Durst György, az Mw Alapítvány elnöke
fotó: Szűcs Miklós
A Mediawave véglegesen felnőttkorba lépett – hangzott el Durst György, a Mw Alapítvány elnökének megnyitóbeszédében. Lemérhető ez abból is, mondta az egyik „alapítóatya”, hogy ezúttal előre megírt beszéddel készült a 15. fényíró találkozó ünnepélyes megnyitójára. Az ünnepélyesség és a komolyság nemcsak a ceremóniában, hanem a körítésben is megmutatkozott. A fesztiválindító ugyanis a Xantus János Múzeum dísztermébe, míg maga a fesztivál a Rómer Ház átalakított termeibe és a múzeum udvarán felállított sátorba költözött, a Művészetek Szentélyét csak a Zsinagóga színpadának festett képmása idézi. Amíg 15 évesnek lenni az ember életében a legvadabb kamaszkort jelenti, a Mw esetében alkotóereje teljében lévő felnőttről beszélhetünk - folytatta Durst György. Ez a felnőtt persze folyamatosan változó, de a múlt hagyományait végig tiszteletben tartó organikus lény, Európa és Ázsia találkozásánál fekvő határkikötő, az európai kultúra része, és mellesleg, Magyarország legnagyobb nemzetközi filmfesztiválja. Ugyanakkor évről-évre újabb megpróbáltatást jelent ezt a gazdaságosnak nem mondható „vállalkozást” fenntartani, noha úgy tűnik, a várost végre sikerült megmozdítani, s Győrben végre egymásra talált a kultúra és a gazdaság. Ehhez Szakács György, a megyei közgyűlés elnöke még hozzátette, büszke rá, hogy Győrben tudták tartani a Mw-et, s reméli a következő 15 évben is meg tudnak maradni központnak. Felhívta figyelmet arra, hogy valószínűleg az első fesztivál szervezői még nem gondolták, hogy ilyen szép kort ér meg a rendezvény, amely az elmúlt évek alatt átlépte a város, sőt az ország határait is, s idővel világhírű lett. 

Koncz Erika, az NKÖM helyettes államtitkára, aki, mint mondta, abban a szerencsés helyzetben van, hogy tíz éve már megnyithatta egyszer a fesztivált, visszaemlékezett arra, amikor a Mw kicsi volt és „vézna”, s megköszönte a körülötte bábáskodóknak a gondos ápolást, melynek során tehetséges gyerek fejlődött a porontyból. Még újabb 10, 20, sőt 30 évet kívánt a rendezvénynek, mely a városnak, a régiónak, sőt felismerve a kultúra erejét, az országnak is fontos.

Hartyándi Jenő, fesztiváligazgató
fotó: Kassay Róbert
Hartyándi Jenő a fesztivál igazgatója, az először öt éve átadott Párhuzamos Kultúráért díjakat konferálta fel. György Deák György képzőművész egyedi tervezésű csókái évről-évre azokhoz kerülnek, akik egyéni művészi utat jártak be. Ezzel a civil díjjal, mondta, a feléjük áradó szeretetünket szeretnénk átnyújtani, hiszen ők számunkra Isten ajándékai. Az „ajándékok” között idén ott volt Kerekes Péter, a 66 szezon rendezője, aki köszönő szavai után édesapjára emlékezett, aki megtanította őt filmben gondolkodni. Király Ernő zeneszerző, arra figyelmeztetett, hogy ez egy olyan madár, amit etetni kell, s mindannyian tudjuk, hogy mivel. Lajkó Félix muzsikus és zeneszerző, aki a korai Mw-ek rendszeres résztvevője volt, szavak helyett a ceremónia utáni koncerttel kívánt köszönetet mondani, míg Marton László Távolodó író, azt a kontradikciót emelte ki, hogy amíg a Távolodó név a kultúra és a létezés minél lakatlanabb, marginálisabb területeinek bejárását jelképezi, most egy kivilágított teremben díjazzák ezért. Sára Ferenc néptáncos, koreográfus a szokatlan időjárási körülmények miatt nem tudott Gyimesből eljönni a díjért, viszont a meglepetésként átadott pluszmadár tulajdonosa, Tóth Erzsébet, az MMK főtitkára, szerencsére a helyszínen tartózkodott. Mint mondta, egy Oscar-díjjal sem lehetett volna jobban meglepni, cserébe azonban azzal a bejelentéssel lepte meg közönségét, hogy a közalapítványnak komoly tervei vannak a fesztivállal, s ha rajtuk múlik, a Mw főnixmadárként fog tovább szárnyalni.