2006. 01. 12. Dániel Ferenc
Ujjongani kéne, az eddig hozzáférhető csatornák sora egy újabbal bővült: Deko a fantázianeve, sugároz építészetet, várostervezést, belső „dekót”, felújítást, anyagok különféle megmunkálását, műsorszámait tanítani kéne főiskolákon, önkormányzatokban, mindenütt, ahol nyilvánosság dönthet létkörülményeink felől.
A Deko hasznos alaptulajdonságai: szabadság, hozzáértés |
A Deko hasznos alaptulajdonságai: szabadság, hozzáértés. Itt nem fordulhat elő, mint Osskó Judit hasonszőrű műsorkáiban (a legutóbbi éppen Finta József kétes életműve előtt hajlongott), hogy valamiféle társadalmi, ideológiai tekintély szabja meg a követendő értéknormákat. Például: egy menő fiatal francia építész kalauzolt bennünket London városában. Mintha ezer szeme lett volna: beavatott a történeti városmagok titkaiba, fejlődésükbe, ökonómiájukba. A természettel való töretlen vonzódásukba. De percre sem rejtette véka alá nemtetszését a kikötői posztmodern épületek középszerűsége, stílustalansága miatt. Kamerája minden beállítás kapcsán igazolta a narráció igazát. A kép és a hang mintaszerűen pászolt. Így azt is érzékelhettük precízen, hogy a televízió audiovizuális természetű médium, „föltéve, ha úgy kezelik”.
Személy szerint nem vagyok nagy horgász.
|
Személy szerint nem vagyok nagy horgász |
Ám a Deko egyik barkácsművészeti műsorában ún. villantózásra, rablóhalak, csukák elejtésére alkalmatos 'kanalak' = műcsalik házilagos kialakítását mutatták be. Festették a munkadarabokat, szemmel látták el őket, színezték, fényezték. Damilokra fűzték őket, horgokkal egészítették gyilkos szerszámmá. Azután a delikvens kivonult egy tópartra, s viszonylag hamar fogott is két-három csukát. Vagyis a szerszámok rendesen le lettek csekkolva. A halakat (kis méretük miatt) rendesen visszadobták a vízbe. Mindez megfelel a nemzetközi normáknak. Azaz távlatilag is sejteti, hogy a magyar és külföldi gyártású műsorokból szerkesztett Deko később is korrekt lesz. Ez jó érzés.
|
Praktice vetődik fel a globál-totál sokféle problematikája |
Praktice vetődik fel a globál-totál sokféle problematikája. Megéri-e ódon, spanyol tengerparti házegyüttest - hitelből - felújítani, panziókká korszerűsíteni? Én magam már rég szívbajt kaptam volna a menetközben feltárulkozó újabb és újabb részletektől, nem úgy, mint a dokufilm házaspár kőkemény tervezői, kivitelezői. Tény, az épületek kívül is, belül még inkább varázslatosan csinosodnak. A szó legjobb értelmében újra-materializálódnak. No de a számlák? A tervezetthez képest másfél millió euróvá (!) gyarapodnak. Törvényszerű, hogy minden költség mindenütt fölfelé kússzon?! Úgy tűnik, elkerülhetetlen. Ez a spanyol panzió-együttes vélhetőleg behozza majd bekerülési költségeit, s azonfelül már bő hasznot is hozhat, de megfelelő tulaj is kell hozzá, hogy bírja idegekkel. Olyan ember, aki nem tűri, hogy kispóroljanak, kicsaljanak valamit.
Átlagos hazai körülmények között ezt az ópuszt is kötelező tananyaggá tenném főépítészektől almegrendelőkig, fiatal kezdőktől vén rekonstruktőrökig, pályáztatóktól minden „társadalmi potentátig”.
UPC -- DEKO csatorna