„A Care egy szokásosnak induló, váratlan fordulatokat vevő nyaralás története, melyben Zsóka, a főszereplő kétgyermekes édesanya összebarátkozik két otthonukban bántalmazott falusi fiúval, és szembesül az ismeretségből fakadó felelősséggel és a dilemmával: be kell-e avatkoznia, illetve beavatkozhat-e egyáltalán az életükbe” – szól a szinopszisa Gerő Marcell Care című nagyjátékfilmtervének, amely nemrég a Jerusalem Sam Spiegel International Film and Series Lab fejlesztő programjában vett részt, és ennek keretében egy jelenetet is leforgattak belőle, amelyet idén szeptemberben, a velencei filmfesztivál szakmai programján fognak bemutatni egy pitch keretében a nemzetközi közönségnek.
Gerő Marcell és producertársa, László Sára közös gyártócégükkel, a Campfilmmel az évek során számos, társadalmilag érzékeny témával foglalkozó dokumentumfilmet (Káin gyermekei, Visszatérés Epipóba, Anyáim története, A létezés eufóriája) hozott létre, valamint sikeres nagyjátékfilmeket (Természetes fény, Becsúszó szerelem, Emma és a halálfejes lepke) is jegyeznek. Marcell rendezőként azonban először készít fikciós alkotást. „A cselekmény alapvetően egy jómódú, Berlinben élő magyar családanya és két nagyon nehéz sorban élő falusi gyerek találkozásáról szól, mely során a főszereplő, Zsóka elkezd gyanakodni rá, hogy a gyerekek anyja fizikailag és lelkileg bántalmazza őket. Zsóka azzal a dilemmával próbál valamit kezdeni, hogy neki, aki csak másfél hónapra jött haza Magyarországra nyaralni, mi a teendője, van-e egyáltalán teendője, bele kell-e avatkoznia ebbe a helyzetbe. Milyen mértékben türemkedhet bele ezeknek a fiúknak az életébe, illetve mi a kötelessége, elsősorban erkölcsi szempontból, egy ilyen helyzetben?” – bontja ki jobban a sztorit a producer-rendező.
Gerő Marcell
A Care alapötlete ugyanakkor szorosan kapcsolódik Marcell első rendezői munkájához, a Káin gyermekei című 2014-es dokumentumfilmhez, amelyben Monory Mész András Bebukottak című, a tököli fiatalkorúak börtönében készült alkotásának szereplőit kutatta fel harminc évvel később. „A Káin gyermekei kapcsán rengeteg olyan személyes élmény ért, ami még feldolgozásra vár, és azt hiszem, hogy ennek az egyik formája ez a filmterv. Az akkor gyűjtött élményekkel keveredik rengeteg azóta szerzett tapasztalás. A történet tulajdonképpen annak a két, egymástól távoli világnak a találkozásáról szól, ami az ország legnehezebb sorsú lakói és a sok szempontból nagyon könnyű létben élő emberek mindennapját jelenti.”
Bár a történet kifejezetten magyar közegben játszódik, a film megvalósítását nemzetközi koprodukcióban tervezik, és elsőként a Természetes fény német koproducere, Melanie Blocksdorf csatlakozott hozzájuk. „Amikor a 2022-es szarajevói filmfesztiválon elmeséltem neki az ötletet, Melanie nagyon lelkes lett, több saját élményét is előhívta a történet és – bár mi még nem éreztük késznek a filmtervet – meggyőzött, hogy adjuk be közösen a Kreatív Európa MEDIA co-development pályázatára. Marcival megbeszéltük, hogy akkor nekivágunk, ő próbál írni belőle egy teljesebb treatmentet, szinopszist, és lássuk meg” – emlékszik vissza László Sára. A pályázat sikeres lett, így a fejlesztésbe egy német írót, Oliver Keidelt is bevonták, aki Marcellal a történet helyszínén, a Balaton-felvidéken eltöltött hetek közös munkája után megírta a Care első draftjait.
