Dhanya Seshan, a Budapesti Nemzetközi Iskola egykor igazgatóhelyettese és oktatója 2008 óta él Magyarországon a családjával, előtte Svájcban laktak. Ez 23 év Európában, vagyis hosszabb ideje van itt, mint amennyit Indiában töltött. „Az otthonom akkor is India marad, az, amit a filmben is láttam. India az elmúlt években nagyon sokat változott, sokkal gyorsabban, mint a legtöbb ország. De amikor hazamegyek, mindig olyan érzés, mintha sosem hagytam volna el.” Szülei máig Dél-Indiában élnek, családjával gyakran hazalátogatnak.
Minden ami fénynek tűnik / Forrás: Mozinet
A közel 1.45 milliárd lakost számláló ország a Föld hetedik legnagyobb és legnépesebb országa (mögötte ott van szorosan Kína, 1.42 milliárd lakóval). Egy ekkora ország államaiban mind a nyelvben, vallásban, mind a szokásokban is hatalmas különbségek vannak. Indiában 22 fő, különböző írásmódú nyelv van, emellett 200 dialektus. Dhanya és családja nagyjából 3-4 nyelvet kever a hétköznapokban, elmondása szerint a filmben beszélt egyik nyelv az ő sajátja. A maráthi, a hindi vagy a malajálam csak pár a sok közül, Dhanya és családja ezeket értik és használják is. Az indiai nyelvek mellett az ország legfőbb kommunikációs csatornája az angol, minden hivatalos papír és az egyetemi oktatás is angol nyelvű, ezért is hallani bármilyen indiai beszélgetésben modern angol szavakat, ami részben a kolonizációnak is köszönhető.
„Ha az emberek nem is beszélik ugyanazt a nyelvet, akkor is megtalálják a módját, hogy kommunikáljanak egymással. Indiában az emberek motivációja mindig az, hogy megpróbálják támogatni a másikat, köteléket teremteni, hogy mindenki győztesként kerülhessen ki a helyzetekből. Amikor azt mondom, hogy győztesként, nem kell nagy dolgot elképzelni, csakhogy a mindennapi élet harcaiból mindenki jól kerüljön ki.”
A film főszereplője évek óta nem találkozott és nem is beszélt a Németországban dolgozó férjével, akivel megrendezett házasságban él. Felmerült a kérdés, ez mennyire általános, a szétszakadó családok mintája Indiában. „Kerala államban, ahonnan én is származom, sok fiatal házasodik meg, de a férj és néha a feleség is külföldön vagy egy másik államban él, mert ott jobban keres, mint otthon. A cél mindig az, hogy fenntartsd magad és a családodat. És igen, néha előfordul, hogy nem tudod mi történt a másikkal. Ami a filmben látható, nem kivételes eset, de főleg bizonyos társadalmi csoportokra jellemző.”
Dhanyához és férjéhez gyakran érkeznek kérdések a házasságukról, ami szintén megrendezett volt. 23 éve vannak együtt, ez idő alatt a házasságnak ezen formája is változáson ment keresztül, ma már gyakran előfordul, hogy a nő és a férfi találkozik, mielőtt összeházasodna egymással, és az is megeshet, hogy valamelyikük úgy dönt, inkább nem akar hozzámenni a kiszemeltjéhez. Amikor két ember összeházasodik, az nem csak őket, hanem a két családot is egy életre összeköti.
Minden ami fénynek tűnik / Forrás: Mozinet
„Mi nem ismertük egymást, de a családjaink igen, anyáink és bátyáink akarták, hogy találkozzunk, mert a különböző faktorok alapján passzoltunk egymáshoz. Ahogy a filmben látták, Indiában több a különbség, mint a hasonlóság. A szülők próbálnak olyan társat találni a gyerekeiknek, akikben hasonlóságot találnak, például a nyelvben, háttérben, étkezési szokásokban. Találkoztunk, 2 és fél órán át beszélgettünk, aztán beleegyeztünk a házasságba. Tíz napon belül eljegyeztük egymást, hat hónapon belül összeházasodtunk.”
Férjével két lányt nevelnek, de nem merül fel bennük annak a lehetősége, hogy hasonló módon adják őket férjhez. „Megváltoztak az idők, a gyerekeink itt nőttek fel, minden szempontból európaiak. Nem volna fair velük szemben olyan elvárásokat támasztani, amiket fiatalon felénk támasztottak. Mindig azt mondom, hogy ezzel majd akkor foglalkozunk, ha eljön az ideje. De természetesen ma már máshogy tekintünk erre, külföldön élünk és többet láttunk a világból.” Bár Európában nőttek fel és nyugati gondolkodásúak, Dhanya lányai számára is fontos az indiai kultúra, követik az ünnepeket, beszélik a nyelveket.
