A helyzet amilyen váratlanul, olyan gyorsan változott meg: az év második felére már alig akad art-mozis bemutató, a külföldi tulajdonú forgalmazók kivonulnak a piacról, a Budapest Film forgalmazási ága befektetőt keres - ugyanis a visszaeső nézőszámok, a forgalmazás bevételeinek törvényben előírt szétforgácsolódása veszteségessé tette a forgalmazást. A gondok, okok és megoldási javaslatok a felszólalások tükrében lettek árnyaltabbak és kifejtettebbek.
Demeter István, az Artmozi Egyesület alelnöke egy írásos állásfoglalás alapján korábbról kezdte a bajok sorolását: a mozi először elvesztette a presztizsét a plázamozik ellenében, az artmozik később elvesztették a magyar filmekre vonatkozó előforgalmazási jogukat, ami szintén nem segített a nézőszámnövekedésnek, ludas a gondokban az "antidemokratikus kópiaelosztás" gyakorlata is, aminek következtében a vidéki mozik hátrányban vannak a fővárosiakkal szemben. Az art- és hagyományos (tehát nem multiplex) mozik elhalnak, ha nincsenek védve, ha nincs törvényi őr mögöttük. Vannak "torz" forgalmazók, amelyek egy mozit látnak el filmjeikkel. Mivel az artmozik filmellátottsága az év második felére nincs biztosítva, lehet, hogy át kéne gondolni a normatív támogatás rendszerét, és a nézőszám helyett a folyamatos működés alapján kéne folyósítani. Az Egyesület szerint pedig a megoldást egy központi, nonprofit forgalmazó cég felállítása jelentené, amely segítene az áldatlan állapotokon. Az e-cinema rendszer drága, kevés filmet tesz elérhetővé, közel sem tökéletes, de elvben alkalmas lenne a problémák kezelésére.
Az e-cinema kapcsán Prukner Pál forgalmazó pozitív tapasztalatokról számolt be a csak e-formában forgalmazott Puskás Hungary kapcsán, amely így már 20 000 nézőhöz tudott eljutni, ugyanakkor a 35 mm-es kópia hiánya miatt sok moziba nem tudott eljutni a film, rengeteg helyen ugyanis még ez az egyetlen lehetőség vetítésre. Az e-cinemás filmek kapcsán az is probléma, hogy gyakorlatban a 3D-s termekben lehet csak vetíteni őket,, azaz a 3D-s filmekkel kell versenyezniük, így gyakran csak az értéktelenebb vetítési időpontokat kapják meg.
 |
| Ez van |
Bakonyi Vera, az MMKA Filmterjesztési szakkollégiumának vezetője közbevetette, hogy az e-cinemás megjelenéshez a külföldi jogtulajdonosnak is beleegyezését kell adnia, ami még nem lenne gond, csak az kevés itthoni vetítésre alkalmas terem miatt, illetve az alkalmas termek nagy stúdiók iránti elköteleződése miatt nem olyan egyszerű a paletta kiszélesítése. A külföldi tapasztalatok sem egyértelműen pozitívak, igaz, tőlünk nyugatabbra egyre több e-cinema működik, de még mindig nincs elég film, ugyanakkor az angoloknál jelentős előzetes munka előzte meg az e-cinema kiépítését archiválás és átírás terén.
Bakonyi ezek után az első negyedéves adatokkal állt elő, melyek arról árulkodnak, hogy 9-10 magyar és 36 külföldi film kapott art-besorolást, ezeknek Budapesten 85 000 (10%-os növekedés a 2008-as számokhoz képest), vidéken 97 000 (5%-os esés) nézője volt. A növekedés oka az, hogy az MMKA az idén előírta, hogy az art-besorolású filmeket art-mozikban kell vetíteni, vagyis tavalyhoz képest javult az art-mozik ellátottsága. A bevételek a (vidéken és a fővárosban is egységes) 77 forintos jegyáremelés miatt szinten maradtak.
Bognár Péter, a Filmklik felelős szerkesztője nem kertelt, szerinte "a független filmforgalmazás összeomlott". A DVD-piac növekedése megállt, az árfolyamváltozások miatt jelentősen emelkedtek a költségek, a DVD-kiadók nem fogtak össze, ezért öngyilkos árverseny indult be, aminek a minimális eredményét elvitte a gyenge forint okozta veszteség. Mivel a független filmforgalmazó tévé-, DVD-, mozis jogokkal rendelkezik, s ebből mindhárom veszteségessé lett, nem lehet az egyikből életben tartani a másikat. Ezért ma Magyarországra a forgalmazók nem vesznek filmeket, ez ma üzletileg nagyon kockázatos. Vannak országok, ahol léptek, Oroszországban pl. összefogtak a forgalmazók, és zsarolják a jogtulajdonosokat: vagy töredékére viszik le a filmjogok árát, vagy az amerikai film nem teszi be a lábát orosz földre.
