1942 nyarán ismerkedett meg Ujszászy István vezérőrnaggyal, a magyar katonai hírszerzés és elhárítás parancsnokával. A két ember között személyes vonzalom, érzelmes barátság alakult ki, és a tábornok részéről szerelem is. Karádyt dühítette a férfi feltétlen odaadása, és későbbi embermentő akcióiban (ismertek közül Békeffi István, G. Dénes György - Zsüti és Gömöri János szabadon bocsátása) túllépett minden értelmes határon – ez mindkettőjüket kellemetlen helyzetbe hozta. Annyi bizonyos, hogy Karádyt az úgynevezett zsidókapcsolatai miatt nemcsak a sajtó, hanem a színészkamara felől is érték támadások. Az 1939. május 9-én hatályba lépett "Második zsidótörvény" tilalom alá vonta a zsidó származásúnak minősülő személyek színházi és filmművészeti területen való alkalmazását. Karády, Mezei Mária és Dayka Margit egy zsidó származású férfit - Réti Györgyöt -, és cégét alkalmazták szerződéseik, valamint adóügyeik intézésére. Ez szemet szúrt a kamara elnökének, Kiss Ferencnek és feljelentést tett a titkár és cége ellen: ebből lett később az úgynevezett Réti-féle per. A tárgyaláson résztvevő újságírók pontosan jegyezték az elhangzottakat, a következő napokban a „zsidótörvényt kijátszó” Karádyról számoltak be a szélsőjobboldali lapok. A színészkamara vezetője ezt követően követelte a színésznő filmszerződéseinek megsemmisítését, így a Gazdátlan asszony című filmet végül Simor Erzsi főszereplésével forgatták le. Az 1944. március 19-i német megszállás után filmjeit és dalait, mint „a magyar néplélektől idegen alkotásokat” betiltották.
Feltehetően az Ujszászy Istvánnal fenntartott kapcsolat, a Réti-féle per, a szélsőjobboldali sajtóban való meghurcolás, valamint az 1943-as évben, a Machita című filmben eljátszott kémnő szerep együttesen járultak hozzá az 1944. április 18-án bekövetkezett, Gestapo általi letartóztatásához. Három hónapon keresztül vallatták, kínozták, éheztették, még a fogait is kiverték.
A meghurcoltatása után mindösszesen a Betlehemi királyok (1947) című rövidfilmben és a Forró mezők(1948) című nagyjátékfilmben láthatták viszont a nézők. Emellett legtöbb dalának szövegírója, Fényes Szabolcs segítségével is sikerült néhány szerepet eljátszania a Fővárosi Operett Színházban (Maya, Sybill), valamint a Vígszínházban is (Vera és családja). Miután nem kapott film- és színházi szerepeket sem, az 1948-at követő két évben budapesti és vidéki alkalmi fellépésekből tartotta fenn magát. Ezeket rendszerint zavaró jelenségek, rendzavarások kísérték, közismert és a helyi kommunistáknak tulajdonított eset a kecskeméti volt, amikor ittas, sörösüvegeket dobáló randalírozók szakították félbe a műsorát.
Az egyre jobban elkeseredő és magát szükségtelennek érző Karády végül régi barátjával és kalapjainak tervezőjével, Frank Irmával együtt 1951-ben Brazíliába, Sao Paulóba disszidált. A két emigráns nő nem sokkal a kiérkezés után kalapszalont nyitott, ahol Karády leginkább a háttérben lévő feladatokat látta el, nem gyakran ment ki az eladópultba. Amerikába csak az 1968-as évben kaptak vízumot, több mendemonda kering arról, hogy esetleg a Kennedy-fivérek is segítették őket a letelepedésben. Erről az index.hu számolt be 2011-es cikkében, ahol szerintük egyes feloldásra került kormányzati feljegyzések utalást tesznek arra, hogy Robert és Edward Kennedy is közreműködött a szükséges engedélyek beszerzésében.
Az Egyesült Államokban szintén kalapszalont nyitottak és abból fedezték a felmerülő költségeiket. Karády néhány alkalommal még fellépett külhonjában az emigrált magyar közönség előtt, azonban közeli felvételeket Sándor Pál 1973-ban elkészült interjújában és máskor sem engedett magáról készíteni. Azt szerette volna, ha a magyar közönség a Halálos tavaszban látott képet őrzi meg róla. 1990. február 8-án halt meg, New Yorkban. Holtteste hazaszállítását követően 1990. február 19-én ravatalozták fel a Szent István Bazilikában és a Farkasréti temető 22/1-es parcellájában helyezték örök nyugalomra.
Halálos tavasz (1939)
Karády az 1939-es Halálos tavasz női főszerepével üstökösként robbant be a köztudatba. Dr. Egry Iván (Jávor Pál) öngyilkosságával indul a történet és az ő szemszögén keresztül követjük végig a történetet. Első látásra beleszeret Ralben Editbe (Karády Katalin), aki ekkor már Ahrenberg gróf (Kamarás Gyula) menyasszonya. Egry is megkéri Edit kezét, kapcsolatuk elmélyítése érdekében a férfi Ág utcai lakásában találkozgatnak, azonban Edit nem szünteti meg a kapcsolatot Ahrenberg gróffal sem. A megoldhatatlan szerelmi háromszöghelyzetből a vidéki lánnyal, Nagy Józsával (Szörényi Éva) való kapcsolat menthetné meg Egryt, de ő még mindig Editet szereti és végső elkeseredésben öngyilkosságot követ el.
Érdekesség: A film Ez lett a vesztünk című betétdalának szövege Nadányi Zoltán azonos című verse alapján íródott.
