Auróra tündöklése (r.: Inna Sahakyan)
Egy fiatal örmény menekült lányból a megpróbáltatások után egy csapásra amerikai sztár lesz. Igazi hollywoodi sikertörténetnek tűnik, de közelről sem az. Inna Sahakyan örmény rendező alkotása a XX. század elején, az örmény népirtás alatt játszódik, a történet kezdetekor még csak tizenöt éves Arshaluys Mardigian megrendítő és kalandos történetét meséli el a klasszikus dokumentumfilmektől eltérő módon.
Arshaluys népes és jómódú családba született, a romantikus falusi idillt növelte, hogy édesapja selyemhernyó-tenyésztéssel és színes selyemgubó-készítéssel foglalkozott. Ebbe a kellemes nyugalomba robbant be az Oszmán Birodalom véres és megdöbbentően kegyetlen mészárlása. Néhány hét alatt a családból szinte egyedül a kamasz lány maradt életben - köszönhetően a szerencsének, és néha a merészségének. Az álmok földjére érve, miközben elsősorban már régebben kivándorolt legidősebb bátyját kereste, szinte belesodródott abba a folyamatba, amely először a történetét, majd őt magát tette híressé. Mindez Hollywoodig is elsodorta, ahol Arshaluys Mardigianból Aurora Mardiganianá vált.
Auróra története - amiről az idős nő maga is beszél a filmben - önmagában is döbbenetes és izgalmas, de Inna Sahakyan - mindamellett, hogy bemutatja a borzalmakat - szinte kalandfilmmé teszi. A népirtást és a fiatal lány történetét feldolgozó, 1919-ben készült némafilmben ő maga is szerepet kapott, de a ’20-as években hatalmas népszerűségnek örvendő film összes kópiája eltűnt. Auróra halála után, 1994-ben azonban mégis előkerült belőle 18 percnyi rész, amely a film alapját képzi, és amely káprázatos - néha akvarellszerű, néha szecessziós - animációval kiegészítve a dokumentumfilm és az igaz történetre alapuló játékfilm között egyensúlyoz. (MJA)
Cowboy-lányok (r.: Emelie Mahdavian)
Hófödte, hatalmas hegyek előterében két magányos lovas szarvasmarhákat terel. Ikonikus, számos jelentéssel telítődött beállítás, köszönhetően a rengetegen westernnek. Ezt az önállóságot és a kemény munkát dicsőítő képet árnyalja és aktualizálja Emelie Mahdavian rendező. Igen, ma is vannak az amerikai Nyugaton nomád életmódot folytató lópásztorok, de ők nyugodtan lehetnek nők is. És ha a munkájuk egzotikusnak is tűnik egy budapesti lakásból, a tábortűznél megosztott érzéseik és problémáik nagyon is átélhetőek. Munkáról, családalapításról, jövőről.
A Cowboy-lányok elsősorban egy barátság története: szabad folyású, a lovak nyergéből folytatott beszélgetéseik a legmélyebb bizalom érződik ki. A munka amit folytatnak, elképesztő teherbírást feltételez, és hogy ezt el tudják végezni, nélkülözhetetlen, hogy ott legyenek egymásnak. A film fényképezése képes átadni a táj vadságát és fennköltségét, az ember legszívesebben rögtön odautazna. A film tempója a poroszkáló lovak sebességét veszi fel, és ez illik az idahói hegyekben töltött nyár hangulatához. Sokszor egészen hosszan, hipnotikus erővel merülhetünk bele a munkavégzés egy-egy részébe, legyen szó egy ló betöréséről vagy a csorda kereséséről hóviharban. (VD)
A gullspangi rejtély (r.: Maria Fredriksson)
Eltemetett titkok, tragédiák, csodálatos véletlenek és egy izgalmas nyomozás a svéd vidéken: A gullspångi rejtély geronto-dokukrimi két nyugdíjas svéd hölgyről, akik egy véletlen folytán belebotlanak sosem látott testvérükbe, majd megkeresnek egy filmrendezőt, hogy elmondják különös történetüket, melyet egy konyhafalra akasztott csendélet indított el.
