csak most, egy év kihagyással, 2011 nyarán tudtuk belekezdeni.

Mátyássy Áron: Zakál Edit, Gál Péter és Szászi Zsuzsi írták a forgatókönyvet, de közösen is alakítottuk a sztorit, ők átküldték, én kommenteltem, és így szépen megegyeztünk a végén, sőt bővebbre, lazábbra írták meg az első négy részt, így a forgatás közben is tudtuk alakítgatni. Nekem utólag fontos tanulság volt, hogy nagyon jó hangulatú munka lett az Átok, sokkal felszabadultabban tudtam dolgozni. El kell ismerni, hogy eleinte sok embernek a stábban ez csak egy meló volt, de aztán az első héten elkezdtük szeretni, és a végeredményt illetően is nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk. A második évadot pedig úgy tudtuk írni, hogy kölcsönös bizalom volt az írók és a stáb között.

Mátyássy Áron: A játékfilmezéshez valahogy tapad valami misztikus szorongás, hogy ott valami igazán nagyot kell dobni, és nem lehet semmit sem elrontani. A tévéfilmet lazább dolognak gondoljuk, és emiatt én is sokkal felszabadultabban tudok dolgozni. Az első Átok-nál úgy mászkáltam , hogy nem volt olyan gyomorgörcsöm, hogy úristen mi lesz, ha nem tudjuk a napot befejezni. És volt tanáraim, kollégáim is megerősítették, hogy ez a végeredményen is látszik, így az Átok sokkal felszabadultabb lett, mint pl. az Utolsó idők. A tévéfilmekben bátrabban merek vagánykodni.

filmhu: Az egy év kényszerszünet miatt az Átok két évada között két év telt el, hogyan próbáltátok meg áthidalni ezt a történetben?

Mátyássy Áron: Az egyik kétségem a munka elején éppen az volt, hogy nem hittem abban, hogy másfél-két nap alatt ennyi minden történhet egy családdal. De érdekes, amikor ilyen amerikai fesztiválarcok jöttek megnézni, és kérdeztük őket, hogy nem volt-e szerintük túlzsúfolt, akkor azt mondták, hogy ők még el tudtak volna képzelni egy-két csavart. A történet nagyon sűrű, két nap alatt játszódik, ez egy ilyen család, pár évente elég súlyos hétvégéik vannak. De szerintem ezt a keretet érdemes megtartani a jövőben is, mert valahogy kompaktabb az egész, ad egy lendületet, tempót a történetnek.

Mátyássy Áron: Évek óta nincsen tévém, de a sorozatok közül a 24 és a Drót érintett meg igazán. Nagyon tetszett, hogy milyen egyszerűen van felsnittelve a jelenetek, mégis milyen hatásosak, milyen látványosak, és nem tudom azt mondani, hogy "ez csak egy sorozat", mert ötször olyan jó mint egy játékfilm, mert ötször olyan mély tud lenni. A “méret a lényeg” a sorozatoknál epikus értelemben igaz, egészen más élmény, mint egy másfél órás játékfilm. Az Átok-ban is olyan apróságok tudnak hangsúlyosak lenni, amiket egy játékfilmben már forgatókönyv szinten ki kéne vágni - ez sokat hozzá tud adni a sorozathoz. Ugyanakkor az sem elhanyagolható, hogy az Átok első évadának ismétlését százezer ember nézte esténként - a játékfilmemnél nem is álmodtam ennyi nézőről.

Mátyássy Áron: Nem versenyezni kell, hanem közönséget szerezni a műfajnak. Tök jó, hogy van a Társas játék, nyilván az HBO-nál tudják, hogy mennyit számít az, hogy tele van a sorozat plakátjával a város, és ennek megfelelően is költenek erre. A Magyar Televízió ebből a szempontból még egy régebbi „vállalat”, 22:35-re tesznek be egy ilyen sorozatot, nem pedig főműsoridőbe, így aztán versenyezni végképp nem kell senkivel. De remélem, hogy minden korosztály értelmezni tudja, mert az új évadban a különböző szálak különböző életkorokról, életkorokhoz szólnak. Van benne egy tinédzserfilm, egy krízisben lévő házasság melodrámája, egy furcsa időskori szerelem, de lesz benne krimiszerűség is. 16-os karikát kaptunk még a forgatás előtt, és ennek örültünk, mert amiről ez a sorozat szól, az jobban kommunikálható akkor, ha nincsenek kötöttségek.

filmhu: A televíziózás mellett hogyan áll a nagyjátékfilm-terved, a Weekend?

Mátyássy Áron: A WeekEnd című filmtervemmel mindenképpen pályázunk majd a Filmalaphoz, hiszen én alapvetően a filmezésben szereztem jártasságot, és szeretnék a jövőben is játékfilmeket készíteni. De az Átok is kézműves munka, olyan értelemben, hogy nem csak ledirigálom az egészet, hanem a munka minden fázisánál ott vagyok, ha futószalagon készülne évi 26 rész, az már egy más hozzáállást igényelne tőlem is. Az Átok nem egy termék, amit szakemberként legyártunk, és elfelejtünk, hanem olyan szívügy, amibe bele is döglünk egy kicsit, mert még azt is együtt választjuk ki, hogy milyen betűtípus legyen a főcímben.

Mátyássy Áron: A kisördög néha belém bújt, mert kíváncsi lennék, hogy mit ad ki egyben a 9 rész: fennmarad-e a feszültség végig, vagy egy idő után elfárad. De el kell ismerni, hogy az Átok második évada kifejezetten tévére lett kitalálva, 25 perces dramaturgiára lett tervezve, és nem utolsó sorban van benne pl. egy David Bowie dal, amit a tévében lehet sugározni, de moziban nem. Sokat változott a világ az elmúlt két-három évben, először minden alkotó balhézott, hogy a nézők interneten nézi a filmeket, ma meg már úgy vagyok vele, hogy minél több emberhez jusson el a dolog, kerüljön fel az Átok is az MTV videótárba és nézze meg mindenki, akit érdekel.

A hetedik rész előzetese