Hazajáró lélek (1940)
A mérnök, Török Ágoston (Páger Antal) beleszeret egy lányba, akinek megbocsátja múltját, majd összeházasodnak és gyermekük születik. Néhány év elteltével az asszony újra kalandokba bonyolódik, még a férje munkatársával is. Török egy fontos megbízás megszerzését is felesége vonzerejének tulajdonít, ezért úgy határoz, hogy elválik. Máriát (Karády Katalin) cégtársára (Ércz István) bízza, ő pedig vonatra ül. A vonat kisiklik, de valaki végig ott marad Mária mellett, hogy a férje akarata szerint elrendezze az asszony életét.
Érdekesség: A filmben, 36:14-től látható jelenet néhány snittjét felhasználták a kor hű megidézéséhez (és vélhetően a Karádyról való megemlékezéshez) a magyar mozikban jelenleg is látható Anyám és más futóbolondok a családból című alkotásban.
Egy tál lencse (1941)
Az öreg Kugits (Csortos Gyula) méltóságos úr angóranyúl-telepét és vagyonát egy örökösre akarja hagyni. A felkeresett, távoli rokonlány, Papp Irma (Kiss Manyi) helyett annak munkanélküli barátnője, Horváth Margit (Karády Katalin) jelenik meg a birtokon. Elfoglalja az állást és szorgalmával, egyenességével elnyeri az idős úr bizalmát is. Egy napon a díjnyertes, angóranyúl megszökése összehozza Margitot az Kugits ügyintézőjével, Rudasi Sándorral (Jávor Pál), aki ugyancsak angóranyúl tenyésztéssel foglalkozik. Szerelem szövődik köztük, de Kugits közéjük áll. Margitot a kastélyba költözteti, taníttatja, hogy elzárja Sándortól, aki végül megszökteti a lányt. Összeházasodnak és a díjnyertes nyúllal felvirágoztatják gazdaságukat. Közben a méltóságos úr tőzsdeügyletei miatt tönkremegy, emiatt a fiatalok segítségére szorul és nyúlgondozó lesz a fiatalok telepén.
Érdekesség: A film Gyűlölöm a vadvirágos rétet című betétdalának szerzői Polgár Tibor és Széky S. Dénes.
Kísértés (1941)
Horváth Cecil (Karády Katalin) bosszúból elcsábítja az öccsét bankrablás miatt elítélő bírót, Dr. Kétzy Péter (Nagy István) törvényszéki tanácselnököt. Végül beleszeret, ezért lemond róla és visszaengedi őt a családjához.
Érdekesség: A film Mindig az a perc a legszebb perc című Fényes Szabolcs által komponált betétdalát Cserháti Zsuzsa is feldolgozta.
Szíriusz (1942)
Sergius professzor (Baló Elemér) feltalálja az időgépet, amelynek sebessége gyorsabb a Föld forgásánál, így vissza lehet vele utazni a múltba. Lányát és vagyonát annak a férfinak ígéri, aki neki mer vágni az utazásnak. A kalandvágyó Tibor Ákos gróf (Szilassy László) vállalkozik erre, de a gép induláskor lezuhan, a fiatalember megsérül, lázálmában különös kalandokat él át a XVIII. században, ősének, Tibor Gergely grófnak (Rajczy Lajos) a kastélyában. Beleszeret a gyönyörű velencei énekesnőbe, Rosinába (Karády Katalin). Eszméletét visszanyerve azonban csalódottan veszi tudomásul, hogy különös utazása csak egyszerű álom volt. Elveszett szerelméért a professzor lánya, Rosina hasonmása, Rózsa (Karády Katalin) kárpótolja.
Érdekesség: Karády kettős szerepkörben Rosina Beppo és Rózsa alakjában jelenik meg a Hamza D. Ákos rendezte alkotásban. A Szíriusz kiemelkedik a korszak kosztümös filmjei közül, sokan az első magyar sci-fiként említik.
Csalódás (1942)
Hámor Feri (Hajmássy Miklós) gyárigazgató és Ág Ilona titkárnő szerelmesek, de Feri anyja (Vízváry Mariska) más nőt szemelt ki fiának. Ezt meg is osztja Ilonával, aki emiatt csalódottan Budapestre utazik. Ugyanabban a fülkében ül egy artistanővel, akit hirtelen rosszullét fog el és kizuhan a robogó vonatból. Egyforma a bőröndjük és Ilona (Karády Katalin) véletlenül a halott lányét viszi magával. A halottról azt hiszik, hogy Ág Ilona, ő pedig az artistanő papírjaival énekesnőként helyezkedik el. Sikerét csak egy zsaroló, az elhunyt artistanő egykori partnere zavarja meg. Az Ilonát gyászoló Hámor Feri nyugtalanul járja a világot, majd egy napon betéved abba a mulatóba, ahol Ilona énekel. Ekkor már Feri édesanyja sem állhat a fiatalok boldogságának útjába.
Érdekesség: A film betétdala a Nem számít többé semmi nékem című szerzemény.
Ópiumkeringő (1943)
Ollai Éva (Karády Katalin) nemzetközi hírű énekesnőként felborítja és megzavarja egy öttagú férfitársaság barátságát, akik végül megbékélnek egymással. A művésznő elmenekül, egyikük, Borovszky Iván (Jávor Pál) pedig titokban követi őt.
Érdekesség: A Balogh Béla által írt és rendeztt film zenéjét is a rendező szerezte.
Valamit visz a víz (1943)
János (Jávor Pál) és családja boldogan élnek a nagy folyó melletti kicsi, de takaros házukban. János halász, szereti a természetet és a családját. És ekkor az idillt megzavarja valami, a víz hozza a szépséges Anadát (Karády Katalin) a férfi nyugodt életébe, és ahogyan jött, olyan gyorsan el is tűnik onnan.