A két asszony rátalál 30 éve elhunyt nővérük ikertestvérére, aki első pillantásra megrendítő módon hasonlít rá, szinte azonos az elhunyttal, ám hamar kiderül, mennyire nem illik a keresztény értékrendet valló, vidéken gazdálkodó, főként nyugdíjasok alkotta családi közösségbe. A jobb módú és műveltebb ikertestvér, Olaug idős fejjel, váratlanul szembesül azzal, hogy teljesen más a vér szerinti családja, mint akik között felnőtt. Ez már önmagában súlyos tragédia, na de itt tovább tetézi a dolgot, hogy először azonosulni próbál a rokonsággal, de aztán fellázad ellenük. Milyen identitásválságot idéz elő, ha valaki későn tudja meg, a háború miatt örökbe adták, ráadásul azért, mert volt egy ikertestvére, akivel soha nem volt lehetősége megismerkedni? Hogyan hat, amikor valaki megtudja, születésekor rögtön halva születettnek nyilvánították?
A gullspångi rejtély eleinte az időskori identitáskeresésről és a kisgyerekkorban elszenvedett traumák erejéről szól, később arról, milyen kozmikus kapcsolat kötheti össze az ikreket, és hogy hogyan hatja át a megmagyarázhatatlan magány és az elszakítottság élménye azoknak az életét, akiknek az örökbeadását titkolózás fedi. Végül a frissen egymásra találó családtagok viszálya, vallási és világnézeti ellentétei kerülnek előtérbe, és azt a misztikus, sokszor idegtépő, máskor komolyan vehetetlen nyomozást követhetjük végig, amely az egykori testvér halálának körülményeit igyekszik felfedni. (KK)
Jackie szerint az élet (r.: Tuki Jencquel)
Jacqueline Jencquel hetvenes évei közepén járó asszony, de ez cseppet sem látszik rajta, farmerben és pulóverben jár, haja modern, igazi ápolt és stílusos párizsi nő. Jacqueline Jencquel hat nyelven beszél folyékonyan, szereti a művészetet, szabadon beszél a szexről, Párizs egyik legcsodálatosabb negyedében, Saint Germainben él, egy klasszikus, de modern ízléssel felújított hatalmas, világos lakásban. Jacqueline Jencquelnek három fia és négy unokája van, akikkel szeretetteljes a kapcsolata. Jacqueline Jencquel meg akar halni.
Drámai elhatározás, a Jackie szerint az életben azonban nincsen hangos dráma, csak objektív érvek. Jacqueline magát a ’68-as generációhoz tartozónak érzi, aki akkor is és most id küzd a szabadságjogokért. Személyes élmények miatt mindig is foglalkoztatta az asszisztált öngyilkosság, ám 2004-ben csatlakozott az ADMD-hoz (a méltóságteljes halálhoz való jogért szövetség), aminek később alelnöke lett. Jackie érvei önzetlennek tűnnek, nem akarja, hogy egy idő után szeretteinek kelljen ápolnia őt. Később azzal érvel, hogy tiszta fejjel és fájdalmak nélkül szeretne meghalni. És az érvek csak gyűlnek… Filmes fia kamerája előtt bontakozik ki Jacqueline Jencquel története, néha régi családi sebek feltépésével, néha szép emlékek visszaidézésével, és az örömteli események miatti újra és újra későbbre halasztott időponttal, amely során egy svájci klinikán megkapná a végzetes infúziót. (MJA)
Kaszkadőrnők (r.: Elena Avdija)
Mi visz rá egy nőt, hogy a filmvilág legveszélyesebb tevékenységi körét válassza? Erre a kérdésre ugyan nem szolgáltat maradéktalanul választ a három női kaszkadőr életét követő svájci-francia alkotás, arról viszont sokkal többet elárul, milyen nőként érvényesülni ebben a még mindig jobbára férfiak dominálta szakmában. Egy kaszkadőr-akadémiára járó pályakezdő, egy Hollywoodban dolgozó profi és egy kaszkadőr-koordinátori poziciót elért veterán nő szemszögéből kapunk rálátást a vérfagyasztó esések, verekedések, zuhanások és autóbalesetek hétköznapjaiba.