Itthon az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy a forgalmazók nem képesek alkalmazkodni a mediális szokások változásához, azaz a digitalizáció kérdései megválaszolatlanok, az internet marketinges lehetőségei kihasználatlanok. Nem csoda, hogy a független filmforgalmazók zöme (piaci értelemben nagy többsége) vagy kivonult, vagy befagyasztotta tevékenységét. A netes filmforgalmazás gyerekcipőben jár, s Bognár szerint a filmforgalmazás mint szakma megrekedt a 20 évvel ez előtti struktúrákban. Ma már nem a forgalmazók, hanem a közönség akarata alapján kellene filmeket bemutatni - megvannak már azok a platformok (blogok, filmnéző közösségek), amelyekkel ez lehetséges. Így a forgalmazó költséghatékonyan és valódi igények alapján szolgálhatja ki a közönséget. Példaként a High School Musicalt vagy Megint 17-et hozta fel, mely filmek közönsége a facebook-on, twitteren szervezte meg magát, és döntögetett nézőcsúcsokat.
Böszörményi Gábor, a Filmklubszövetség elnöke, a Mozinet főszerkesztője is ezzel a felfogással ért egyet, tapasztalatai szerint ha az előadásra rá van szervezve más program is, a közönség bejön a moziba, amúgy viszont nemigen. Szerinte kérdés, hogy minden filmet kell-e országosan terjeszteni, illetve érdemes elgondolkodni a nem filmes mozis programok (meccsnézés, operaközvetítések) nézőcsalogató hatásán.
 |
| Újfajta filmnézési szokások vannak elterjedőben |
Horváth György, a Titanic Filmfesztivál igazgatója szerint a technikai kérdések önmaguktól meg fognak oldódni, a terjesztés kapcsán pedig sok elképzelés és kísérlet látható - az Otthonunk című film egyszerre kerül tévé-, mozi-, DVD-forgalomba, igaz, itt egy társadalmi mondandójú, környezetvédő filmről van szó. Nagy tehát a bizonytalanság világszerte, ugyanakkor Horváth szerint ez a szakma itthon sosem volt megbecsülve, holott tudomásul kéne venni, hogy a filmgyártás-forgalmazás egy folyamat, egymásra vannak utalva. A Demeter-féle felvetésre úgy reagált, jöhet bármilyen főforgalmazó vállalat, ha a néző nem megy be a moziba, miről beszélünk. Szerinte az MMKA-nak jobban kéne támogatni a terjesztést, a fesztiválokat, a filmklubokat, vagyis a filmes folyamat mostohábban kezelt részeit (Bakonyi közlése alapján ma egy évere egy átlagos magyar film költségvetése, 515 millió forint jut a forgalmazással, art-mozikkal kapcsolatos összes támogatásra). Ugyanakkor Horváth arra kért mindenkit, hogy az egymozis forgalmazókat (KINO, Szuez Film) ne bélyegezzük meg, ugyanis sokkal inkább tekinthetőek pozitív, mint elítélendő példának.
Török Ferenc rendező szerint alkotói oldalról ma sokszor dönteni kell, európai filmalkotóként nemzetközi filmeket csinál-e valaki, vagy megmarad magyar nyelvűnek. A forgalmazással kapcsolatban pedig az Intim fejlövés kapcsán azt gondolták ők anno a Katapult Filmben, hogy csak DVD-n hozzák ki, mégis egyelőre győzött a mozis megszokás, de az ő Koccanáscímű Szemle-díjas tévéfilmjét nem tervezi moziban bemutatni, filmklubokba viszi viszont el, ahol is rendre teltházak előtt szerepel a film.
Petróczi Sándor, a Mozisok Országos Szövetségének elnöke szerint az emberek rengeteg filmet néznek, csak nem moziban. Vissza kell őket csábítani, hiszen idehaza már a nemzetközi multiplexláz idején sem igazoltuk a trendeket, sokkal kevésbé nőtt a nézőszám, mint máshol. Ehhez központi támogatás kell, másrészt pedig olyan filmek, amelyekre bejön a közönség - miért nem készül pl. gyerek-játékfilm már évek óta?
Kárpáti György (Filmklubszövetség, Mozinet, mozis) megpróbált előremutató, gyakorlati javaslatokkal szolgálni a forgalmazás mindennapjait tekintve: szerinte a heti átlag négy filmbemutató nagyon sok, marketingre nem marad pénz, jó volna, ha minden magyar filmnek kötelezően lenne honlapja, bannere és tévéreklámja, és ne a 35 mm-es, hanem az e-kópia legyen kötelező. A vidéki forgalmazási modell rossz, a vidéki mozik havi kópiaelosztása rugalmatlanná teszi a rendszert, a premierfilm egy hét után eltűnik.
Ahogy eddig is, a beszélgetés inkább csak félbemaradt, mintsem véget ért az Uránia galériáján.
