Még mindig ott tartunk, mint tavaly -- a moziforgalmazás válságban van. Sőt. Térérzet ide, Avatar oda, hollywoodi blockbusteren kívül nem igen tud más labdába rúgni. A Mediawave szombat délelőtti szakmai programján ugyanazok az okok soroltattak fel, mint tavaly: megváltozott nézői szokások, növekvő letöltési kedv, új technológiai kihívások. Az eseményen részt vett vidéki moziüzemeltetők mindehhez hozzátették még az állami támogatás drasztikus csökkenését, Bíró Tibor, miskolci mozivezető például elmondta, míg korábban négy vászonra 16 millió forint támogatást kapott, ma két vetítőre jut négy millió állami pénz -- szerinte a kiút az önkormányzati szerepvállalásban keresendő. Mayer Rudolf, a szombathelyi Savaria mozgókép szakági vezetője az örökölt városi mozik ART-üzemeltetésére panaszkodott: 350 fős termet art-moziként vinni szerinte képtelenség, a szerzői filmek nem toboroznak vidéken ekkora közönséget -- az arányok érzékeltetésére hozzátette, míg a helyi multiplexnek tavaly 130 ezres nézőszáma volt, a Savariát 2009-ben csak 37 ezren látogatták. Mayer a megoldást az art-termek digitális felszerelésében, valamint profitot is termelő filmes rendezvények szervezésében látná.
Az art-helyzet mélyítéséhez Mester György, a Mozisok Országos Szövetségének elnöke elmondta, szerinte eleve elhibázott stratégia alacsony kópiaszám mellett forgalmazni: minimum 10-12 kópia szükséges ahhoz, hogy "ne vesszen el" a film az egyre bővülő programkínálatban. Arra már Aprily Zoltán, a daazo.com rövidfilmes portál delegáltja világított rá -- hivatkozva egy blogbejegyzésre --, hogy a fiatal közönség zömének már nem filmszínház a filmszínház: "mozi az, amit a koleszszoba magányában és kényelmében otthon megteremt magának az ember, minden más velejáró, utazás, pénz, reklámok csak kényelmetlenséggel jár". Port Ferenc, a Budapest Film első embere eleve a megváltozott nézői szokásokkal indokolja az art-közönség elvesztését -- ugyanakkor (összhangban korábbi beszámolónk címével) hozzátette: a közönség élvez némi felmentést, rosszak ugyanis a filmek, kiváltképp a magyar alkotások, nincs nagy, az éves top tenben látható hazai alkotás. Port a szemle idején a magyar játékfilmeket látva körülbelül 120 ezres össznézőszámot saccolt az idei év termésének, ma -- az eddig bemutatott filmek box office eredményeinek ismeretében -- örülne, ha a filmek elérnék a 80 ezres jegyeladást. Port szerint azonban nem lehet a forgalmazási gondok és a mozgóképkultúra sorvadása közé egyenlőségjelet tenni, úgy gondolja, hogy a filmfogyasztás nem csökken, csak a hozzáférési utak változtak -- erre azonban Muhi András úgy reagált, hogy a tanítványai nem néznek se régit, se újat, tehát igenis csökken a filmnézési kedv is.
Azt már a Mozinetet képviselő Kárpáti György nehezményezte, hogy az évenkénti általános problémafelvetésen túl hiányzik a szakmai összefogás: bár a digitálisan felújított mozitermek megléte mellett működő e-cinema megoldást jelenthetne a kópiaszám bővítésére, volt alkalom, amikor rossz minőségű e-kópiát kaptak. Ehhez a meglátáshoz csatlakozott Durst György producer, az MMKA kuratóriumának tagja, aki bár elmondta, hogy nem a Közalapítvány feladata, hogy a mozisok problémáit megoldja (főként úgy, hogy a szakma felől semminemű, előremutató és értékelhető kezdeményezés nem érkezik hozzájuk), de mégis célszerű lenne a évenkénti rendes szájtépésen túl a moziforgalmazóknak épkézláb ötletekkel előállni: tessék leírni az elképzeléseket.