A két francia kaszkadőrnő oldaláról kiderül az is, hogy gender-egyenlőség ide vagy oda, elsősorban nem akcióhősöknek alkalmazzák őket a helyi produkciók, szerepeikben rendszeresen meghalnak, lesérülnek, fizikai vagy szexuális erőszakot szenvednek el, ez pedig csak fizikai, hanem lelki megterhelést is jelent a számukra. Olyanok vagyunk, mint a katonák – vélekedik egyikük, aki szerint általában nem tudják, miért kell kockáztatniuk az életüket, de a legjobb képességeik szerint megteszik a kötelességüket. Amerikában élő svájci kollégájuk ezzel szemben a legnagyobb akciófilmekben vett már részt, de sérülései miatt már inkább autóskaszkadőrnek próbálja magát átképeztetni. (HB)
Keskeny út a boldogság felé (r.: Oláh Kata)
Gagyi Gergő és Váradi Lénárd fiatal pár, akik nemrég költöztek szülőfalujukból Zuglóba. Kapcsolatuk ápolásán, egy közös új élet építésén túl a legfontosabb életcéljuk, hogy elkészítsék az első magyar meleg roma musicalt. És ahogyan az őket forgatókönyvíróként támogató Kemény Zsófi mondja is a filmben, a saját történetük épp olyan, mint egy musical. Tele van drámával, szenvedéllyel, látványos fordulatokkal és zenével.
Oláh Kata rendező (Aki legyőzte az időt – Keleti Ágnes, Digitális nomádom) érzékeny témát, a hazai meleg közösségek hányatott sorsának alakulását mutatja be Gergő és Lénárd sorsán keresztül, de egy ideológiai üzenet közvetítésénél sokkal többet tesz: két karakteres figurát követ, akiknek egyszerre alakul át a családjukhoz és roma gyökereikhez fűződő összetett viszonyuk, oldódik a homoszexualitáshoz kötődő zsigeri és jól tudomásul vett bűntudatuk, de önállósodásukkal és felnőtté válásukkal párhuzamosan a szemünk előtt formálódik a párkapcsolatuk is, melyet egyszerre határoznak meg a roma kultúrából átvett minták és a nagyvárosi közegből származó igények. A két srác megejtő elszántsággal próbál érvényesülni a hazai show business világában, miközben még azzal a nagy felfedezéssel is szembesülnek, hogy nem minden keresztény közösség utasítja el a homoszexuális embereket. (KK)
A túlélő sziget (r.: Ekiem Barbier, Guilhem Causse, Quentin L'Helgouac'h)
Három kíváncsi francia filmes beveszi magát egy posztapokaliptikus túlélőjáték online világába, ami a fesztivál legnehezebben besorolható alkotását eredményezi. A túlélő sziget kizárólag játékmenet-felvételekből áll, így akár még animált dokumentumfilmnek is lehetne mondani. A YouTube-on persze százával lelhetők fel videók a népszerű zombis videójátékban (DayZ) létrejövő furcsa és vicces interakciókról a nomád túlélőként a szerepüket túl komolyan vevő játékosok között, de A túlélő sziget több szempontból is tartalmasabb ezeknél.
Az alkotók komolyan vették a feladatukat, közel ezer órát töltöttek a szerveren és egy valódi dokumentumfilmet igyekeztek forgatni a játék világán belül, amely kihasználja a virtuális vadon meglepően idilli képi lehetőségeit, közben igyekszik megérteni felhasználóinak motivációit, és minél közelebb kerülni hozzájuk – már amennyire ez lehetséges, ugyanis az állig felfegyverkezett felhasználok zárt klánokba szerveződnek, bizalmukat pedig nem könnyű elnyerni, mivel a zombikon túl a rivális játékosok is folyamatosan az életükre törnek.
A csapatok között vannak, akik kifejezetten szadista martalócok bőrében szeretik kiélni másokon a mindennapokban elfojtott frusztrációikat, ám a sztereotípiákkal ellentétben megismerünk olyanokat is, akik teljesen hétköznapi szerepeket választanak, farmerek, felfedezők vagy épp papok lesznek (bár igaz, hogy utóbbi a saját kannibál szektájában teljesít szolgálatot, de nagyon kedves fickó). Kiderül, mennyire sokszínű közönsége van a játéknak, afrikai marketing szakembertől finn masszőrön át egy berlini házaspár is akad, akik napi teendőik elvégeztével együtt vagy magukban kalandoznak ezen a nagy, felnőtteknek való játszótéren, amit George A. Romero élőhalott-filmjei és a The Walking Dead-sorozat ihlettek. (HB)
A 10. BIDF-et január 27. és február 4. között rendezik meg, a részletes program a fesztivál honlapján található meg.
A cikket Horváth Bálint, Kovács Kata, Molnár Judit Anna és Varga Dénes állította össze.
