2014. 02. 22. filmhu
Több százan kísérték utolsó útjára a Fiumei úti sírkertben Jancsó Miklóst. Barátai közül többen, köztük Cserhalmi György személyes szavakkal búcsúzott a Mestertől.
"Visz az emlékáradat. Merítenék csak egy maréknyit, de sodor, sodor a Jancsó-folyam. Állok nyakig a vízben és cserepes a szám. Ezzel a képzettel lakom napok óta, abban az óriási emlékpanorámában, amibe a hatvanas évek vége felé állítottál sokadmagammal engem is. Álltam a képzeletbeli táj fái alatt, szedtem a bogyót bokrairól, hevertem házai hűvösében, költöztem egének madaraival. Aztán véget ért a film, és vele véget ért a szabadság is. Visszabuktunk a villanykörték alá, a társ- és albérletekbe, az adj-kölcsön-egy-ötvenest elsejéig kijózanító világába. És vártuk a telefont, hogy Jancsó újra forgat. Így jöttünk, drága Mester! És te újra forgattál. Nekem mindegy volt, hogy mit, számomra a lényeg a szabadság élménye volt. Volt, van és lesz.
Cserhalmi György alakította Oresztészt a Szerelmem, Elektrában
Józsinak hívták azt a rendőrt, akit az Allegro Barbaro alatt ránk állítottak. Nézte a napi munkát, este pedig úgy, ahogy volt, egyenruhában elballagott velünk Kende Jancsi kékkúti házába, ahol az estéket ütöttük agyon. Cseh Tomi énekelt, Erős Tamás zongorázott. Az egyik dal után Józsi rendőr odacsámpázott hozzád: „Jancsó úr, én most hazamegyek, átöltözöm civilbe, mert egyenruhában ezt nekem jelentenem kell.” Aztán visszajött civilben, és úgy is maradt Örökre.
Cserhalmi György a Mester ravatalánál (fotó: Mohai Balázs/MTI)
Én is ezt teszem: Jancsó Úr, hazamegyek, átöltözöm ebből a szörnyű egyenruhából civilbe. És várom a telefont, hogy Jancsó újra forgat. Addig pedig, Mester, Isten Veled!"