Veiszer Alinda egy Indiáról szóló idézettel folytatta: „Lányt felnevelni olyan, mint a szomszéd kertjét öntözni”. Eszerint a lányok tulajdonképpen csak pénzbe kerülnek a családnak, amint kirepülnek, viszik is magukkal a vagyont. Ez a mondás sokat elárul az indiai nők társadalomban betöltött szerepéről. De ez vajon tényleg így van ma is? A nők még mindig másodrangú szerepben vannak az országban? „Sajnos a társadalom még valóban patriarchális, azonban nem így működik minden rétegében. Nagyban függ attól, hogy milyen családból származunk, hogy mennyire járt oktatásba az adott család, milyenek az életkörülményeik. A legtöbb ember számára már nincs ott feltétlenül az a gondolat, hogy a lányt ki kell házasítani, el kell adni.”
Fotó: Komróczki Dia
„Nőként nemzetiségtől függetlenül érezhetjük magunkat hátrányban. Indiában továbbra is vannak különbségek a nők és férfiak megítélésében. Még mindig él az a konvenció például, hogy a férfi eszik először és csak utána a nő. Tehát vannak különbségek, de ezeknek nem az a céljuk, hogy bármilyen szempontból lenézzük társadalmi szinten a nőket, hanem ezek szokások, amiket mindenki követ, mondván ez így szokott lenni. Nekünk mindkét lányunk mérnöknek tanul, nem szeretnénk, hogy bármilyen ilyen konvenciót kövessenek, és ők sem szeretnék.”
A film szereplői különböző generációba tartoznak, az idősebbek pedig folyamatosan véleményt alkotnak a fiatalabbakról, becsmérlik a döntéseiket, kinyilvánítják, ha a másik szerintük nem a rangjának vagy nemének megfelelően viselkedik. Ez a típusú ítélkezés általános, de mintha Indiában még szembetűnőbb lenne. „Valóban, az idősebb nők nagyon szeretnek ítélkezni, azonban ez a nevelkedésükből fakad. Attól függetlenül, hogy az értékeik elavultak vagy sem, szeretnék, hogy ezek legyenek átörökítve a következő generációra. Azt szoktam mondani a lányaimnak is, hogy amikor hazamegyünk, ne sértődjenek meg, ha valamit mondanak nekik az idősebbek, mert jó helyről jön, amit mondanak.”
Mint minden ország, India is óriási tempóban modernizálódik, az internet korában születő fiatalság ma már nem feltétlenül ugyanazokat az értékeket képviseli, mint az idősebb generációk, ők lehetnek azok, akik a társadalmat kvázi felszabadítják a berögzült szokásoktól. A mai fiatalok már nem olyan ítélkezők, fent vannak a közösségi oldalakon, megkérdőjelezik a régi szokásokat. „Ahogy a filmben szó van a fényről, hogy ez vajon csak világosság vagy a sötétség hiánya, tehát ahogyan erről megváltozik a gondolkodás, úgy a régi szokások is átértékelődnek.” Dhanya azt is elárulta, hogy a film egyik szereplőjének, Prabhának a neve fényt, ragyogást jelent.
India a mostani előrejelzések szerint gazdasági nagyhatalomként 2027-re fogja beérni Kínát, de mint minden országban, a politikai klíma itt is nagyon gyorsan változik, így valójában nehéz megjósolni, hogy mikor lép az első helyre. A film egyik jelenetében a két idősebb nő részt vesz egy baloldali politikai gyűlésen, ennek a kapcsán mesélt az indiai politikáról, és a nők benne betöltött szerepéről. „Amikor szocializmusra vagy kommunizmusra gondolunk, akkor Indiában teljesen más a konnotációnk, mint itt, Kelet-Közép-Európában. Én már jó ideje itt élek, és értem, hogy mire gondol egy magyar ember, amikor szocializmusról vagy kommunizmusról beszél, de azt is értem, hogy ez Indiában mit jelent. Indiában még mindig nagyon erős, hiszen hatalmasak az osztálykülönbségek, de a kapitalizmus is jelen van. Ez a fajta mozgalom addig fog működni, amíg nem lesz teljes egyenlőség és egyensúly, ami azért még várat magára.”
Dhanya elmondása szerint az indiai nők mindig is aktívak voltak a politikai mozgalmakban, csak az internetnek köszönhetően mostmár sokkal jobban rálátni, hogy valójában milyen aktívak, mennyire nincs bennük félelem a felszólalástól. „Amikor a nők egyenjogúságáról és támogatásáról beszélünk, akkor igazából arról van szó, hogy a felfogás, a mindset változik. Ez nem egy hangos és nagy változás, hanem egyszerűen a nők képesek dolgokat csinálni, mert tisztában vannak vele, hogy megtehetik.”
A teljes beszélgetés már elérhető a Mozinet Youtube-csatornáján. A Minden, ami fénynek tűnik február 6-tól látható a mozikban, a Mozinet forgalmazásában.
A cikk a Mozinettel való együttműködésben készült.