„Bár történet túlnyomó része a Balaton-felvidéken játszódik, a benne megfogalmazott dilemma, amikor a társadalmi felelősségvállalás hirtelen kilép a hangzatos facebook bejegyzések és online petíciók biztonságából, minden jóléti társadalomban jelen van. Az elejétől fogva nagyon foglalkoztatott az, hogy már a forgatókönyv szintjén túllépjünk azon, hogy ez egy magyar film, azáltal, hogy van egy olyan nem magyar szem is, aki folyamatosan dolgozik ezen a szövegen, és tudja segíteni, hogy ez egy nemzetközi közönség számára érthető, élvezhető, befogadható történet legyen. És ezt egyébként továbbra is jó elképzelésnek gondolom. Sajnos Oliverrel végül nem úgy alakult a munka, ahogy azt szerettük volna, nem voltunk elégedettek a végeredménnyel” – Marcell hozzáteszi, hogy a közös munkát a saját részéről nehezítette az is, hogy közben szembejött vele Karsai Dániel ALS-beteg alkotmányjogász története. „Gyakorlatilag pont abban a pillanatban, amikor el kellett volna kezdenem kizárólag a Care fejlesztésével foglalkozni, megjelent Karsai Dani első posztja, amivel a nyilvánosság elé lépett, és ami engem is teljesen berántott az ő történetébe. Egyik napról a másikra elkezdtem forgatni vele, ami teljesen lefoglalt abban az időben, amíg Dani élt.”
Sára szerint a Care akkor kapott ismét szárnyra, amikor beválogatták a jeruzsálemi fejlesztő laborba, ahol korábban már Nagy Dénes Nyaralás című filmtervével is részt vettek pár évvel ezelőtt. „Borzasztóan izgalmas és hasznos program. A második draft után kicsit elakadtunk, a workshop részvétel nagyon jó pillanatban jött. Ez a program nemcsak fejlesztési segítséget ad, hanem egy olyan keretet is, ami nem engedi meg, hogy a végtelenségig toljuk a határokat. Nagyot lendített ezen a filmterven. Intenzív, feszített fejlesztési folyamat kezdődött, Marci Muhi Klárával kezdett el dolgozni az újabb változaton. Közös munkájuknak rengeteg hozadéka volt a történet alakulásában, de még itt sem született meg a végleges verzió. Most az ötödik draftnál tartunk, ezt végül Marci és én írtuk közösen. Ezzel a verzióval és az ebből kiválasztott leforgatott pilot jelenettel megyünk pitchelni Velencébe.”
A Sam Spielgel fejlesztési labor első, személyes részvételt megkívánó etapjára tavaly decemberben került sor Jeruzsálemben, Marcell így emlékszik vissza rá: „Önmagában az, hogy az ember teljesen kiszakad a hétköznapi életéből és egy számára nagyon távoli helyre megy el, segít abban, hogy a gondolatai is elszakadjanak a hétköznapoktól, könnyebb legyen egy elképzelt világ hangulatára és eseményeire fókuszálni.” A szigorúan beosztott írói session-ök mellett a Sari Turgeman forgatókönyvíróval való konzultációk segítették ez alatt az idő alatt.
Marcell ugyanakkor úgy véli, az elmúlt három év munkája sem veszett kárba: „Nagyon érdekes folyamat, ahogyan az első szövegből kiindulva, amit még ’22 nyarán írtam, elképesztő vargabetűkkel, a különböző, Oliver és Klári által írt változatokon keresztül tulajdonképpen visszatértünk az eredetihez nagyon hasonló hangulathoz, struktúrához. De emellett minden próbálkozás nagyon tanulságos volt, egyáltalán nem gondolom őket feleslegesnek.”
László Sára (fotó: Dobos Tamás)
A gyermekvédelemmel kapcsolatos diskurzus az utóbbi két évben meghatározó elemévé vált a magyar közéletnek. Marcellék azonban még jóval ezt megelőzően kezdtek foglalkozni a témával. „A Káin készítése volt lényegében a kutatómunka legnagyobb része. De miután ebben a történetben szó esik a gyerekek családból való kiemeléséről, ezért próbáltunk minél jobban utánanézni annak, hogy ez a valóságban hogyan működik, milyen lépései vannak ennek a folyamatnak, és egyáltalán hogyan működnek a gyermekvédelem mechanizmusai” – meséli a rendező, kiemelve, hogy a filmet egyébként nem a hazai gyermekvédelem rendszerének kritikájaként szánják.
