Köbli Norbert: A hatvanas-hetvenes években olasz-francia mintára volt egyfajta törekvés világszerte, hogy a rendezőt a film egyedüli szerzőjeként ismertessék el. Ebben az ún. szerzői elméletben a filmíró helyébe a „képíró” lépett, vagyis úgy vették, hogy aki rendezni tud, az írni is tud, hogy aki jól bánik a képekkel, az jól bánik a fogalmakkal és a szavakkal is. Azzal, hogy a rendező munkájába inkorporálták a forgatókönyvírást, és arra egyfajta misztikus, számonkérhetetlen tevékenységként tekintettek, a forgatókönyvírást mint mesterséget alsóbb polcra tették. Ezért nem kellett a szakirodalom.
filmhu: Szokás emlegetni a hollywoodi és ez európai forgatókönyvírás különbségét, te mennyire látod ezt a különbséget?
Köbli Norbert: Szokás azt mondani, hogy az amerikai film = közönségfilm, az európai film = művészfilm, de ez nincs így, sosem volt így. Mindkét kontinensen készülnek közönségfilmek és művészfilmek, jó filmek, közepes filmek és rossz filmek. A művészfilmnek ugyanúgy megvannak a közhelyei, mint a közönségfilmnek. Sőt maga a „közönségfilm” / „művészfilm” ellentét is közhely. Szerencsésebb lenne a „történetmesélő film” és a „nem-történetmesélő film” párosával operálni. Hiszen míg a közönségfilmek kivétel nélkül történetmesélő filmek, az artfilmek jó része nem tesz egyenlőségjelet a film és a történet közé; epika és dráma (a közösségi) helyett inkább a lírához (az egyszemélyeshez) közelítenek. Szerintem mindkét művészetfelfogás legitim, hozzám történetesen az első áll közelebb.
Köbli Norbert forgatókönyvíró, fordító és Vágási Emőke producer, kiadó
filmhu: Syd Field a hollywoodi iskola képviselője a forgatókönyvírásban, tanítása szerint három felvonásra kell osztani egy filmet. Te mint gyakorló forgatókönyvíró mennyire értesz ezzel egyet, és mennyire követed a saját munkáidban?
Köbli Norbert: Akár egyetértek vele, akár nem: minden történetnek van eleje, közepe és vége – vagy ahogy általános iskolában tanultuk: bevezetése, tárgyalása és befejezése -, Godard szerint nem feltétlenül ebben a sorrendben. Nem is ez Field szerkezettanának lényege, ez csak az egyik alaptétele, valamiért ezzel azonosították a nevét. Ami engem illet, a forgatókönyvírással kapcsolatos elméleteket csak annyiban követem, amennyiben gyakorlati hasznuk van; azt látom, hogy minél egyszerűbb és rugalmasabb egy elmélet, annál könnyebb a gyakorlatban alkalmazni.
filmhu: A másik Syd Fieldtől származó alapvetés a négy oldalas treatment fogalma. Erről mi a véleményed?
Köbli Norbert: Field bölcs, éleslátó író, jó tanár. Gondolatokat ébreszt, lelkesít, kihívások elé állít – ezt szeretem benne. Ha viszont dogmatizál (mert hajlamos rá), azt nem szeretem. Azt hiszem, a treatmentírás elmélete is az utóbbi kategóriába tartozik.
Syd Field forgatókönyvírói workshopja 1.
filmhu: Syd Field ezt a könyvet 1979-ben írta, és azóta maga is revideálta a háromfelvonásos, két fordulópontos szerkezetet, ez megjelenik a magyar kiadásban is?
Köbli Norbert: A magyar kiadás a 2004-es átdolgozott, bővített amerikai kiadás alapján készült, amiben az is jó, hogy Field új filmeken át (A gyűrűk ura, Vágta, Collateral stb.) szemlélteti a mondandóját.
filmhu: A fordítás során elég sok nehézségbe ütköztél, szórakoztató volt követni a Facebook-on a problémás kifejezések mentén kibontakozó értelmezési vitákat. Utólag neked mi volt emlékezetes?
Köbli Norbert: A „storyline” magyarítása. Rengeteg megfejtés érkezett barátoktól, ismerősöktől, végül azért döntöttem a „történetsor” mellett, mert ez fejezte ki legjobban az angol eredeti fieldi jelentését.
filmhu: Nem lehet, hogy ezeket a szakkifejezéseket nem is lenne szabad lefordítani, vagy ha mégis, akkor jelölni kéne az eredeti, nemzetközi formát? A high conceptet is high conceptnek mondjuk, nem fordítjuk le magyarra.
Köbli Norbert: Hamar eldöntöttem, hogy jobb később, mint soha alapon mindent átültetek magyarra. Valóban, sok minden rögzült broken english szinten a szakmában, de olyan szép a magyar nyelv, és egy Syd Field-könyv magyarítása szerintem jó alkalom arra, hogy letegyük egy egységes magyar forgatókönyvírás-terminológia alapjait.
filmhu: A Syd Field könyv kiadása mérföldkőnek számít a magyar forgatókönyvírásban - ám éppen egy légüres térbe érkezik, amikor nagyon sok bizonytalanság övezi a filmgyártást. Vagy éppen ebben a képlékeny helyzetben van szükség erre a könyvre?
Köbli Norbert: Szerintem minél kevesebb pénz van egy filmre, annál jobban kell megírni. Ha nincs pénz, azt tehetséggel, kitartással és mesterségbeli tudással kell pótolni. Tehetség, kitartás vagy van, vagy nincs, de a szakmai alapokat el lehet sajátítani például Field könyvéből.
filmhu: Szerinted mennyire szól szakmai közönségnek ez a könyv, és mennyire hasznosíthatja egy filmekre nyitott laikus?
Köbli Norbert: Ez egy tankönyv, elsősorban a szakmának szól: forgatókönyvíróknak, rendezőknek, producereknek, színészeknek, de szerintem mindenki tanulhat belőle, aki a film és az irodalom iránt érdeklődik.
filmhu: Nyilván Syd Fielddel érdemes kezdeni a forgatókönyvírás elméletével való foglalkozást, de mi a következő lépés, mivel érdemes folytatni?
Köbli Norbert: Ha öt könyvet mondhatok, akkor a következő sorrendben javaslom őket elolvasni: Julia Cameron: A művész útja, Arisztotelész: Poétika, Egri Lajos: A drámaírás művészete, Syd Field: Forgatókönyv, Robert McKee: Story.
filmhu: Mostanában milyen olyan filmet láttál, aminek nagyon erős volt a forgatókönyve?
Köbli Norbert: Miután megnéztem Adrian Sitaru új filmjét (Legjobb szándék) a Cinefesten, megállapítottam, hogy van mit tanulnunk a románoktól. Úgy érzem, a román filmesek közvetlenebb kapcsolatban állnak az élettel, mint mi, és a legapróbb dolgokban is meglátják a legnagyobb történetet.
Field, Syd: Forgatókönyv - A forgatókönyvírás alapjai, Cor Leonis kiadó, 2011, 282 oldal