A fejlesztés után a Venice Production Bridge pitchfóruma következik, amelynek a nyertesei a film gyártásához felhasználható összeget vagy szolgáltatásokat kaphatnak. A program viszont megköveteli a résztvevőktől, hogy forgassanak le egy konkrét jelenetet a forgatókönyvből. Erre most júliusban került sor a Balaton-felvidéken. Zsóka szerepére Szandtner Annát (Larry, Birodalom) választották, aki a 13 éves Fehér Edvárddal együtt állt a kamera elé. „Annával már főiskolás éveim alatt is dolgoztam, most nagyon örömteli volt megint vele forgatni. De mivel a tényleges forgatás még nagyon odébb van, egyelőre nehéz megmondani, hogy ki játssza majd a főszerepet. Ha ebben a pillanatban kéne elkezdeni forgatni a filmet, akkor meglenne a két főszereplő. De mivel ez leghamarabb 2 vagy 3 év múlva lesz esedékes, majd akkor újra végig kell gondolni” – mondja Marcell a főszereplőkről.
A pitch után szeretnék majd beadni a forgatókönyvet a Nemzeti Filmintézethez is, amint újra indulnak a pályázatok. „Egy korábbi formájában már beadtuk az NFI-hez, de nem kaptunk rá támogatást. Több helyen szó volt róla, hogy az új, most felálló filmtámogatási rendszer tiszta lappal indul, és a korábban elutasított filmtervek számára is nyitva lesz a pályázati lehetőség" – mondja Sára annak kapcsán, hogy többségi hazai támogatásra van ahhoz szükségük, hogy a nemzetközi koprodukciós partnerek is elköteleződjenek a projekt irányába.
Kép a Karsai vs Hungary című készülő filmből
Ugyanakkor hozzáteszik, a Campfilm projektjei között időrendben a Nagy Dénes rendezésében készülő Nyaralás és Marcell Karsai vs Hungary munkacímű dokumentumfilmje élveznek elsőbbséget. A Nyaralást 2021-ben kezdték fejleszteni. „Mivel itthon az NFI-től nem kaptunk rá támogatást, megpróbáltuk francia többségi filmként kialakítani a koprodukciós struktúrát. Ennél a filmnél annyi könnyebbségünk van, hogy a történet nagy része Franciaországban, Province-ban játszódik. Ez a film is egy nyaralás történet, mint a Care, csak nagyon más típusú” – meséli Sára. „A több éves fejlesztés és finanszírozás, aminek legutóbbi lépcsője a Berlinale Co-Production Marketen való részvételünk volt, mostanra egy francia–magyar–német–belga koprodukciós struktúrát eredményezett, de bízunk benne, hogy ha újra pályázhatunk, akkor van rá esély, hogy a film visszaváltozzon többségi magyar produkcióvá. A magyar finanszírozástól függően készen állunk egy erős Eurimages-pályázat beadására. Mint a korábbi filmjei esetében (Lágy eső, Természetes fény), Dénes most is amatőr szereplőket keres, ami mindig nagyon időigényes folyamat. Idén ősszel kezdjük a szereplőkeresést, és az a tervünk, hogy jövő ősszel, de legkésőbb 2028 tavaszán forgathassunk.”
Marcell a Karsai-film alakulásáról úgy fogalmaz, hogy viszonylag korai vágási fázisban tartanak. „Nagyon-nagyon sok nyersanyagot vettünk fel, jó részét már átnéztem, de a teljes anyaghoz két-három hónap kell. Ezzel párhuzamosan elkezdtünk dolgozni Arányi Vanda vágóval, ő is folyamatosan nyeli be az anyagokat, és kezdi összerakni fejben azt, ami leginkább foglalkoztatja belőle. Szerintem késő ősszel érünk majd mindketten ennek a folyamatnak a végére, és talán decemberben már rá tudunk kanyarodni a nyersvágatra. A cél az, hogy 10%-a (kb 30-40 óra) maradjon meg az anyagnak, amiből már célirányosan tudjuk kiválasztani, milyen módon meséljük el ezt a sokrétű, sok történetszálon bonyolódó és az élet fontos nagy kérdését érintő történetet. Úgyhogy nagyon óvatosan akarok vele haladni.”
A film teljes finanszírozásának biztosítása viszont még előttük van, eddig a Kreatív Európa MEDIA Co-development előkészítési pályázatán nyertek támogatást amit egy francia koproducerrel közösen adtak be, ami sokat segített abban, hogy a közel egy éven át non stop jelenlévő stábnak előleget tudjanak adni a munkájukért. „Mindenki hihetetlenül önzetlenül vett részt az egy éven keresztül tartó, rendkívül intenzív forgatási folyamatban, és az azóta zajló utómunka folyamatokban. A vágással párhuzamosan meg kell teremteni a film anyagi hátterét, mert ha nem is nullából, de eddig közel nullából készült, sok ember rengeteg munkájának köszönhetően.”
